szégyellős exhibicionista

most olyan könnyű minden. szinte csak a semmi tart.

ugye.

valami véget ért. valami elkezdődhet. sosem gondoltam ilyesmire. változások, sikerülés, szépség, könnyek, bor, szeretet, villanásnyi kívánás, spontán felvetődő gondolatfoszlány: a mi lenne, ha?-problematika újra engem megtalál. régi barátként üdvözlöm.

most az az ív kísért, ami ajkadon illant álladon át
szellő vágy csak csókom az íveid életnyi dalán.

tessék. hexameter.

apropó: ezt meg szerettem.

LEADTAM A SZAKDOGÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁTTTT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!






nem hittem volna hogy valaha is eljön a nap, de télleg. nagy freedom szakadt rá az emberre, csak egy kis aggodalom is volt, merthogy Bencehercege meg kellett műteni. rettenetes, hogy hozzámnőtt a kis pöcsös, pedig alig látom: úgy aggódtam érte, mint a fene.

amúgy nincs semmi, beszűkült az elmúlt hetekben a kis életem a szakdolgozat miatt, de már kész és boldogság van

pápá

március tizenötödikéről
május elsejéről
augusztus huszadikáról
október huszonharmadikáról

a születésnapi zsúrokról













hová repülnek az elengedett léggömbök?

rettenetes ez a szerelmes levegő.

langyos levegők, fények simogatnak nappal, és éjjel rég elfeledett fiúk testét álmodom elevenné.
olyan valószerűtlen színű szeme van az egyiknek, hogy csak azért is nézném hónapokig, hogy pontosan olyanra tudjam kikeverni vásznamon a festéket. a teste meg olyan selymesen lágy lehet, az izmok keménységét kis szexi fókazsír fedi, olyan az egész fiú, mint egy fagylalt, habzsolva szerettem volna elnyalogatni. ujjaim az első adandó alkalommal feltartózhatatlanul megérinteni vágynák az arcán azt a sebhelyet, úgyhogy jobb ha távol tartotok tőle.

baszkikám, kétségtelenül tavasz van. de olyan, amilyet még nem láttam.

hát sok a panasz amúgy is. nem a legfényesebb a közhangulat a versírók között. és tökre egyetértek.

Ezek itt, azt hittem, eredményes, kezdeményezéseket jelentenek majd, de.

háááát... mittudomén.

nyilván mondható, hogy savanyú a szőlő is, bár nemigen, már rég elfeldkeztem róla, csak kaptam ma egy e-mailt, hogy vehetek antológiát, amibe nem kerültem be, és ahogy a verseket olvasom, izé, megleszek nélkülük.

minden helyezett vers olyan... száraz. úgy össze vannak rakva, de még csak megcsinálva sincsenek nagyon. nincs benne egy ötlet, amitől magával ragadó lesz, vagy dallam, amitől szerethető, és főleg nincs benne maga az, ami a lényege a dolognak: a líra. nekem egy vers - kivéve Varró Dani verseinek javát, amelyeket a sziporkázó humor és a verstani profizmus miatt imádok - az írója lelkéből, láthatóan, nyilvánvalóan a lelkéből szakadjon fel, kérlelhetetlenül, kegyetlen őszinteséggel és legyen erős, szenvedélyes, emberi. akkor is ha mondjuk poénos. ezek itt - bár nem olvastam valamennyit - számomra csaknem üresek. úgy elolvasod, hurrá, továbblépsz. érted, egy Radnóti-eclogán, egy Shakespeare-szonetten, egy József Attila Ódán de még egy mittudomén, még Combfiksz-versen sem lépsz tovább, mert összecsavarja a gyomrod, hogy milyen borzasztóan igazi. ezek nekem csak ügyesen összeollózott kis gondolatkák. olyanok, amilyeneket az ember unalmas matekórákon ír.

hogy kegyetlen legyek: unalmasak.

nademindegy. kell a bajnak belőle példány. az enyémek se jobbak. ha egyszer saját szakállamra, esetleges ismertégemet kihasználva kiadom őket, az inkább az esztétikum miatt lesz népszerű: gyönyörű kiadás lesz. én fogom illusztrálni. meg ilyesmi. egy multi-élmény lesz, a szemnek, a szívnek, a papírt tapintó ujjbegyeknek.

(amelyek az én esetmben jelenleg a szakdolgoat betűit tapogatják bele a számítógépbe... már csak egy hét. )

a múltkori ötperces képei után, haladjunk az időben előre:

Bence itt egyhetes, az első otthoni fürdetése után


Ez a lila színű dínó zenél. tetszik neki.


mondom, hogy bejön neki. így néz rá


Pellacsere című akt.

Győztem! Három hetes vagyok!


Mitfotózol, kötttsög? He? Behúzzak egyet?


a fürdést nagyon szereti. nagyi profi babafürdető


apa hasán aludni jó


az adidas cipő nem boldogít:

mennyi a valószínűsége, hogy a hetek óta első szabad délelőttömön, amikor épp nem kell hat irányba szaladnom, épp csak annyi dolgom van, hogy kimenjek a józsira, elverjek ott némi pénzt, majd összecsomagolva holmimat hazavonatozzam, szóval hogy annak mi az esélye, hogy épp ezen a napon van teljes körű rend- , határ-, valamint vám- és pénzügyőrségi razzia a józsefvárosi három sárkány piacon??? he? elárulom a választ, ha rólam van szó, kurvára 100 %.

én még ennyi, az áruját őrizetlenül hagyó, félelemtől összekucorodó, csapatban tanácstalankodó, én-itt-sem-vagyok-arckifejezéssel standja körül oldalgó csíkszeműt életemben nem láttam.

nevetgéltünk a csini rendőrfiúkkal, hogy nini, milyen érdekes, hogy itt senki nem árul semmit, a több tonnányi áru csak kiállítási és dísztárgy. viccesen szocio volt, öltem volna egy fényképezőgépért. de azért a kurva anyjukat hogy nem tudtam venni semmit.

MIRE EZ A NAGY VÁRÁS? Ejnye. "

szegény robi a táborozáskor... akarom mondani, a bicska maxi - mellesleg középszerű - alakítása közben jól összetörte magát. gyógyulj meg robink. (de ne játszd ezt a szerepet. nem jó. rendezz inkább.)


(a cikkben - érdekes - nem írnak egyes színművészek lábujjáról illetve gerincéről, ésatöbbi ésatöbbi.)

a szemem leragad, mizantróp és intoleráns vagyok, leszakad a derekam, a nyálam csurog.
tényleg nem tudom miben fáradok le ennyire az adásfelvételekkor, de döghalálon vagyok.

s az is ide kapcsolódik, hogy azt se tudom hogy mit szeretek a munkámon, de istenlássalelkem szeretem. asszem főleg az emberek miatt van. sok az ember, sokféle, és engem semmi nem érdekel annnyira mint az emberek. kutató a laborban, figyelem, milyen gyönyörűen alázatos a haumann péter, és az a másik, az milyen szánalmasan nagyképű és ripacs, hogy úgy megy hogy minden lépését mindenki hallja, mert dübörög a csizmája és csörömpöl a smukktól, és attól ember, hogy bentley-je van. és érdekes megfigyelni hogy a Művésznő úgy néz rám mint egy pondróra, de azért visszaszól, hogy tompítsa a hanglejtését. és hogy a palya bea minden mozdulata olyan elemien nőies és emberi és szép, hogy nem is értem miért nem bele szerelmes magyarország teljes férfilakossága. a kis szőke Patrícia százötven centijében meg annyi erő van hogy majdnem besírtam.
szóval... megfigyelek. és azt igazán élvezem.

meg amúgy is... szerencsés lelkialkat vagyok. autotelikus. flow-ra hajlamos.

apropó flow. megvan az új depeche album. na az is az.

jelentéktelen - csak nekem fontos - napjaimban csak belül történnek dolgok, de azok sem forradalmiak, csak létezőek. kilépve a főkapun egy egyszerűen tökéletes pillanat, mert azt vártad, hűvös csap meg és összehúzod magadon a blézert, ehelyett langymeleg levegő bársonyában sétálsz a fűillatú parkon át, ahol kedves korcsok cibálják tacskók fülét és olyanok a fények, mint a tökéletes pillanatokéi: keresetlenek, őszinték, alapvetőek.

és hogy talán erre vágyom leginkább, keresetlen egyszerűségre, a kevesebb több mindig, mindig.

kereszt helyett málhazsáknak kezdem érezni egy terhemet. nem csillagoktól követelt cipelnem, s ha nem tetszik tovább, letehetem. a kereszttel nem tehetném, az nem visszaválthatós. nem tudom, le fogom-e tenni valaha, úgy egyszerre, korrektül, tisztán. vagy kényelmesen sunyin el-elmaradozni hagyom egyenként darabjait, hogy mindegyre kisebb és kisebb legyen a súly. igazából nincs már semmi közöm ehhez. csak viszem, mert... nem tudom miért. mert már viszem egy ideje, s eddig azt hittem, szükségszerű. mostan már csak úgy látom: nehéz.

hogy a szerelem jön most már, azt érezhető. mert a kevesebb több. lehet hogy csak egy lesz. lírai gondolatok, gyerekek, mostan színes akrillal álmodom.

bence pici, kerek, cuki, kacsacsőrös és tökéletes. eszik-alszik-kakál. sztenderd viselkedés egy egyhetes babától.

ma délután, 14 óra 18 perckor megszületett Bence, unokaöcs-bébi, 3550 gramm, 54 centi, van haja a kis pöcsösnek, barna. még nem láttam, mert csak pénteken mehetek haza, és mms-küldésben nem világbajnok a család.
mindenesetre echte bébiméretű, bébiformájú, kicsit gyűrött, és árnyaltan lilásrózsaszínű lehet most a kis szuszogi, aki kurva nagy figcsi lesz, és tökéletes idiótát fog faragni minden találkozáskor a komoly, felelős nőből, aki officially vagyok. csíphet, haraphat, hajamnál fogva gyítepacizhat a derekamon és tuti imádni fogja ő is a csibedalt, amit minden általam valaha is bébiszittelt kölöknek közös kulturális öröksége, egy barátnőmtől tanultam, s a következő bölcsességet sápogja a világba:

Hová mész te kiscsibe, sá-lálá-lálá
Megyek a csibe bölcsibe, sá-lá-lálálálá
Mit csinálsz te ott, sá-lálá-lálá
Amit a nagy csibe, csak kicsibe, sálálá.

és előre szólok, ha szülei intő szava ellenére rászokik az olvasásra, az az én saram lesz.
kicsi tünemény, alig várom, hogy lássalak.

szeretem a munkámat. actually the colleagues. ríli jó arcok akadnak, na. ma is a vágó. tagnap meg a kameratechnikus. szerkesztőanyáim meg marking their territory around me. sok munka, ösztönzés, miegymás, csak a főszerkesztő nem vesz rólam tudomást. i dont know why.


sorry for the mixed language. i live with an american now. i m in training. and this screwed up english language is much easier.

azt mondja a teszt, extrém extrovertált vagyok. na most, igen, az.
de legalább annyira extrém introvertált is vagyok. fifty-fifty.

általában sokat foglalkozom az emberekkel, és hát, önmagammal is, mivel remélhetőleg eleme vagyok az 'ember' halmaznak.

szívesen élek kifelé, de kell a magány. ezt - érdekes - nem mérik a tesztek.
más tekintetben egészséges vagyok, köszöntem. kezdem azt hinni, az ok az öngyógyítás. és, nahát, az is introizé tevékenység. tádáá.

ezerrel jön a tavasz

mindenki feszült, szerelmes, szexhiányos.

imádom ezt a szakát az évnek. ilyenkor minden valahogy többet jelent, semmi sem öncélú, csak a vágyak, minden tekintet szól valakinek, végre fények, tekintetekben megcsillan a napfény.

érintésre kalibráltak ujjaink receptorai.
önzők és érzékenyek vagyunk, mindenki mindent félreért.

a lehető leggyönyörűbb dolog közelít: virágozni kezdenek a fák.

nem tudom olvastatok-e valaha a családfelállítás terápiás módszeréről, de rettentő érdekes, és hát mindezek fényében kezdek kurva kíváncsi lenni arra, hogy milyen defektusaim lesznek pl a rengeteg ismeretlen rokonom miatt, különös tekintettel azokra, akikkel pl egy az apánk...

érdekessss

gátlástalan hedonizmust csaptunk ma kéremszépen.

most vacsiztunk a castro-ban ami egy kiváló kis bisztró a deák tér közelében, mindenkinek csak ajánlani tudom, érdekes, mert a hely olyan kubai stílusú,latin zene, miegymás, az étlapon viszont számos szerb étek található, mivel a séf szerb. érdekes. a vasalt csirke remek. a currys csirke is.

de.
a fontosabb.
ma, tourist guide keretein belül elkalauzoltuk caitie szobatársamat a sugar!shop-ba. mindenki kurvagyorsan kezdje szégyellni magát, ha nem ismeri a helyet, ugyanis ez magyarország első design cukrászdája. hogy csapjak itt egy kis hírverést a hey körül, újpesten található, halál fasza kettő szám alatt, de megéri. a sztori kb az, hogy ugye kb mindenki ismeri a horváth cukrászdát. ez egy traditional hungarian confectionary. izémizé, családi vállalkozás, stb. a család kicsi lánya egyszer csak arra ébredt, hogy hát ő bizony újítana valamit ebben az iparágban. kiötlötte ezt a remek dolgot a food-design témaköréből, és létrehozta a horváth cukrászda emeletén saját kis üzletét, a sugar!shopot. a recepteket innen-onnan külföldről szerzi, nem nagyon láttam tipikusan magyar sütiket, de nem is ezért megy az ember. hanem miért? például a semmivel össze nem téveszthető atmoszféráért, az m&m's-szel töltött asztallapokért, a hihetetlenül elmebajos hangulatért. hatvanas évek amcsi candy shop. kegyetlen jó, nagyon bírom. még miért? for example a high heels shaped tortákért, az idióta színes díszítésű muffinokért, kétszázféle ízesítéssel, a francia receptek szerint készült istentudjahány-féle mousse-ért. ma pl hárman háromféle mousse-t ettünk, egy chilis csokist, egy karamellest, és az enyém volt a legeszméletlenebb, a mamma mia névre hallgató málnával megbolondított _rózsa_ízű_ mousse. nem tudom, biztos csak nekem voltak ilyen elmebajaim süldő gyerekkoromban, hogy annyira szerettem a vadrózsa illatát, hogy egyszerűen csak meg akartam enni, persze nem lehetett. na most lehetett. ennek a mousse-nak exactly rózsaszín vadrózsa íze volt. kishíján elolvadtam ott a nyalókamintás székek egyikén... mindenkinek ki kell próbálni, valahol a menny legvíájpíbb szekciójában szolgálnak fel ilyet kb az apostoloknak meg szent margitnak a szvarovszki kristályokkal díszített mellbimbójú angyalok. hajrá.

menjetek el oda. majd ott is el fogtok menni.
szavatolom.

pic's:

azért.
a mai szépfiú lista:

karalyos gábor
anger zsolt
mácsai pál
nagy ervin
fenyő iván
stohl andrás

excellent névsor.
de lófasz, gyerekek, smafu, a mai pálmát a világ kétségtelenül leggyönyörűbb török legénye viszi, a hollófekete fürtös, kreol bőrű, bársonybarna szemű sarki giroszos.

fontos dolgot mondok neked kisunokám:
bukom a cigánlegénkékre

jaj, te, gábor te, hogy az isten ajándékozná nekem azt a te gyönyörű lényedet! különös tekintettel a szexi kis cigány bőrödre, és hát különös tekintettel a különös tekintetedre!

a depeche mode-témájú előző bejegyzésem után szeretettel értesítek mindenkit arról a szintén örömteli hírről, hogy Jamie Winchester és újjáalakult bandája nemhogy megőrizte az eddigi színvonalat, de egy, az én ízlésemnek még inkább megfelelő zenei irányba mozdult el az új gitáros hatására(?). aki amúgy egy elvetemült gazember. a szó legjobb, legrokkenrollosabb értelmében.
ugye ránéz az ember egy másik emberi arcra aztán támad egy impressziója. nekem ez volt az első. ez egy elvetemült. nagyon szeretem máris a kicsit keményebb, ösztönösebb, dögösebb hangzást, amit vagy ő hozott a csapatba, vagy maguktól lettek ilyen elképesztően erotikusak. nem tudom. de tetszik az irány, rokkosabb, tesó, érted. :)
és itt jelenteném mindazt is, hogy ez a zenekar rossz, szemtelen, neveletlen kölkök gyülekezete, akik kéremszépen nélkülöznek minden komolyságot. hál' Istennek! a fene a fajtátokat, a végsőkig húzzátok az emberben a feszültséget, ami be kell valljam, már-már lefutóban volt nálam, de ezek az új, kisfiús, szemtelen energiák mindenkit nyugodtan ébresztgethetnek a téli álmukból. szépek voltatok ma fiúk, már aki ugye, de akkor is, feszes volt, idegesítő, imádnivaló, szexi. tartsuk meg az irányt, köszönöm,

üdvözlettel: Lola

aztaleborult.
munkahelyi konfliktus forrása lettem, olyan menő gyakornok vagyok.
(evil smile)

na jó. annyira azért nem élveztem, ahogy felettem veszett össze a két ember.
de ez van.

van itt minden.
kijött az új depeche dal, imádom,
és könyörgöm az istenhez, csak addig legyenek jegyek, amíg megjön a diákhitelem