szégyellős exhibicionista

azért az brutális, amit a köztévével művelnek. és ezt most nem a lojalitásom mondatja velem.

csak mert éppen ez szól

Kimnowak: Ultralight

Lehet rúzs az arcodon
Ahogy a hús a foltokon
Átüt, és nem tudom, mi ez a szín
Lehet, észre sem veszed
Felelsz, nem kérdezek
Csak úgy elveszem veled
Csendes a kín

Fehér éjszakák
Nercek és mormoták
Tükörhold csodák
Kék vérerek
Csak lebegsz súlytalan
Ahogy beszélsz hangtalan
Egy címlaparcban talállak meg

Ultralight
Kegyetlen könnyű lett veled a világ

Lehet rúzs az arcodon
Ahogy a hús a foltokon
Átüt, és nem tudom, mit nyom szívem
Lehet, nagyon rendi vagy
Ahogy nagyon trendi vagy
Csak hát, nagyon ennyi vagy
Vagy ennyi sem

Ultralight
Kegyetlen könnyű lett veled a világ

tényleg.
van ez a szobatársam (az egyik), nagyon kellemes társaság amúgy, jókedélyű, kedves, aranyos, dumálni is lehet vele. a probléma csupán az, hogy legutóbb múlthét szerdán zuhanyzott. ezt is meghagynám privilégiumának, merthiszen mért is ne, ő dolga, amíg náthás vagyok, csak éppen kupis is hozzá.
így:
egyikőnk ágya egy átlagos napon
másikunk ágya egy átlagos napon
és az ő ágya ugyanekkor
na de hát, nem nekem kell abba az ágyba belefeküdni, ez a lényeg

na de ezúttal már megint télleg:

azt írta ez a drága jó ember - szabadnapos csúf arkangyal Martin Lee Gore valamikor 1984-ben (amúgy: 1984, érted...)

"You've got to work hard,
you've got to work hard
If you want anything at all
You've got to work hard,
you've got to work hard
If you want anything at all

Nothing comes easy
It never will
Nothing comes easy
But a broken will

You've got to work hard,
you've got to work hard
You've got to work hard,
you've got to work hard
You've got to work hard,
you've got to work hard
You've got to work hard,
you've got to work hard"

na nem éppen a legszofisztikáltabb dalszövegeik közül való, de jelen élethelyzetemben sokszor hallom felsejteni mindennapjaim háttérdallamaként ezt a kis repetitív csodát...
hát istenbizony minden megvan ebben a melóban, amitől tudom hogy nem nekem való - unalmas, monoton, mechanikus - de Isten a tanúm, jó vagyok benne.
nem is én lennék...

mindegy, na, kell a pénz. máshova meg most épp nem kellek. csak az az egy zavar hogy arra a nyeszlett pár órámra amire szeretnék, azokra sem tudok bejárni.

na nem úgy, úgy már rég...;)

hanem:

kaptam munkát.
igazi munka, nem fekete, nem megbízás, rendes munka, bejelentett, meg minden. munkaszerződésem is van, meg jelenléti ívem, adózni is fogok, meg magánnyugdíjpénztáram is lett, meg FIZETÉSt is kapok... wow, ugye?

világ felsővezetői, óvakodjatok! hamarosan megkereslek. tudom a számotok...

basszus.
valami kivéreztette a windowsomat.

megvan, és Istennek legyen hála, minden fájlom is, csak éppen valami, nemtudom, talán az újonnan telepített norton letörölt róla néhány valamit, amitől gyakorlatilag több sebből vérzik.
pl. nem csatlakozik az internethez - és így a kolihálóhoz sem. ami amúgy mindegy is, mert nem tudnék filmet nézni, merthogy a hangkártyámat sem érzékeli, ergo enyhe chaplini hangulatban némafilmet tudnék nézni csak. ennek megfelelően zenét hallgatni sem tudok, merthogy nem jön hang a gépből.
tehát nincs nagy gond, csak épp a legfontosabb funkcióit nem tudom élvezni az én drága Dianámnak.

szóval, aki szeret, és tud segíteni rajtam, annak fel tudok ajánlani nagyon dekoratív festményeim egyikét, esetleg némi szeszt, még főzök is, de csak ha resztelt májat akar rizzsel, mert ehhez van itthon minden. egyéb természetbeni juttatásokról személyesen tárgyalhatunk ;)

ugyanitt munkaerő eladó.

a felolvasó.
ajbazmeg.

szép az idő
nagy a kupi
my english is excellent
nem akarok szobát cserélni, itt már berendezkedtem, és a szintfelelős is jó fej
főznöm kellene, vajh nyitva van még a csarnok?
szeretem a barátaimat
ma talán már tényleg ráveszem magam a festésre
vonnegutot olvasok, börleszk, annyira jóóó
dave és martin szólóanyagait tanulmányozom, remek
itt van pesten minden képzőművészeti anyagom, érdeklődők megtekinthetik

a.z., etus gyilkosa (=/ex/férje) szabadlábon van




update: nem kell költöznöm. nice, csak azt azért elvártam volna, hogy az illetékes idetolja a pofáját és értesítsen erről, hogy pl. ne kelljen egész héten kipakolatlanul várakozni nekem, amcsiszobatársnak meg pláne. mindegy, jól van ez így.

Két magzat beszélgetése:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

innen van, remek blog, most találtam

de amúgymeg persze azért nem írok, vagy azért csak Dave péniszéről, mert most tényleg nem bírok arról írni, ami történik velem. elfojtás, rulez! majd ha már nem félek ennyire.

visszatértem Pestre. jippi.

a családi életem romokban, kellene meló mihamarabb, amúgy minden oké

Az is milyen utálatos hozadéka már a modern technikának, hogy van ez a kép, Dave kinn csinálja a hangulatot a kifutón, és a magasba emelkedő kezek nem tapsolnak többé, még csak nem is utána ágaskodnak, hanem a telefonjukkal fényképeznek. A tömeg felett, a sötétben kigyúló hangulatcsillagok fényét nem az öngyújtók, hanem a telefonok képernyője világítja. Emlék, az Élmény helyett...

Márai szerint a művészet az, amit az ember önmaga hozzátett a teremtéshez, egyedüli élőlényként a Földön. S valóban, az alkotás mindig isteni termék is, most magam érzem: ezt a képet is legalább annyira festi az Isten, mint én.

• 9-10 körül ébredés
• kávé, csipaszedegetés, reggeli - közben egy vagy két rész friends angolul, esetleges megváltó gondolatok lejegyzése, Mode-szövegek elemezgetése, aktív álmodozás
• ventillátor bekapcs, felöltözés, ágyazás, elpakolás - közben Depeche Mode balladák ordítanak 7.1-ben (6 hangfal, 1 Lola)
• mosogatás, sepregetés, kőmosás
• torna nyaktól bokáig (nem minden nap:(mert 2-re hazaér anyuka)
• esetleg pár oldal Márai-napló (szenzációs, imádom)
• 14 órakor kávéfőzés anyukának, üldögélés hátul az árnyékban, míg kávézik
• néha bambulás vele a délutáni stylistos, táncolós, lakberendezős, főzős tévéműsorokon
• 15-16 óra körül, mikor anyuka elalszik a kanapén, halkan kipakolom a tolltartóm, palettám, keverőedényeim, laptopom, és a félkész képet a konyhaasztalra
• ebéd a gép előtt, még egy-két rész friends
• legkésőbb négykor festeni kezdek, ez megy nyolcig - tízig - éjfél-egyig, attól függően, akarok-e netezni vagy erősebb a délutános sztahanovizmusom, közben Depeche Mode szól, of course, egy speci, "festősdepes"-válogatás, de csak halkan, mert hangos zenében nem lehet festeni
• festés közben kiszárad a szemem és a szám
• továbbá megkívánom az édességet, így becsúszik egy kakaó vagy nutelláskenyér :(
• éjfél körül befejezem a munkát, becuccolok, anyám már félálomban
• tusolás, fogmosás, csajszis szöszmötölés a fürdőben
• hasravágom magam az ágyon és bambulok a tévére, általában vészhelyzetet nézek, vagy az új kedvencemen, az elmehetsz! / next! című gyönyörön kacarászok
• baaaromi későn - 1-2 felé - lefekszem

egy darab többé-kevésbé normális családi életet vennék. nem baj ha használt


nem mondom, hogy olyan emberfelettien tökéletest, mint a Szőkeherciéké, de valamit, ami legalább nem minden részletében diszfunkcionális.

részletek később

megyek mesterképzésre.

nem hiába dolgoztam celebekkel, tudom kezelni az ilyesmit.

megállít a múltkor egy furgon, ablak le, odabenn néhány csinos rocker. azt kérdik, merre van az arra? mondom, mutatom - mint egy stewardess, mosoly, cicalány. óköszi, szia. furgon el.

a Hooligans együttes ült odabenn.

wow.

azt mondja nekem az előbb a gépem: a firefoxnak problémája van, ezért összeomlott.

biztos bipoláris depresszió, diszfunkcionális konfliktuskezelési és coping-metódussal.

és a sün újra itt

a túróscsusza is bejön neki

juhúú...

kinn netezek az udvaron, és itt egy süni!!!

eszi a macsekoknak kiöntött lecsót.

SÜN!!!

Dave a One Night In Paris koncertfilmen, az I feel You alatt térdelésből hátraereszti a felsőtestét, ívbe feszül a teste, izzad. Nekem meg konkrétan elindult a nyálelválasztásom.

erről van szó