szégyellős exhibicionista

növekszik bennem
a csillagcsend
látszólag káoszból
virágzó rend

növekszik benned
a nyugalom
rezzenéstelen
új hatalom

növekszik bennünk
a mindenség
nyújtózzunk az égig
még még még

agyam egy hátsó zugában nem hagy alább egy gondolat: kiírom hát.

2002 nyara.
a fiúval már megismerkedésünkkor izzó levegő és tekintélyes mennyiségű flört, és a tökéletesen egyértelmű, már állást foglalt kölcsönös vonzalom kinyilvánítása után együtt mentünk egy koncertre. és ő ott akkor, népszerű ember lévén, többekkel beszélt, én meg, mint egy izgága spániel, rugóztam, félpercenként megszólítottam, hogy félbeszakítsam beszélgetését az összes többi emberrel, hogy addig is rám figyeljen, hozzám beszéljen. minden figyelemcafatka nekem jár, az enyém enyém enyém. amíg egyszer közel nem lépett, meg nem fogott, és lefegyverző nyugalommal annyit mondott halkan, hogy csak én halljam: "nyugi, veled jöttem, veled megyek" azaz: már megvagyok, mára már el vagyok köteleződve neked, nem kell parázni, már te nyertél meg magadnak. és akkor elszégyellve magam félszeg mosollyal - "jóóóvanna" - elfordultam tőle, majd, miután diadalmas vigyoromat ledörgöltem orcámról,  kedélyesen elcsevegtem az emberekkel én is. aztán a koncerten amúgy is megszűnt a világ, néha elkapta csápoló kezem és egymás arcába ordítottuk a dalt. és a koncert után, abban az idegen városban kódorogva egy alkalmas pillanatban megcsókolt, és egy pár voltunk azon az éjjelen, a reggeli vonat indulásáig.

stílfésű, pomádé, tükör a zsebben
ugorj a nyakamba szélnél sebesebben
letsz densz kamon, sékidáp bébi,
suvápp-duváp, jú drájv mí krézi

I.

én nem is vagyok
de megszületek benned
ha úgy akarod

II.

álom szemedbe'
a gyűrődés arcodon
kedd reggelente

III.

margitszigeten
neve lett a padnak, hol
belédszerettem

libák, meg Lóci
meg hétszínvirág
meg hogy aludj el
szépen kis Balázs
és mozgalmi dalok, meg Hofi
meg Bagoly, héja, bizony ám
de legtöbbször mégis
Szabó Lőrinccel altatott anyám

egy csendes szupercella közeleg
acélkéken tornyosul a minden
szikrázó hőségbe fordult a meleg:
az égben részegen dőt-borít az isten

mióta a "szag" valami negatív
bűnös, állatias, ciki illetlenség
azóta vagyok én
csak azóta vagyok én

fű-fa-virágnak, déligyümölcsnek,
citrusnak meg ámbráscetnek
álcázlak téged én
ó álcázlak téged én

büdös vagy bár, de senki se tudja
elrejt a verszaccsi meg a dolcsegabanna
szagod örök titok
miről csak én tudok

már többször felmerült, tehát egy gyors magyarázat a finoman szólva is megszaporodott versekre: minden (hétköz)nap írunk egy verset, naponta más által megadott témában. mi így mondjuk hogy omlósz játszunk. Ő, meg Ő, meg szerénységem. vagy nevezhetjük gyakorlatozásnak, esetleg kihívásnak, ha az kevésbé komolytalan. merthogy rettenetesen komoly ám. vérre menő szótagkardozások folynak, repül a daktilus, ki tudja, hol áll meg, aztán például a múltkor is hozzám vágtak egy rímképletet, azóta is hasogat a csípőhorpaszom. spontán spondeusok, ritmika-intrika. azért persze megéri a nagy harc: ölelkező rímekkel kelek-fekszem (hellyeah, mindig is vágytam egy threesome-ra), és talán a nagy számok törvénye alapján néha ki-kiesik belőlünk egy-egy jól sikerült meleg mondat ("poems are just gay sentences").

a műértő közönség tapsorkánját, illetve remekműveink olvastán publikálásikényszer-izom viszketegséget kapott könyvkiadók megkereséseit természetesen baltaarcú természetességgel fogadjuk.

mosolytól súlyos
terhemet cipelem míg
összeroskadok

- gregorián ének hét szerzetesre -

ferences

mikor megalapítottam, nem tudtam, mit vállalok vele
ott hagytam a szép Assisit, én hülye

pálos

remete lettem, nem szemezhetek
testem merev fekhelyen szendereg
de nem, cseppet sem szenvedek!
lelkem repes: nevem egyszer szent elek lehet

bencés

rebegj el, testvérem, értem is egy imát
nincs egy rongyom! kihíztam a csuhát

piarista

a rendház felújítása jól halad
és hárítjuk a pedofil vádakat

jezsuita

adjatok egy korbácsot, de rögvest
már egy napja nincs büntetve e gyarló test

domonkos

nem úgy imádkozol, ahogy szerintünk való?
eretnek! buli ez az inkvizíció

trappista

míg a többi rend csak kapálgat
mi sajtot adtunk a világnak

I. az intraperszonális

ne akarjalak?
ez a jobb, vagy akarva
lenni általad?

II. a katonai

az mindegy is, hogy
van-e atomfegyvered
lerohanlak én

III. az interperszonális

kocsma, füst, hősök
hogy mi va'? mi va'? mi va'?
játsszuk le, köcsög

IV. a szerep-

minek jobb lenni?
anya legyek vagy inkább
emancipunci?

hogyha tehetném
bevonnálak magammal
mint kesztyű kezed

pénzbevonzó tűzvarázslat
hangtisztító oldás
nyugdíjasok mobiljáról
emelt díjas hívás

Erzsike a tisztánlátó
gyorstalpaló mágus
javasolja: a csúzoddal
fordulj varázslóhoz

össze ne tessen keverni
a táltos az nem ló
ezótévén keres már pénzt
az összes piti csaló

zötyögünk mi együtt
kanyarban rád esem
hónaljad pumaszag
fürgyé' le kedvesem

zötyögünk mi együtt
elsuhan már a táj
az orromba szaglik
egy fogmosatlan száj

zötyögünk mi együtt
leülni nem tudok
rommá gyűrik könyvem
azért is olvasok

zötyögünk mi együtt
túlfűtött a metró
kárpótol majd nyáron
jéghideg combino

zötyögünk mi együtt
a lábamon állasz
akaratlan nyújtott
szociális támasz

zötyögünk mi együtt
türelmem mennyit bír
mikor megtalál egy
dörgölőzős szatír?

zötyögünk mi együtt
nem figyel a kaller
féléve utazol
egyazon bérlettel

zötyögünk mi együtt
tessék má' figyelni!
cekkerét lábamon
áthúzza egy néni

zötyögünk mi együtt
de beljebb ne menjél
tényleg nincsen jobb az
ajtó előtti helynél

zötyögünk mi együtt
hogy beérj nyugodtan
számolj rá előre
egy félórát pluszban

zötyögünk mi együtt
te speedfitnessre jársz?
minek? hisz a troli
ma ingyen is megráz

zötyögünk mi együtt
felgyulladt a metró
kalandpark mindennap
békávézni de jó

az alvás és az idő
abból soha sincsen elég
ezzel azt hiszem, Borsi is egyetért

én többnyire csak rajzoltam,
filctoll, rajzlap - a legjobb ajándék
és tízszer olvastam a tüskevárt
meg a nap szerelmesét

vagy szerepjátszós történetekben
dájáná voltam, a popsztár-topmodell
meggájver volt a fiúm vagy dévidkopperfild
szőke voltam - nanáhogy - kék szemekkel

később meggájver helyett valódi fiúkról
kezdtek szólni e plátói mesék
és a bravógörlt bújva imádkoztunk
az első menzeszért

aztán a bravógörlből metálhemör lett
és kanaszta meg póker
és egy titkos cigi mellett mesélted
ahogy a szüzességed vesztetted el

más ma már a játék
dekoltázs villan, denszingkvín vagyok
és néha, két flört között
költészettel hógolyózgatok

és látod felnövünk végül mi is
bár tiltakozunk, tudjuk biztosan,
és zavartan nézünk egymásra
hogy "és akkor most mi van?"
és nem nagyon értjük, mikor
és egyáltalán, hogy is van ez
de összeértek a csillagok:
a legjobb barátom apa lesz

a mindenre fogékony, lobogó kamaszkor elmúltával, az öregedéssel csökken az elementáris  élményeid száma. egyre kevesebb koncertet zokogsz végig a gyönyörűségtől és nem szűkül rizsszemnyi méretűre a gyomrod minden csóktól, nem látod bele minden újonnan megismert ellenkező neműbe az életed szerelmét. és hiányzik ez a felfokozottság. megijedsz: benned van a hiba, hogy csókolsz egy ajkat és sehol egy repkedő pillangó, de még csak egy fellüktető altest sem? semmi baj: a gyakorisággal fordított arányban nő ezeknek az alkalmaknak az ereje és súlya: ritkul, de erősödik. s eközben indikátorrá válnak az eufória pillanatai: ha egy dal hallatán elpárásodik a tekintet, ha egy csóktól megremeg a gyomor, ha egy emberben a gondolat minden irracionalitása ellenére észreveszed az egyívású lelket, az csalhatatlan jelzés: bizony, ez a dal, ez a csók, ez az ember fontos és igazi.

 - Bye Alex után szabadon -

az én smartphone-om egy olyan kütyü, mely
színes-fényes csempéivel
más mint mind a többiek
és épp ezért imádom
a smartphone-om
ő az én smartphone-om

az én smartphone-om egy olyan teló, mit
nem kapni Apple-boltba'
robot sincs a dobozán
hiszen WindowsPhone
a smartphone-om
ő az én smartphone-om

mert nekem nem kell más,
csak a smartphone-om, az én smartphone-om
járjak bárhol,
mindig van 3G kapcsolatom
vagy ha nincs, hát lel wifit
az én smartphone-om, az én smartphone-om
így maradok
a facebookon, a facebookon
a chaten

az én smartphone-om olyan okos, hogy tán
el se hinnéd mikre képes
mutatja a menetrendet
GPS-szel hazavisz
a smartphone-om
ő az én smartphone-om

az én smartphone-om egy olyan eszköz,
multifunkci, fotóz, zenél
e-maileket szinkronizál
touchscreenjén csillog a napfény
gyönyörű a smartphone-om
az én smartphone-om

így nekem nem kell más,
csak a smartphone-om, az én smartphone-om
a vacsorám
azt én bármikor kiposztolhatom
csak túl gyorsan merül
az én smartphone-om, az én smartphone-om
úgy tölteném
hogy ki ne kapcsoljon, ki ne kapcsoljon
soha már

irracionálisan sokat
gondolok rád
Platónnak bizony
a jó kurva anyját
figyellek titokban
anélkül hogy tudnád
Platónnak bizony
a jó kurva anyját
hétköznapi tetteidben
látom a csodát
Platónnak bizony
a jó kurva anyját
tán-igaz-se erényeket
aggatok rád
Platónnak bizony
a jó kurva anyját

jöttödnek hírét veszem
emelkedő koponyaűri nyomás
bennem a szerelem

segítség,
valakik arcodat festették fel mindenhova
mint a választásokkor
reklámfelület lett minden,
a szél, a fény, a szemhéjam belső oldala
és bár tudom, hogy számít minden szavazat
de ... én már rég
megválasztottalak
segítség,
nem csak a tér
az idő is megzavarodott
jövőmre nézek, és
bármelyik mezőben
téged látlak ott
segítség,
meghackelted
a központi szerv(er)emet
segítségért,
kérjük,
nyomja meg az F1-et.

zárlatos, serceg a bár neonja
szemcsés a kép és szürke az ajkad
szürke a nedv is, mi csillan rajta
gyilkolt a kéj, véresre haraptad

halkan szaxofon lélegzete szól
lakkcipő koppan az utcakövön
utolsó golyóm röppen a tárból
titkos szeretődet tarkón lövöm

vermutot tölt a pultos a bárban
kalapos úr lép szőke nő mellé
milliomoslány a vágószobában:
klipet forgat ismét Lana Del Rey

Január

hóba bukott az egész város
a parlament tornyai fehérek
van idő megnézni okával
nem jár a békávé - elkések

Február

tavaszért könyörög már a liget
míg ázik az ónos esőben
tizenötödikén a szivecskés lufit
leárazzák a Deák téren

Március

kokárdát kötött a múzeumkert
a talpramagyart én is szavalom
aztán sietek haza - már gyűlik
a macskakő a barikádokon

Április

szeplőket növesztenek a lányok
s míg kutyáik cimbiznek a szigeten
egy félpucér futó személyében
rájuk talál a szerelem

Május

aranyáron is megvesszük a hekket
a Kopaszin belefekszünk a fűbe
és egy röpke, boldog félórára
magasról teszünk a GDP-re

Június

olcsó a bor ma a zépébe'
vége a félévnek - koccintás!
ha eláznánk netán ma éccaka
- nemcsak a vihar lesz a hibás

Július

izzik az aszfalt, kihalt a körút
tömött vonatok indulnak a Soundra
a városban csak a combino élhető
tizennyolc fokosra hűti a klíma

Augusztus

dankje, lekker, lekker
mindenfelé ez hallik
ellepték holland diákok
idén is a Hajógyárit

Szeptember

sajnálom aki ezt nem látja
a Margitsziget egy méhecske
jött ez az ősz nevű festő és
sárga-feketére festette

Október

vadszőlőindát vérzik a Gellért-hegy
végítélet-színűek a fellegek
s mintha egy helyben állna a Duna vize
ahogy a hófehér hídon átmegyek

November

paplan a köd, belefekszik a túlpart
zöld hídkorlátokon dér pilled
a víz feketéllik és koppan a csizma
kondul a távolodás tőled

December

mondd, szagolunk-e kenyérlángost
és forraltborozunk-e a vásáron?
az Andrássy fáin fényháló
hólében tocsog a karácsony

szinte életmódom ez
olyan régi szokásom
ott üldögél a szívem
egy vasútállomáson
kiáll a peronra néha
ha szerelvény közeleg
s csalódottan visszaül
várja tovább jöttödet