szégyellős exhibicionista

tréfás című vers
de én, lám, kicseleztem:
gyere el értem

haldokló csillag
utad járod s fényedben
fürdik a minden

álmos az éjjel
s hogy nem jár a busz, gyalog
hazaandalog

a világ selymes ura vagyok
teljesen kétségtelen
imádj rajongva és hódolj nekem
tulajdonom, ember-személyzetem
fizetségedül most öt percig, látod, neked dorombolok
uralmam alatt áll már a net
millió pixeles videóban
nézegethetem csodás önmagam
míg a tumblren és a programozók humorában
hatalmam örökre bebetonozták szolgáim, az animgifek

- filozofikus konfekcióruházati kisokos -

hajoláskor jó ha vigyázol
nem varrnak már úgy, ahogy régen
minden jobb volt, ugye
meg eleve nem kandikált ki a feneked
azon a fránya repedésen

amúgy is jobb meggondolni
hogy elhajolni hagyod-e magad
kínai cérnával varrott gönc
a bizalom, mint ócska nadrág
épp olyan könnyen szakad

magas falaid
téged védenek vagy a
világot tőled?

sistereg a fej-
ben a vételt zavaró
hangyaháború

kis álmatag és
bukdácsol még, ha lép. nézd,
hogy ébred erőd

- aktualitását vesztett vers Balázsnak -

az az egy pont, az a centi,
az a leheletnyi akarat
az a kis félsz, az az egy perc
az az egy szó, ami benn maradt
az a kétely, mitől akkor
megérinteni féltél
az az egy szem lehetőség,
amit ezzel elengedtél
az a furcsa bizonyosság
az a félrement üzenet
rettegésemre orvosság:
az a cseppnyi könyörület
az a kényszer, mit azóta
a távolság fog vissza benned
az az önuralom, mi segít
elviselni közelségünket
egy tiszta pillanat, mi nem hagy
felforralni ölelésed
a perc, mit adsz elcsitítani
ezt a gyomoridegességet
az az utolsó erő, amivel
visszafogtam lendülő öklömet
amikor megkaptam tőled
majdnem-elégtételemet

teérted korrumpálva önmagam
és az Indokolatlan Szavak világversenyét
az első helyezést tenéked adtam

azt hittem akkor, én marha:
örülsz majd. ehelyett, midőn rád ereszkedék,
rozsdás rugód engeded faromba?!

picinyke gomb vagy,
bensődben Prot, Elektr és Neutr
közös családnevükön örvendenek
s ahogy kergetőznek,
megráznak egy arra járó,
gyanútlan egeret

rejtélyes össze-
kapcsoltságunkat, mondd csak,
hogy nevezhetem?

mi magyarázza
agyam kémiáját, ha
téged látlak én?

- egy tánc emlékére -

"keress párt", s hogy akkor
félszegen rád néztem
bevallom, nem volt
teljesen véletlen
veled akartam táncolni valamiért

és meglepett és ijesztő volt az egész
először is az, ahogy
addigi erőd és
oly szilárd akaratod
önszántadból feladtad a kedvemért

szelíd erők győzelme volt
minden mozdulat
és tükreimben
megnézted magad
vajon amit én, azt te is megláttad-e általam?

és szerepcsere: most én leszek pici
és jobb is így nekem
hogy szelíd
irányításod követhetem
és hogy nyugodt erődre bízhatom magam

kuporgásomból kibontogatsz
gyengéd-türelmesen
és félek mégis
felemelni lesütött szemem
pedig felnézve megszületni kezd egy apró csoda

eltűnik a zene, és mindent kizárva
csak ketten vagyunk
négy percnyi
kötelék, összeláncolódunk
kulcsra záródunk, mint titkos kis szoba

s lépéseink tökélyét nem érti most az agy
meg hogy honnan ez az öröm
és ha még nem
mondtam volna: köszönöm
akkor is, ha nem látlak többé soha

.

.

.

- utóhang -

leülünk. izzadó tenyér - csontszáraz torok
és rád nézni nem nagyon merek
hallgatom titokban lélegzetvételed
s ujjongok kicsit, hallva, mennyire zaklatott

kicsikét sok volt a bor tán
fejfájós holnapom rosszallón néz rám
nem tudja, nem érzi, pont jó ez így most
lila, zöld, kék fények övezik a pultost
szivaccsá, zselévé alakul a csont
a szuperegó távoli, elmosódott pont
csókolj meg, vagy ne, igazából mindegy
a zene jobb nálad, egy perc alatt unlak meg
dübörög a táncol a hanghullám
mélységes tökmindegy száll rám

várja buddhista
ki- és megmagyarázza
Besenyő Pista

száraz vagy törik vagy nem áll sehogy
általánosságban sok vele a baj
azt azért szeretem, egy picit ha húzod
kiborít, beborít, különben is musical

ki hallja hangod
annak kiabálásod
tök felesleges

édes vagy, bűnös és szexuális
úgy beléd feküdnék néhanap
de téged akar a fél világ is
így igazán soha meg nem kaplak

több fronton támadsz jó ideje már
van benned valami te kis ribi
belsődben felfedezésemre vár
eperkrém, keksz meg tört mogyi

van rólad könyv, film, fesztivál, nóta
és olvasztva szeret a Johnny Depp
miattad maszatos a gyerekek arca

ó csokoládé, add nekem mindenedet
az illatot, az ízed, azt a kéjes simaságod
de tartsd meg magadnak, ó, a szénhidrátot

Magyarországé rántotthús
a kettőnk közötti: édes-bús

senki se tudja, hol kezdődik Schengen
trágár rímemet hagyom, hadd menjen

ez a vers ma nem tudja, ki az alany
határozottan határtalan

csapkodja térdét
reggel a Nap: megint le-
győzte a Holdat

a pillanat mely elfáradt és eltörött
két taktus között
ha szólni nem kell és mégis jó vele
igaziságok ismertetőjegye

volt egy hölgy, a lakhelye Keszthely
bámulták férfiak nem egyszer
erény helyett cici
várta New York City
aztán "felfedezte" Hugh Hefner

nyár, idegen város, éjszaka
vonat reggelig nem visz haza
csövelünk, elemes magnó szól
kortyolunk néha koccintósból

otthonod az összes fesztivál
legalább csak egy sört igyál
pogó közben ha nem ölnek meg
örök barátságok születnek

a nőt nagy nehezen felszedted
csak lenne már hol megfektetned
spóroltál egy hétig óvszerre
marad a rockkocsma vécéje

pocsék a smink és rossz a hajad
bakancs érleli lábszagodat
bőrkabát és fekete köröm
izzadsz ha plátóid rád köszön

mind hülye ki más zenét szeret
a Doors tagjai meg istenek
füstölőillat, Born To Be Wild
a hangerőtől már tikkel anyád

vízpart, tábortűz, szól a gitár
legdurvább stressz a töritanár
forró a beton, nedves a fű
tini vagy, élni most gyönyörű