Hoppla
Hirtelen bevillanó kép
Ahogy a fűben ülsz és oldalra fordított fejjel nevetsz rám
Mögötted süt a nap, és ha hátradőlsz a szemembe tűz
A borostádon is megcsillan
Hogy így sokszorozza tovább a mosolyod ragyogását
Aztán
Hátradőlsz
Lefekszel
És addig csiklandozod az oldalam míg a nevetéstől melléd nem dőlök én is
Milyen szép
Hogy gyűlölöm ezeket a bevillanó jövőképeket
Nem emlékszem
Vált-e már valóra ilyen
Bár nem túl régóta vannak egyáltalán
Csak ez épp olyan aminél szebb erőnek erejével sem jutna eszembe
Hollywoodi moziba illően tökéletes
Csak éppen nem biztos hogy ezt a filmet én rendezem
s ha mégis
ki tudja kasszasiker lesz-e vagy megbukik
nem egészséges az, téged látni két egymást követő napon
de jesszus most jut eszembe
április tizedike este kilenc óra hat perc van
ma, most megy a hamlet utoljára
az a hamlet amiben először
s amiben legszívesebben állandóan néznélek
és épp most villant be az arcod
én
egy hangyányit
kezdek
félni
magamtól
Kedd esti hirtelenkedés
2007.04.12. 21:29
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://szegyellosexhibicionista.blog.hu/api/trackback/id/tr724340298
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
indi 2007.04.12. 21:29:00
Ehh épp ma ültem a fűben-borostában, és néztem oldalra fordított fejjel egy nőt-barátot-sorsforgatót...