Az mekkora poén?: Vészhelyzet, Carter doktor épp vakbélműt, közben szól a Bicska Maxi zenéje. És Carter doktor magyarhangja: Alföldi Róbert.
2009. július 9.
visszhang
2009.07.09. 20:39
Szólj hozzá!
update
2009.07.05. 19:30
A hideg eső végül csak leszakadt. Lassan esik csak, ez most nem zivatar. Jó, mert kicsit lehűt. Kinn állok a felhők alatt, az első, jéghideg cseppektől összerándulok, nagy, kerek, hideg tűszúrások, fáj, de erotikus is. Addig állok kinn, amíg a nyakam, a fejbőröm, csupasz karjaim párologva lehűlnek. A síkos víz filmréteget képez a bőrön, egy várakozás manifesztuma. Kinek a tenyere törli le, és mikor?
Utazom, veletek utazom, fiúk, szép, féltékeny túra. Nem kétséges, teljesen belétek szerettem.
2009. július 5. 19.30
Szólj hozzá!
most
2009.07.05. 18:07
Mérhetetlen gyengéd hangulatomban vagyok. Legszívesebben csak cirógatnék… mindegy is kit, aki hagyja. Táncolni akarok, lassan, valakivel vagy még inkább valakinek. Lassú, izgatóan lassú az idő most itt, a testemen belül, az óramutatóim idegfeszítő vontatottsággal kattannak át a következő másodpercre, mint a lelassuló szerencsekerék, tétován megakadva a kis plasztiklemezekben, amikor még nem tudjuk, hol áll meg. Minden átkattanás egy kis pendülés érzékeim húrján, rendkívül izgató. Most nem harapni, tépni, markolni, marni, kemény nyelvvel előrenyomulni. Most aprókat csókolni, az alsó ajak lágy, sós-emberízét kóstolni, ujjbeggyel, körömmel cirógatni, lágy mozdulatok, puha formák, sima, szomorú-szép szerelem.
2009. július 5. 18h körül
Szólj hozzá!
Jonathan Miller – Stripped: Depeche Mode
2009.07.04. 23:35
Akkora felfedezőút nekem ez a könyv. Tanulok, mint egy tankönyvből, de ott is vagyok, mint egy regényben, így kell ezt csinálni: gratula az írónak (bár kevés a kép). De rengeteget mosolygok a kis sztorikon, és várom, hogy eljussunk azokhoz az évekhez, amikor már egyáltalán világon voltam… hallgatom a szöveghez az aktuális dalokat is, természetesen. Tanulok, vagy mi a fene. Az alapkép formálódik, de a lényeg nem változik: továbbra is csak Dave és Martin érdekel a teljes konstellációból. Bár Wilder kétségkívül jót tett a zenei világnak, nagyon szeretem a Construction Time Againt. Fletch viszont… igazuk lehet Balázséknak: ő az a törzsrajongó, aki elmondhatja magáról, hogy valamennyi DM koncerten jelen volt, semmi több. Világos, miért humorizál rajta mindenki, a rajongói koncertbeszámolók végén miért tűnik fel rendre a következő mondat egy alteregója: „Ja, és Fletcher is végig ügyesen integetett…” Persze szegénynek nehéz dolga lehetett: a földkerekség legnagyobb zeneszerzője (természetesen Martinra gondolok, nálam Vince szóba sem jön) és az univerzum legnagyobb frontembere mellett mit is tehetne? Integet meg tapsol. Érthető.
2009. július 4.
1 komment
hoppá
2009.06.29. 19:05
megtaláltam egészben... na ez volt számomra a csúcs. tessék szövegre figyelni. ha ez a dal is negatív, valakit leverek... ilyen kollektív békében úgyis csak nekünk volt részünk, ott, akkor.
Szólj hozzá!
továbbra is...
2009.06.29. 01:11
én olyan hihetetlenül szerelmes vagyok ebbe a két emberbe...
perpill "csak" ők ketten tesznek boldoggá. nemcsak ők, mert barátaim is vannak, és rengeteget röhögünk meg minden, és nem "csak" ők, mert ma épp arra gondoltam, hogy bármikor, ha bármilyen bajom van, mindig a zene rá a válasz és mindig mindenre van válasz, és ha most pl. nem lenne ez az élmény, amibe belekapaszkodtam és mániákusan rákattantam, akkor nem is tudom, mivel telnének a napjaim. így most felfedezem és újrafelfedezem a dalokat, a szövegeket fordítgatom, ahol nem volt eddig egyértelmű és elhalok a dinamikákon, meg a hajlításokon, meg azon, hogy miért rándul görcsbe a gyomrom attól a sortól minden egyes alkalommal, akkor is ha már ezerszer hallottam, hogy "that's how my love goes"...?!
very big fucking huge love fanatism connection to the world.
és mint már mondtam, életcélként tűztem ki a Dave Gahan fenekébe való beleharapást, és az ilyesmit komolyan veszem általában. soha semmi másért, de ezügyben úgy elkurvulnék, hogy kelemen annácska maga lenne teréz anya hozzám képest.
holnap az eltére felvételizek. szerintetek mennyire vagyok felkészült?
Szólj hozzá!
partiarc
2009.06.28. 17:47
hát végülis az is egy coping-lehetőség, hogy az ember leül a műcsarnok tövében a kivetítő elé, felbont három üveg bort két barátnővel, aztán csendesen berúg és ültő helyzetben táncol a simplyredre. majd angolul vartyogva elhömpölyög az oktogonig, legrészegebb tagot berak taxiba, majd szerez egy negyedik üveg bort, kimegy a margitszigetre, leül a partra, iszik tovább, dugós sztorikat hallgat, majd megérkezvén egy másik harmadik, az ő dugós sztorijait is meghallgatja, később kiborul, elbassza a hangulatot, szánalmasan viselkedek, sajnáltatja magát, rulez, majd úgy tesz, mintha nem történt volna az egész cikiség. még később, mert meg akarja tapasztalni az árvíz mibenlétét, besétál a jéghideg dunavízba, kisebb, decens rúdtáncot prezentál egy közlekedési oszlopnál, iszonyúan leblamál egy hülyegyereket, majd a törökben ingyenél, hazafelé a békávén meg a kallerekkel poénkodik, meggyőzve az egyiket hogy igenis érvényes a bérlete valamint hogy ne taperásszon mert meg találja rúgni...
(amúgy tök jó volt, csak a hisztiért bocs, lányok)
Szólj hozzá!
Szilánkok
2009.06.27. 15:02
I.
Barát.
Gyere, most segíts nekem.
Egy kicsit összetört itt ez a lány.
Barát, gyere!
Ül szilánkos fénycserepeken.
Felhúzva térde, talpa vérben áll.
Állítsd fel, segíts
Megkeresni a tört üveg között
A hitet, hogy mindig, most is talpraáll.
II.
Ülök a földön, fenekem, combom
Vágja, szúrja a széttörött üveg.
Ülök a földön, keresgélem csendben
A cserepek között a hitemet.
III.
Úgyis továbbmegyek, szokásom már rég,
Csak most egy kicsit nehezebb, mint szokott.
Csak ijeszt a következő szoba –
ezegyszer tényleg nem tudom, mi van ott.
2009. június 27.
Szólj hozzá!
ha valami negatív. desperation.
2009.06.27. 12:31
miért szomorodtam el ennyire?
tudnom kellene, el kellene hinnem, hogy jó dolog, ami történt, mert így folytathatom a tévét majd, amire vágyom, de most mégis, elemi szinten érzem haszontalannak, mindenre alkalmatlannak, szükségtelennek, használhatatlannak, tehetségtelennek magam.
nem szeretem érzés. a bizonytalanságaim és én - régi jó ismerősök vagyunk, a bizonytalanság, hogy sosem történik velem egy boldog-fájdalmas szerelem, hogy valami elemi visszataszító van bennem, hogy magányommal leszünk csak hosszú távon barátok - mert miért is tartana ki mellettem, elviselhetetlen, idegesítő, túl sok, túl kevés, alpári ember mellett bárki, igen, ezeket az érzéseket ismerem régről.
de soha, soha nem kételkedtem abban, hogy okos vagyok, villámgyorsan vág az eszem, átlátom a dolgok közti összefüggéseket, többféle tehetségem is van, és mint ilyen, ha igazán boldog nem is, de mindenképpen sikeres ember leszek. és nemcsak tudtam ezt, de bíztam is benne, mert szükségem lenne rá, hogy elsőként, egyetlenként felemelkedjek abból a minden kohéziót nélkülöző, idegenek egymás mellé sodródásából adódó családból, ami az enyém. mindig azt gondoltam, majd én leszek az, aki megadja az életében állandóan csak megszívatott anyámnak mindazt, ami talán boldoggá teszi, és hogy egyszer nemcsak az állandó vidámkodásommal, és szeretetnyilvánításaimmal kell görcsösen igyekeznem, hogy egy halvány mosolyt csaljak az arcára, hanem majd elvihetem abból az undorító életből, a szenilis, végtelenül buta apja mellől, aki sosem fogja felismerni, hogy ő az egyetlen gyereke, aki legalább minimális szinten normális és törődik vele, meg az alkoholista testvére mellől, és hogy ne kelljen néznie azt sem, ami mostanában történik a családban, hogy a három hónapos gyerek áruszinten van kezelve, és csak az érintheti meg, aki fizet érte. és hogy majd elvihetem akárhova onnan, egy kis lakásba valahol másutt, és hogy valami ismeretség révén állást szerezhetek neki, olyat, amiben a tényleg hatalmas szakmai tapasztalatát is használhatja és nem kell még jobban tönkre mennie. hogy majd wellnesshétvégékre megyünk néha, és a születésnapján valami hülye koncertre, mittudomén, millerzoltánra, és nem baj, hogy nincs mit mondanunk egymásnak, de legalább láthatom, hogy jól érzi magát. hogy egy kicsit visszakapjon azokból az évekből, amelyeket elvettünk tőle, a bátyám meg én, hogy sosem sikerült neki a szerelem, és talán ez öröklődik is, nem tudom, de valahogy jóvá akartam tenni. és most úgy érzem, sosem fogom tudni, még csak megpróbálni sem. és örök életünkre azon fogunk álmodozni, mi lenne, ha lenne más út, és élhetnénk normálisan és hogy mire költenénk a lottóötöst. én azt akartam, hogy ne kelljen a lottóra várni. de mi van, ha tényleg alkalmatlan vagyok az életre, ha ez a végtelen erkölcsi érzék, ami nem tudom, honnan van bennem, és amire olyan mééérhetetlenül önértzetesen tekintek, az ellehetetleníti, hogy elkurvuljak valahova, hogy tényleg nem terem babér, csak a szemétládáknak, és a kutya is mindig a nagyobb csomóba szarik, és aztán hiába mondta minden falusi nénike otthon, hogy ebből a gyerekből még lesz valami, mert nem lesz. akkor mi lesz? és az én drága, naiv, buta testvérem is csak várja, hogy az internetes üzlete bejöjjön, és mi mindigcsak várunk. és nem tudom, mit tehetnék még? rengeteg dollgot tehetnék, ha nem lenne ilyen istentelen parasztgerincem, hogy nem vagyok ribanc. nagy a buli gyerekek, így keltem. este meg partizunk majd. jíhá. az bazmeg, jíhá.
tudnom kellene, el kellene hinnem, hogy jó dolog, ami történt, mert így folytathatom a tévét majd, amire vágyom, de most mégis, elemi szinten érzem haszontalannak, mindenre alkalmatlannak, szükségtelennek, használhatatlannak, tehetségtelennek magam.
nem szeretem érzés. a bizonytalanságaim és én - régi jó ismerősök vagyunk, a bizonytalanság, hogy sosem történik velem egy boldog-fájdalmas szerelem, hogy valami elemi visszataszító van bennem, hogy magányommal leszünk csak hosszú távon barátok - mert miért is tartana ki mellettem, elviselhetetlen, idegesítő, túl sok, túl kevés, alpári ember mellett bárki, igen, ezeket az érzéseket ismerem régről.
de soha, soha nem kételkedtem abban, hogy okos vagyok, villámgyorsan vág az eszem, átlátom a dolgok közti összefüggéseket, többféle tehetségem is van, és mint ilyen, ha igazán boldog nem is, de mindenképpen sikeres ember leszek. és nemcsak tudtam ezt, de bíztam is benne, mert szükségem lenne rá, hogy elsőként, egyetlenként felemelkedjek abból a minden kohéziót nélkülöző, idegenek egymás mellé sodródásából adódó családból, ami az enyém. mindig azt gondoltam, majd én leszek az, aki megadja az életében állandóan csak megszívatott anyámnak mindazt, ami talán boldoggá teszi, és hogy egyszer nemcsak az állandó vidámkodásommal, és szeretetnyilvánításaimmal kell görcsösen igyekeznem, hogy egy halvány mosolyt csaljak az arcára, hanem majd elvihetem abból az undorító életből, a szenilis, végtelenül buta apja mellől, aki sosem fogja felismerni, hogy ő az egyetlen gyereke, aki legalább minimális szinten normális és törődik vele, meg az alkoholista testvére mellől, és hogy ne kelljen néznie azt sem, ami mostanában történik a családban, hogy a három hónapos gyerek áruszinten van kezelve, és csak az érintheti meg, aki fizet érte. és hogy majd elvihetem akárhova onnan, egy kis lakásba valahol másutt, és hogy valami ismeretség révén állást szerezhetek neki, olyat, amiben a tényleg hatalmas szakmai tapasztalatát is használhatja és nem kell még jobban tönkre mennie. hogy majd wellnesshétvégékre megyünk néha, és a születésnapján valami hülye koncertre, mittudomén, millerzoltánra, és nem baj, hogy nincs mit mondanunk egymásnak, de legalább láthatom, hogy jól érzi magát. hogy egy kicsit visszakapjon azokból az évekből, amelyeket elvettünk tőle, a bátyám meg én, hogy sosem sikerült neki a szerelem, és talán ez öröklődik is, nem tudom, de valahogy jóvá akartam tenni. és most úgy érzem, sosem fogom tudni, még csak megpróbálni sem. és örök életünkre azon fogunk álmodozni, mi lenne, ha lenne más út, és élhetnénk normálisan és hogy mire költenénk a lottóötöst. én azt akartam, hogy ne kelljen a lottóra várni. de mi van, ha tényleg alkalmatlan vagyok az életre, ha ez a végtelen erkölcsi érzék, ami nem tudom, honnan van bennem, és amire olyan mééérhetetlenül önértzetesen tekintek, az ellehetetleníti, hogy elkurvuljak valahova, hogy tényleg nem terem babér, csak a szemétládáknak, és a kutya is mindig a nagyobb csomóba szarik, és aztán hiába mondta minden falusi nénike otthon, hogy ebből a gyerekből még lesz valami, mert nem lesz. akkor mi lesz? és az én drága, naiv, buta testvérem is csak várja, hogy az internetes üzlete bejöjjön, és mi mindigcsak várunk. és nem tudom, mit tehetnék még? rengeteg dollgot tehetnék, ha nem lenne ilyen istentelen parasztgerincem, hogy nem vagyok ribanc. nagy a buli gyerekek, így keltem. este meg partizunk majd. jíhá. az bazmeg, jíhá.
Szólj hozzá!
aki unja, lépje át - Depeche Mode téma még mindig
2009.06.27. 01:10
nem tudjátok elképzelni azt a tracklistet ami a fejemen belül szól. összemosódnak sorok a tegnap megismert szpíkdöhángérienrepper "dalából", a Popkirály egyes soraival 'i'm bad, i'm bad, you know i'm really bad...' és tízmillió Depeche Mode szövegfoszlánnyal. és a dallamok is változnak. a sounds of the universe bonus dalainak áradó ritmusai (nem is értem miért csak bonus dalok, épp az a pörgés van bennük, amelyet az albumról hiányol a nép) ilyen sorok hogy 'life won't be the same without you' - 'i'm the ghost in your house' rengetegszer visszatér a question of lust, amit csak most fedeztem fel magamnak, mint az egyik leggyönyörűbb szerelmes dalt a világon olyan hajlítás van benne, és ez a martin nem kicsit tökéletes hangjával hogy lever a víz, és a waiting for the night is eszembe jut, meg az a kép, ahogy a never let me down againnél harmincötezer pár kar egyszerre engedelmeskedik a Mesternek (ehhez kapcsolódóan a zene.hu-ról a következő: "jött a szokásos, immár védjeggyé és nélkülözhetetlen résszé vált karlengetés, amit akárhányszor látok, mindig megborzongtat. Valahogy így lehet vele Dave is, hiszen amikor kijött a kifutón a kisszínpadra és végignézett a tömegen, elkaptam egy pillantását, amikor felnézett az égre, és valószínű az futott át az agyán, hogy „Damned” – amolyan 24-esen –, „akkor is én vagyok a Király!”") és akkor az is sokszor felidéződik bennem hogy 'strange highs and strange lows, strangelove, that's how my love goes ... will you take the pain i will give to you again and again and will you return it?' mert erről meg mindig m. szituációja jut eszembe. és a koncert eleji kissé hamisság, amit Dave mindig eljátszik, a wrongban? és az a zakatolás amitől imádom ezt a dalt... koncerten? hülyéskedsz? behaltam.
húha gyerekek, nem tudom meddig tart még, lőjetek le. de hát ma is rátettünk egy lapáttal: elmentünk az anton corbijn kiállításra. (mai celebfigyelő: láttam a farkasházy tivadart és nejét, mimit. a színészcelebekre már fel se kapom a fejem, azt sokszor látok:)) ott volt sok kép szerelmetes fiaimról. jaj...
így történik az hogy gyerekek, még pár napig-hétig meglehetős egysíkú lesz a daysoflolalife tartalma, tudniillik Mode-ék. de hát - mint arra ma a kisbolt előtti várakozáskor ráébredtem csendesen - semmi más nincs az életemben pillanatnyilag, ami boldogságra adna okot. ez viszont a kimeríthetetlen forrás.
továbbá mindenki, aki szerint a Depeche Mode negatív zene, elmehet a picsába, így naturálisan. a Depeche Mode sötét zene, de nem negatív. szeretet, erőszakos, követelőző, izgató és olykor csak létezni vágyó, puha szeretet van benne, rengeteg erotika, beteg erotika is, magány és békesség. élet van benne, emberi élet.
ajjbasszus, komolyan, ha kérhetek valamit, holnap találkozzak életemszerelmével, pl. egy Dave-hasonmás fiúval, hogy legalább valamivel leköthessem magam: bár az is csak további DM-dalokat jelentene: Stripped, esetleg Master and Servant. jó ez így. ennyim van. tudom, hogy nem hangzik túl jól, de tényleg.
Szólj hozzá!
vélemény
2009.06.26. 09:57
tudom hogy már mindannyian unjátok, de akkor is:
depeche moooooooooodddddddddddddeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
Szólj hozzá!
2009.06.25. 19:14
lediplomáztam.
kiváló minősítéssel. kérem a pedál-érdemrend legfelső tagozatát, a szobabiciklit a csillaggal.
tudjátok, mi az izé benne? az egyetlen, ami miatt ez boldogít valamelyest, az az, hogy most van időm egész délután depeche mode dalszövegeket tanulni, énekelgetni, végre megélni az élményt. máskülönben: indifferens. diplomásként nincs munkám, haza kell költözzek a nyárra, hogy pénzt keressek, bébiszitterkedni vagy valami, hogy szeptembertől tévézhessek megint. viszont asszem így lemegyek voltra és megnézem másik idolomat, révész sándort élőben. hajrá
1 komment
depeche - impressziók még
2009.06.24. 19:25
* dave mosolyogva csókot dob valakinek az első sorokban, a kivetítőn látom. szeretet ül az arcán, és a szemében mérhetetlen boldogság.
* élet a színpadon. körbeforog a mikrofonállvánnyal. nem ám csak sétál fel-alá, mint egyesek. erősen feminin, ugyanakkor olyan kétségbevonhatatlanul férfias, hogy összeszorul az ember lányának szíve.
* mindig, ha martin, vagy dave közelít kicsit a színpad széléhez, őrület lesz úrrá a népen, mint egy mágnes, vonz, érzem, s azt is, hogy a harmincötezres tömeg egyszerre mozdul feléjük. drámai hangulat és még több szeretet, az erőszakos fajtából.
* csak ketten a színpad első traktusán, lágyan tartják a mikrofonállványt, mint egy női testet. vörös fény, szívbemarkoló hanghajlítások, ágyéktáji izgalom. tökéletes énekhangok.
* a reflektorok kivilágítják a zuhogó, óriási esőcseppeket. hidegkék fényben minden, ömlik az arcomon a víz, a kivetítőn kísérleti atomrobbanás és a fiúk azt mondják, és elhiszem, hogy eljön a béke. az eső a robogó ritmusra szakad.
* vörös fény, a kedvenc dalom szól. nyomás a szívemen, végtelen az öröm mindenhol.
* együtt várjuk az éjszakát, én meg sírok egy kicsikét.
* azt mondja, master and servant, és úgy is érzem magam.
* az egyik ráadás-követelő szünetben mellettünk feltűnik Ákos a tömegben. általános derű.
* personal jesus. mindenki egy kicsit megfeszíti magát. hörgünk, nyögünk, atyaég.
lesz még.
Szólj hozzá!
DEPECHE MODE KONCERT
2009.06.24. 09:28
istenem uram!
hálásan köszönöm hogy ott lehettem és hogy ilyen elmondhatatlanul hihetetlenül szerelmesen gyönyörű és csodálatos volt.
volt már egy-kettő, de ez határozottan életem legnagyobb zenei élménye volt. mintha nem lett volna eléggé földbedöngölő a hangulat amúgy is, az eső még meg is koronázta, és többfunkcióssá tette a bulit: depeche mode koncert, lélektisztítás és a világ legnagyobb szabású vizespóló versenye.
summa summarum:
a ruháim még száradnak, a szájpadlásom furcsán megdagadt, de hangom még van, talán nem kaptam tüdőgyulladást, balázst még mindig szeretem mert egy édespofa, még a nagytiszteletű ákos is megjelent, a membránjaim még mindig depesmódolnak, martin úgy de úgy énekel, mint egy szólista az angyalok kórusából, és végérvényesen beleszerettem dave gahan művész úrba. a legszexibb, legszuggesztívebb, legszeretettelibb varázsló a könnyűzene történetében (akinek a csini kis fokhagyma-fenekét egyszer életemben feltétlenül meg kell harapnom. életcél 5.0.).
még szép hogy see you next time baby
ámen
szeretettől átmosolygósított, könnyű, lebegő zen-tudatban vagyok.
(s maradnék is még, de vár a médiatörténet, mert holnap államvizsga)
Szólj hozzá!
biztos nem végérvényesen, de akkor is
2009.05.18. 22:28
Vége van.
dobozokba pakoltuk a tévét.
én csomagoltam a törékeny dolgokat.
stílszerűen.
beszéltünk és úgy néz ki hogy.
"egy nagy lélegzettel visszanyertem a torkomból a szívemet" és elköszöntem, le a lépcsőn, balra, megint balra, jobbra és le, ki a kapun, "kérjük, adja le a vendégkártyát" és leadtam, és kijöttem, és.
vége van. ennek. most.
terhelhető, lojális, tehetséges lány munkát és lakást keres.
Szólj hozzá!
lolaista kultúrpolitika: a három V.
2009.05.17. 23:07
az volt a mai program
Vízparti Világbéke Velencén
Szólj hozzá!
filmet néztem, avagy hogyan basszunk el többmillió dollárt hatékonyan?
2009.05.16. 23:46
ugyan a film, amit néztem, már ősrégi, és épp emiatt tudom, hogy időszerűtlen így felháborodni, DE:
ember!
ti, akik arról áradoztatok nekem, milyen kibebaszott kurvajó film ez az Alkonyattól pirkadatig, hozzátok fordulok és tőletek kérdem: láttátok ti egyáltalán ezt az abszurd szart???
ember, bzmg, ült a tarantino a forgatókönyv felett és a felénél eltolt egy csík kokaint?
mi van?
érted, klasszikus rosszfiús road movie a feléig, a penge 2 (az a rosszabb, az 1 még elmegy) a második fele. mi van???
ember, ekkora beteg szarra legutóbb azt hiszem a szellemlovas című gyönyörűségnél kúrtak el többmillió ropogós amerikai dollárt. tudjátok, az a film, amiben nicolas cage nemcsak hogy motorozik, de még a feje is lángol olykor. cortisolt neki.
fel vagyok háborodva. szóval az rendben van, hogy egy filmben több a véres szmötyis húscafat, mint a plánváltás, ezzel megbékélek. az, hogy jön a két főhős, mögöttük csendes nyugalomban robban fel az általuk épp elhagyott épület, hát... uncsi, láttuk már, de még megveszem, tekintve hogy robert rodriguez rendező és quentin tarantino forgatókönyvíró úrnak láthatóan bejön ez a dolog, csakúgy, mint az átlőtt tenyér és salma hayek. bár, az azért szégyen, hogy két egymást követő évben készült filmben ilyen kiválóan követhetően feltűnik mindhárom imént említett elem, de így, ahogy mondom. persze arra nyilván nem gondoltak, hogy lesznek ilyen idióták, mint én hogy véletlenül két egymást követő napon nézem meg ezt a két gyönyörűséget. így ugyanis elég feltűnő a dolog. legalja lusta disznók, találjatok már ki valami újat.
(oké, látszik a fejlődés, mert tarantino apánk azért megcsinálta a kill billt, ami ugyan nem lesz a kedvencem, már csak műfaji preferenciáim miatt sem, de azért mindenképpen milliószor jobb film, mint ez a borzalom, amihez szintén a nevét és arcát adta.)
komolyan azt gondolom, hogy a felénél iszonyúan berúgott és/vagy betépett tarantino bácsi, és ennél a nagy züllésnél jelen volt a film teljes stábja is. csak ez magyarázza, hogy ez a film elkészülhetett.
na jó, vannak jó pontjai a filmenk, csak kevés, és a meglehetősen sok zöld színű áttetsző nyálkás trutyifolyam, ami a film felénél átveszi a főszerepet, valahogy feledteti ezeket.
az igaz pl, amivel ezer éve traktálnak hímnemű barátaim, hogy a salma hayek jelenete kibaszott jó. na igen, de ez olyan kiemelkedő pontja a filmnek, mint amikor a titanicot, amikor már orra bukva állt az óceánban, a fizika mittudomén melyik törvénye még utoljára egy kicsit megemelte volna, mielőtt végleg elnyeli a víz. az a tipikus mondás tudjátok, amikor "gyenge kezdés után erős hanyatlást"-t emlegetnek. kicsúcsosodik a film, ezzel paralell a férfi nézők nadrágja a cipzár környékén, és ezen a végtelenül szexuális jeleneten annyira meglepődik mindenki, úgy a nézők, mint a film szereplői, hogy gyorsan nekilátnak egymás testnedveinek, és én mondom nektek, nem orális szexről van szó.
innentől valóban a penge 2 és a múmia 2 montázsát láthatjuk, és igazából e sorok írójában felötlött a kérdés, miszerint tuti, hogy ezt a filmet kezdte el nézni, vagy olyan erős a migrénje, hogy már teljesen nem tudja mit csinál és átkerült egy párhuzamos univerzumba?
komolyan, mindig tudtam, hogy ezekben a nyíregyházi fiúkban nem lehet bízni. erről a filmről ugyanis akkor hallottam, amikor tinikorom egy emblematikus alakjával, a törzskocsmámban rock dj steve-vel rumbáztam éppen a film betétdalára. ő beszélt, nem tudni, az emléknek avagy a jelen helyzetnek szóló félkemény farokkal erről a táncjelenetről, mint a férfiember életének egy alapvető állomásáról.
és még egy gondolat: az mekkora gyíkság már, hogy a tarantino úgy írta meg a jelenetet, hogy neki legyen a legjobb? oké oké, ronda, de az ő hírnevével akkor szopogathatja, és annak a bombaszexi színésznőnek a nagylábujját, amikor és akiét csak akarja.
(persze azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy vajh hányszor vehették újra a jelenetet, és eközben hány decens orrbarúgást kaphatott...)
na mindegy, tessék, a film egyetlen jó jelenete alig négy percben
a többi része nem szexi. nem jó. ne nézzétek meg.
ember!
ti, akik arról áradoztatok nekem, milyen kibebaszott kurvajó film ez az Alkonyattól pirkadatig, hozzátok fordulok és tőletek kérdem: láttátok ti egyáltalán ezt az abszurd szart???
ember, bzmg, ült a tarantino a forgatókönyv felett és a felénél eltolt egy csík kokaint?
mi van?
érted, klasszikus rosszfiús road movie a feléig, a penge 2 (az a rosszabb, az 1 még elmegy) a második fele. mi van???
ember, ekkora beteg szarra legutóbb azt hiszem a szellemlovas című gyönyörűségnél kúrtak el többmillió ropogós amerikai dollárt. tudjátok, az a film, amiben nicolas cage nemcsak hogy motorozik, de még a feje is lángol olykor. cortisolt neki.
fel vagyok háborodva. szóval az rendben van, hogy egy filmben több a véres szmötyis húscafat, mint a plánváltás, ezzel megbékélek. az, hogy jön a két főhős, mögöttük csendes nyugalomban robban fel az általuk épp elhagyott épület, hát... uncsi, láttuk már, de még megveszem, tekintve hogy robert rodriguez rendező és quentin tarantino forgatókönyvíró úrnak láthatóan bejön ez a dolog, csakúgy, mint az átlőtt tenyér és salma hayek. bár, az azért szégyen, hogy két egymást követő évben készült filmben ilyen kiválóan követhetően feltűnik mindhárom imént említett elem, de így, ahogy mondom. persze arra nyilván nem gondoltak, hogy lesznek ilyen idióták, mint én hogy véletlenül két egymást követő napon nézem meg ezt a két gyönyörűséget. így ugyanis elég feltűnő a dolog. legalja lusta disznók, találjatok már ki valami újat.
(oké, látszik a fejlődés, mert tarantino apánk azért megcsinálta a kill billt, ami ugyan nem lesz a kedvencem, már csak műfaji preferenciáim miatt sem, de azért mindenképpen milliószor jobb film, mint ez a borzalom, amihez szintén a nevét és arcát adta.)
komolyan azt gondolom, hogy a felénél iszonyúan berúgott és/vagy betépett tarantino bácsi, és ennél a nagy züllésnél jelen volt a film teljes stábja is. csak ez magyarázza, hogy ez a film elkészülhetett.
na jó, vannak jó pontjai a filmenk, csak kevés, és a meglehetősen sok zöld színű áttetsző nyálkás trutyifolyam, ami a film felénél átveszi a főszerepet, valahogy feledteti ezeket.
az igaz pl, amivel ezer éve traktálnak hímnemű barátaim, hogy a salma hayek jelenete kibaszott jó. na igen, de ez olyan kiemelkedő pontja a filmnek, mint amikor a titanicot, amikor már orra bukva állt az óceánban, a fizika mittudomén melyik törvénye még utoljára egy kicsit megemelte volna, mielőtt végleg elnyeli a víz. az a tipikus mondás tudjátok, amikor "gyenge kezdés után erős hanyatlást"-t emlegetnek. kicsúcsosodik a film, ezzel paralell a férfi nézők nadrágja a cipzár környékén, és ezen a végtelenül szexuális jeleneten annyira meglepődik mindenki, úgy a nézők, mint a film szereplői, hogy gyorsan nekilátnak egymás testnedveinek, és én mondom nektek, nem orális szexről van szó.
innentől valóban a penge 2 és a múmia 2 montázsát láthatjuk, és igazából e sorok írójában felötlött a kérdés, miszerint tuti, hogy ezt a filmet kezdte el nézni, vagy olyan erős a migrénje, hogy már teljesen nem tudja mit csinál és átkerült egy párhuzamos univerzumba?
komolyan, mindig tudtam, hogy ezekben a nyíregyházi fiúkban nem lehet bízni. erről a filmről ugyanis akkor hallottam, amikor tinikorom egy emblematikus alakjával, a törzskocsmámban rock dj steve-vel rumbáztam éppen a film betétdalára. ő beszélt, nem tudni, az emléknek avagy a jelen helyzetnek szóló félkemény farokkal erről a táncjelenetről, mint a férfiember életének egy alapvető állomásáról.
és még egy gondolat: az mekkora gyíkság már, hogy a tarantino úgy írta meg a jelenetet, hogy neki legyen a legjobb? oké oké, ronda, de az ő hírnevével akkor szopogathatja, és annak a bombaszexi színésznőnek a nagylábujját, amikor és akiét csak akarja.
(persze azt most hagyjuk figyelmen kívül, hogy vajh hányszor vehették újra a jelenetet, és eközben hány decens orrbarúgást kaphatott...)
na mindegy, tessék, a film egyetlen jó jelenete alig négy percben
a többi része nem szexi. nem jó. ne nézzétek meg.
1 komment
my music and me
2009.05.15. 19:20
ysb játékra hívott, el voltam ragadtályozva.
A játék lényege:
- válassz egy énekest/együttest, amit szeretsz
- válaszolj a kérdésekre csak a dalcímekkel, amit ez az énekes/együttes ad elő
- válassz 6 embert, akinek továbbadod a játékot és értesítsd őket erről
ysb az eredeti szabályokat módosította úgy, hogy nem egyetlen előadó, hanem több kedvenc dalaiból választott. én meg pedál vagyok, megcsinálom mindkét módon.
Ákost választottam.
1. Nemed?
Girl in the Café (Ákos)
Asszony (Ákos)
She (Elvis Costello)
Némber One (Rapülők)
2. Írj magadról!
Tanulékony szörnyeteg (Ákos)
Ikon (Ákos)
Nagyvárosi angyal (Ákos)
Ideális popsztár (Ákos)
Angyali szerető (Ákos)
Idelenn idegen (Ákos)
Erő és alázat (Ákos)
Dekadens (Ákos)
Mégis jó (Ákos)
Hol volt hol nem volt (Quimby)
Desert Rose (Sting)
All Because of You (U2)
Sikerbaba (Kimnowak)
Pearls (Sade)
Damaged People (Depeche Mode)
Little Soul (Depeche Mode)
Mothers Pride (George Michael)
Soul free (George Michael)
Kóbor Angyal (Piramis)
3. Hogyan éreznek a társaságodban lévő emberek?
Mindenki táncol (Ákos)
Végre (Ákos)
Játsszuk el (Ákos)
Nothing to Fear (Depeche Mode)
Love, in itself (Depeche Mode)
I Knew You Were Waiting for Me (Goerge Michael&Aretha Franklin)
4. Hogyan mutatnád be legutóbbi kapcsolatodat?
Méreg (Ákos)
Öngyilkos álom (Ákos)
Wrong (Depeche Mode)
Mad About You (Sting)
5. Mutasd be a jelenlegi kapcsolatodat!
A kezdet előtt (Ákos)
Please send me someone (George Michael)
Várom a csatlakozást (Pierrot)
A Question of Time (Depeche Mode)
6. Hol szeretnél lenni most?
A világ legvégén (Ákos)
Új világ (Ákos)
Még közelebb (Ákos)
A szíved alatt (Kimnowak)
Hazamennék (Pierrot)
Travelling Without Moving (Jamiroquai)
Kairó (Révész Sándor)
7. Mit gondolsz a szerelemről?
Csak a szerelmen át (Ákos)
Táncolj a tűzön át (Ákos)
Minden, ami szép volt (Ákos)
Szabadíts fel (Ákos)
Egyetlen egy (Ákos)
Test (Ákos)
A Vihar (Pierrot)
Emelj fel a szívedig (Piramis)
Sweetest perfection (Depeche Mode)
Waiting for the Night (Depeche Mode)
When the Body Speaks (Depeche Mode)
8. Milyen az életed?
Virrasztó (Ákos)
Indiántánc (Ákos)
Keresem az utam (Ákos)
Minden most kezdődik el (Ákos)
Burleszk (Napoleon Boulevard)
Bolondokháza (Pierrot)
Policy of Truth (Depeche Mode)
Everything's Allright (Jesus Christ Superstar)
Spinning the Wheel (George Michael)
Hintalógalopp (Quimby)
9. Ha egyetlen kívánságod lehetne, mi lenne az?
Ennyi nem elég (Ákos)
I Just Can't Get Enough (Depeche Mode)
Ha volna két életem (Piramis)
10. Mondj valami bölcset!
Tudom hogy merre jársz (Ákos)
People are People (Depeche Mode)
továbbpasszolom Mariccnak, Mirellának, Zsókának. Nincs olyan sok ismerősöm ezügyben, úgyhogy csak nekik.
4 komment
balu
2009.05.14. 23:15
dogville-t néztem az imént.
ajjajjajj.
elhibázott dolog volt ez az évad nekem, hogy nem voltam csak maladypén. el is felejtettem, milyen ez a kíváncsi szűzi izgalom, mert úgy szeretek nézni valamit, tudatlanul, tabula rasaként.
el is felejtettem, hogy a bárka nem szokott nekem csalódást okozni.
furcsa, mert ezeket mind tudom.
azt is hogy a balu egy makulátlan angyaljelenség. de azért az meglepett, hogy ennyire szép.
az is, amit csinál. a szorcsik idegesítő, de jól. anger zsolt rendező úrnak, a radnótis szimpátiámat megfejelve, ezért a kis lánctalpas, nehéz, pimasz kis szépségért, ami ma történt, külön köszönet és nagy pirospont.
bejelentkezem még két előadásra asszem e hónapban.
Szólj hozzá!
YSB játéklabdája
2009.05.14. 23:10
kaptam egy labdát ysb-től. meg vagyok hatva. sosem kaptam még. mivel szeretném alaposan megcsinálni, ahhoz pedig idő kell, engedelmetekkel holnap (péntek) délutánra-estére halasztanám.
tképp ez a poszt csak egy reminder, hogy ne felejtsem el kitölteni.
szóval holnap
Szólj hozzá!
2009.05.12. 21:31
mennyi minden van még itt körül a térben
huszonkettő múltam. és még alig éltem.
hogy a napkő milyen, azt tudjátok?
kristálykővé vált sivatagi homok.
rozsdás-narancs színű apró csillagok.
hordtam ma három négyszögű darabot
gondolkodom. hogy lesz? most jó, nyugalom van, daktilusok és spondeusok ritmizálják át napjaim, még nem kell elengednem teljesen ezt a nagy, szeretett Jót, ami van. lehetne? lehetne, hogy egy új kérésem egyszerűen csak teljesüljön? hogy ne legyen megint a már úgy megszokott bonyolultság?
csak történjen egy hihetetlen, egyszerű Nagy Dolog? Én akarom ezt, Én állok az egyszerű Körülményekkel szemben. és nem tehetek semmit, csak megtörténik velem, bármi lesz. intézd ezt jól, Isten. kérlek.
(ez egyszer munka, nem szerelem. bár, szerelem ez is.)
zene:
te meg, Bizonyos Szerelem, tessék sietni. i'm started to be a kind of horny.
Szólj hozzá!
a gyerekem
2009.05.10. 02:16
(katt a rendes méretért)ezt készítettem a műsor valamennyi résztvevőjének.
igyekszem nem lenni szomorú. még jó, hogy a felvételi, az államvizsga, a karrierkérdéseim, a munka- és szálláskeresés, valamint az emellett folyamatosan jelenlévő egyéb lelki katyvaszaim kellőképpen lefoglalnak.
köszi Marica a borozást. csak vicces régi történetek részegen. de nem szokásom így megosztani. so thanksalot