szégyellős exhibicionista

jajj gyerekek
olyan lelkesítő egyszemélyes országimázs-kampányolni... tök be vagyok indulva erre, hogy my room-mate from the u.s.a. megszeresse ezt a kis kócerájos országot. mintha lenne a gondjaimra bízva valami kisgyerek, aki ugyan nem gyámoltalan, de azért mégis: nekem van a kezemben a hatalom és a lehetőség hogy minél több és jobb dolgokat mutassak meg neki az országból. hogy olyan kávézóba irányítsam, ahol nem húzzák le kétezer forinttal egy nyamvadt kávéért, és hogy ne csak a castle districtet lássa, hanem a countryside-ot is, és hogy egyen túró rudit meg tőtött káposztát. mondjuk haláli, de a legjobban a sima vajas pirítósra bukik. meg van érte makkanva. azt mondja van valami a kenyérben.

ihajcsuhaj hortobágy

the man who makes the people come together is...

























doctor gregory house!!!!!!!!!!!!!!!!

ó a legnagyobb hatalmas isten áldja meg az egyetemet amiért elutalták az ösztöndíjam megmentve ezáltal az éhezéstől, a színház és könyvek valamint bor nélküli élet dögletes képeitől, amit a számlámon és tárcámban rohamosan csökkenő pénzmennyiség látványa lebbentett fel előttem.

faszom.
és képes vagyok rá: most kicsit utálom a munkámat.

két órája középiskolai e-mail címeket aktualizálok, ez idő a 108-ból 10 oldalnyira volt elegendő. gyors számolás után a 108 oldal egy egész napomat igénybe venné durván plusz a hetvenegynehány oldalnyi ugyanilyen áltisk verzióban. van programom pár napra asszem.

jaigen eztán mindezt még excelezni, fityfiritty, miegymás

istenem. gyakornoksors.

mint tudjuk, a reklámszakma számára is kiemelkedő időpont az usa egyik legfőbb sporteseménye, a Super Bowl. ilyenkor a fél júeszéj a tévé előtt tesped és nézi az ámérikaifocit, popkorn, kóla, sültkrumpli. és hát ugye grp meg amit akartok, ilyenkor aztán van kihez szólni termékeinkkel. a cégek ilyenkorra időzítik új kampányaikat és akkora pénzeket fizetnek egy félperces reklámhelyért, amely összegért megvehetnék az összes fekete-afrikai országot tokkal-vonóval.
ígyaztán a szokottnál lényegesen magasabb minőségű szpotok készülnek, mert akármi azért nem mehet le ezen jeles esemény alatt. ezen az oldalon szépen összegyűjtve és rangsorolva megtekinthető valamennyi film. van egy két igen szórakoztató. csak akkor nyisd meg, ha van időd, mert az egyes reklámfilmek végén automatikusan indul a következő, szóval képernyő-elé-ragadós a dolog.

hajrá.

zsókától

„Mi NEPTUN-unk, ki vagy a szerveren,
Szenteltessék meg a te rendszergazdád,
Jöjjön el a te kezdőlapod,
Legyen meg a te ETR kódod,
Miképp az államiaknak, úgy a
költségtérítéseseknek is.
Mindennapi kurzusainkat add meg nekünk ma
És bocsásd meg leterhelésünket,
Miképpen mi is megbocsájtjuk összeomlásaidat.
És ne vígy minket a túlterhelt lapra
De szabadíts meg a várakozástól,
Mert tied a nappali, az esti, a levelezős.
Mindörökké….sikeres belépés”

najónapot, itt vagyok én, csak nem neten.

rövid ízelítő elmúlt három hetemből.

miután gátlástalanul kurvajó átlagot sikerült produkálnom, főleg a befektetett energiamennyiséghez viszonyítva, hazautaztam.

otthon a napok viszonylag egyforma forgatókönyv szerint telnek, kilenc körüli ébredés, kávé, hálóingben pislogás a világba, pirítós anyukával, zene bekapcs, szobát összerámol, baromi lassan, mert közben időről időre meg kell állnom hogy egyenesen tudjak kiénekelni valamit ami az ötpontegyből szól, esetleg három bilman-piruett vagy egy tripla rittberger nem hagy a dolgomra koncentrálni. aztán kinyitom az ajtót, hogy a konyhában is hallatsszon a zene, és megyek főzőcskézni édesanyámmal. vagy ha nem főzünk akkor átmegyünk a szomszédba megnézni a gyereket, akkor ott a másféléves kölök csüng mikor melyik testrészemen, beszélget nekem, megharap, egyéb sporttevékenység. hazatérvén még mindig elkezdhetünk főzni, ami valószínű egy ekkora baszomnagy családban mint a mienk, mert tuti mindennap elfogy a kaja. ha kifőztünk, eszünk, aztán anyuka lefekszik, én meg olvasok, s ez így megy, amíg anyám fel nem kel, mert akkor rövid kávészünet után ismét átmegyünk a gyerekhez, mert az anyja heti három este iskolába jár hogy leérettségizzen, és a nagyi meg nem nagyon bír el két öt éven aluli nikkelbolhával. a nagyobbik gyerek baszogatja a kisebbet, vagy fordítva, és felváltva lógnak rajtam, a nagyobbik összecsókol, a kisebbik összeharap és megtépi az egyébként is kisszámú hajam, ilyenek. then go home, előadjuk stephen king a tűzgyújtó című nagyregényét, vacsi, tévé: szórakoztatóan bugyuta gasztro-realityket nézünk/hallgatok mert olvasni is szoktam mellette. esti film ha rossz, dvd-t nézünk. anyám belealszik, én nem. kellemes. pihentető.

persze azért itt is van min felbaszni az agyam, de ezt inkább hagyjuk mert nem is akarok ezen ostobaságokkal foglalkozni ha nem muszáj.

testvérem és marcsika összeházasodtak. de nem ám akárhogyan. mivel marcsika édesanyukája... érdekessss... ezért úgy volt hogy csak két tanú és ők lesznek ott a házasságkötőben. nade. testvérem egy elég erős munkahelyi kollektíva tagja, akik szerveztek nekik egy komplett lagzit, és megszervezték hogy mindenki ott legyen a házasságkötőben is, mindezt titokban. nem keveset kellett kommandóznunk, hogy sikerüljön, de a magunkat hülyének tettetésben elsőrangúak voltunk anyámmal. előadtuk a leszarom című performanszt, hogy ja télleg most lesz az esküvő, aha, kérdezte valaki de én azt se tudom mikor van, ésatöbbi ésatöbbi, egyszóval úgy tettünk mint a ki nagyon nincs képbe. pedig...
még az otthontartózkodásom első péntekén volt kisfalunkban a hagyomány- és eseményszámba menő kérlekszépen falugyűlés. ez nagyon érdekes, én kutatós-fehéregerest játszottam, hallgattam a helyi ördögügyvédjét, aki már évek óta fúrja a mi nem tökéletese de legalább jószándékú polgármesterünket, és olimpiai és világbajnok a "hogyan jelentsük fel szomszédainkat és a falu egyéb lakosait" nevű sportágban. (kicsit bolond az ürge, a saját feleségét is többször feljelentette az apehnél, mert az matek-fizika tanárként időnként különórákat adott)
remekül szórakoztam és kisfalunk fejlett szociális érzékét bizonyítandó minden résztvevőnek vásárlási utalványt is adományoz (tisztára mint a napijegy az antikvitásban, mi? közéleti részvételért némi anyagaiak) szóval még az órabér is teljesen rendbevolt.
rendezvény után kapott el minket testvérem munkatársa s jóbarátja, ági, aki kis családunk életének egy viszonylag fontos szereplője, és hát az értelmi szerzője minden meglepetésbuliknak. és hát itt tudtuk mi meg a kis kommandózást, meg hogy lesz ez a lakadáré. ami lett is, táncoltam a kedves régi haverokkal, meghát már évek óta benne vagyunk a tánccsoportos utazókeretben, szóval ismerem én ezeket a srácokat. alapvetően szórakoztató volt, egész este lelkiismeretesen ittam, de pl nem rúgtam be, pöpec májam van, mindig is tudtam, pedig hát tekintélyes mennyiségű jäger és olaszrizling csorgott le a torkomon. táncoltam a csinostestű szobafestő-legénnyel, aki nemcsak munkájával, de látványával is hozzájárult a fürdőszobafestés egyébként is frenetikus élményéhez, tudniillik jó nézni, ahogy egyre szebb a fal, s az egyenletes papayaszínt egy igen formás fenekű fiatalember viszi fel a falakra. élmény.
szóval lagzi is volt. aztán elvileg vissza kellett volna jönnöm pestre, de lebetegedtem, így maradtam otthon, és csak most találtam vissza pestre.
közben jelenkeztem mesterszakokra és továbbra sem tettem semmit a szakdogám érdekében.

voltam találkozni lacámmal és volt tanárommal rityuval, akitől megint megkaptam a frankó életvezetési tanácsot, tudniillik baszassam meg magam mihamarabb, mert ahhoz képest minden más smafu. ami igaz is, csak hát hadd ne fogadjak el párkapcsolati tanácsokat valakitől, aki mostmár épp nem, de amúgy mióta ismerem, szingli. hoppá.
lacámmal voltunk táncolni, salsa-est volt, és rá kellett jöjjek hogy jelentős különbség van az eleddig előttem oly hasonlónak tűnő latin zene és a salsa zene között tudniillik a salsa zene dögunalom. úgyhogy mi inkább a latin blokkokban aktivzáltuk magunkat. jó vót.
barátosném asztrológus, s tőle meglehetős jó híreket kaptam. mondjuk úgy, hogy jön, jön, jön... programozom is magam rá rendesen.

kb ennyi.
ja. megyek munka-izémizé-kreatívtesztre. fel fognak venni.
és így a jövő szakmai mottója József Attila után szabadon:
kreatív leszek, pénzt keresek

és ha minden igaz szeptembertől még az is hogy:
stylist leszek, népnevelek.

jaigen. visszatértem a tévéhez. készítsétek a lelkivilágotokat a Radnóti-műsorunkra.

hm.
csók

ez.
szép.

milyen már ez a vizsgaidőszak!

a végén abból a tárgyból lesz legjobb jegyem, amit leginkább leszartam. diszkrep. ojjé. pihi, könyv.

Humbert Humbert jobban halad, mint én. de most Irsai Olivér dolgozik bennem. nem úgy, na, értitek.
;)

jelentem, Humbert Humbert a vártnál is jobban halad.

az információmenedzsment tantárgy rossz, értelmetlen, érthetetlen és a szükségszerűségnek még az illúzióját is nélkülözi. de nyugodt lelkiismerettel folytatom a ma szerzett Nabokov-klasszikus, a Lolita (igen, azaz) olvasását, mert mindezen negatív tulajdonságai, és annak ellenében, hogy ma későn keltem, sokáig tollászkodtam, megnéztünk két rész houset, hosszú vásárlókörúton voltunk (a múzeum körúton, az antikváriumok mekkájában), és még főztem és mostam is, szóval mindezek ellenében is elolvastam a borzalmasan tartalmatlan információmenedzsment anyagot, és most lássuk, hogy folytatja Humbert Humbert megejtően perverz kis történetét.

tanulmányaimmal kapcsolatos presztízs-alapú motivációm egy részét visszavásárolnám. ugyanitt eladó a "csak azért tanulok, hogy egyetemem eltartson" című tudományos alapmű. Jelige: "Más a pénzért dolgozik egyetem mellett, én fordítva."

"...a szépség hideg láng, nem lehet melegedni mellette."

"Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt."

"... az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélések feltételei, megtalálod idővel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyűlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelző sorompó mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni annyi is, mint nyomoréknak lenni."

"Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit csak szereztél, így vagy úgy... Csak nem 'biztonságban' élni. Mindig várni a vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: 'Itt van.' S oltani és védekezni."

de ez az eddigi kedvencem:

"Az öltözködésről

Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni."

;)

ahogy drága jó nagyapám mondaná vala:
"az anyjuk picsáját is kitalálják mán!"

hogyaszongya:

"Az erőfeszítés alatt azt az erőkifejtést értjük, melyet az ügynök egy meghatározott cél érdekében kifejt".

Nanecsi.



Marketinget tanultam épp. Ez meg itten egy definíció. És ne röhögjön fel az ember képzetlen egyetemista lánya, amikor éjnek évadján ilyeneket olvas
egyetemi-habilitált-doktor-professzor-emeritus-villanypózna-inszeminátor oktatóinak tollából.


Lektorálás, magyar nyelv. csodákra képes.

biztató, hogy Márai engem igazol.

és amúgy hogy élhettem eddig nélküle? holnap lesz a napja, hogy megveszem.

imádom Stinget, az izgalmas storytellinges szövegeivel, ez egyik kedvencem... a név, ugye kötelez. tessék meghallgatni oldalt. a snapdrive életrekelt...

Sting - Don't Stand so Close to me

Young teacher, the subject
Of schoolgirl fantasy
She wants him so badly
Knows what she wants to be
Inside her there's longing
This girl's an open page
Book marking - she's so close now
This girl is half his age

Don't stand, don't stand so
Don't stand so close to me

Her friends are so jealous
You know how bad girls get
Sometimes it's not so easy
To be the teacher's pet
Temptation, frustration
So bad it makes him cry
Wet bus stop, she's waiting
His car is warm and dry ------> kicsit mellékutas üzenet, mi?

Don't stand, don't stand so
Don't stand so close to me

Loose talk in the classroom
To hurt they try and try
Strong words in the staffroom
The accusations fly
It's no use, he sees her
He starts to shake and cough
Just like the old man in
That book by Nabokov ---->ez a csúcs rész. kár hogy a dalból kimarad

Don't stand, don't stand so
Don't stand so close to me

utálom ha blogokban sok videolink sorakozik egymás után, én biztos elnavigálnék a saját blogomról mostanában, de hát annyi van, hogy épp most nincs semmi olyasmi, ami írásterápiát igényelne.

a lelkem offprogramon van.
kinn vagyok a vízből ezután a borzasztó szerelem után, belehaltam kicsit, hát mit kell ezen csodálkozni, de vége van, elmúlt, amikor már nagyon rossz, a szív megkeményedik és - mint watzlavik pszichológiájának ismerője - kilép a játékból. nagyon szeretem azt az embert, minden vélt és valós tapasztalásom ellenére, mert kozmikus kötések ellenében nincs mit tenni. szeretettel fogok felé fordulni mindig, és továbbra is egy szexi kis fickót látok benne, de az a lehelet/szakadéknyi különbség. az nincs sehol.

életem megy a kis útjain, otthon egy növekvő pocak, akinek lakója beleöklözött a tenyerembe, anyám fásult, fáradt, pasi, munka és felhőtlenség kellene neki, bármit megtennék ezért, csak éppen nem vagyok kompetens az ügyben. többé nem barlang a lakásunk, huszonkét éves vagyok és elértem, hogy folyóvíz legyen az otthonunkban, volt vele munka bőven és borzasztó pénzbe került (valójáan nem sok pénz, néhány indokolatlanul drága márkás ruha azoknak, akik az értéket verszaccsiban mérik) szenteste napján lett épp kész, és örültünk is neki ahogy illik, meg az is jó hogy vége van a vele járó oltári felfordulásnak. csendes karácsony volt, szép fa, degeszrekaja, fáradtság, pihi.

az egyik volt osztálytársamnál érkezik a baba. ijesztő, és gyönyörű élethelyzet, egyértelműen pozitív irányba változtatta meg őt máris a baba, bár még csak odabenn növöget. sokat gondolkodtam is rajta, milyen rejtélyes szép meglepetések érik olykor az embert.

és szilvesztereztünk is, előtte még gyorsan élethelyzetet változtattam, mert megtehettem, és akkor meg miért ne. egy jövendőbeli amerikai diák, zajos lesz, ismeretlen és angolul fog beszélni. szeretem az ilyesféle életiskolákat. zergut.
szilveszterkor meg egyszerű volt. szesz, egyetemisták, egy általam marhára irigyelt lakásban. egy ember köszöntött, meglepődtem, felhívtam, abban a pillanatban megcsókoltam volna, ha odajön, csak hogy egy perccel boldogabbak legyünk mindketten. de nem így történt. alapvetően az volt, hogy megérkeztünk, és lolácska bekapcsolta a társaság lelke funkciót, hogy a vicces sztorijaimból újak nőjenek ki a többieknél, és legyen élet. lett is. vihogtunk, sokat beszéltem, szociábilisnek éreztem magam és az entertainer énem végre mutogathatta magát egy kicsit. szeretem azt hinni, hogy kisszámú barátaim a humorom miatt szeretnek. erősítsetek/cáfoljatok meg, ha (nem) így van. kb ennyi. jútyúbról szedtük a zenéket, tudtam hogy el kellett volna vinnem a bulizene válogatásomat, de így is kurvajó volt. de mindemellett is elmennék már egy igazi buliba, zenével, idegenekkel, seggrázással.

a tévéprojekt még egy-két hétig pihenősávos, aztán újra megyek, de jó, annyira imádom, hihetetlen fontos nekem és szakdoga is ottani lesz, ígyaztán... hajrá.

vizsgáim kevesek, gagyik, bár rossz a felütés, az elsőt elbasztam, de sebaj, javító. holnapután lesz egy, meg csütörtökön, meg aztán még egy és slusszpász. színház lészen, 5-én,6-án, 15-én és 19/20/21 közül valamikor.

nagyhirtelenében ennyi. hajrá, és nézzétek meg a kaméleont.