szégyellős exhibicionista

húba s zameg

én nem vagyok egy radnóti, huhuhuhúúúúúú nagyon nem, de még csak egy kis varródanicska sem, natehát nem vagyok költő. de hogy milyen mértéktelenül fel bírom magam baszni a www.versiroverseny.hu-n található egyik-másik borzalmadványon... bakker. tizennégyévesen írtam először ilyen kis verskezdeményeket, de az istenverte elbaszott homlokverejtékes ragrímektől már akkor is rázott a hideg. hát hogy lehet ilyeneket papírra/képernyőre vetni?

hogy a jóisten áldja meg már valamennyiüket, hát nem érzik a fájdalmat az ilyen sikongató szarok hallatán? kurvanagy etvasz hogy egymás alá a sorok végére odabaszok egy megegyező személyragot, hogy aszongya -tem. és a kövi sor végére megint, aztán megint, egy dologra kell figyelni, hogy ti. ugyanaz legyen az alany, és ez így megy tovább, ahogy én, az elszenvedő érzem, az idők és sorok végezetéig.

hát az ég áldjon meg, ha nincs benned dallam, akkor ne akarj kiizzadni magadból egyet, mert tudniillik annak bizony izzadságszaga lészen vala. minden de minden rímelni fog, ha a kellően hosszú sorok végére azonos ragot biggyentesz, csakhát, nem lesz jobb még egy közepesen elvont rocknóta szövegénél sem, sőt, mert az pl ragrím hogy "egy szemétdombra szültek / de ők is kikészültek" de legalább kis szójátékkal él, s itt megkönyörül rajtunk a szerző és nem folytatja tovább a kínzást és aszongya "nincs semmim, nincs helyem / csak a fejem hogy a fajba verjem". érted. így kell ezt.

vagy nem is kell, kiválóan lehet verset írni rímek és képlet nélkül, nagyon friss, avantgarde és szabad műfaj ez, úgy hívjak, hogy - nini, milyen meglepő - szabadvers. aztatatat is lehet írni, akkor nem bassza fel magát az egyébként is kisszámú irodalomkedvelő közönség, hanem épp ellenkezőleg, lesz tizenhét rajongód, azok aztán felolvasóesteket rendeznek, népdalkört, meg pszichodráma-csoportokat alakítanak s neveznek el rólad, aztán a hasisos cigi füstje által egymás mellé fújt soraidat kiadják az ulpiusnál, aztán a jogdíjakból békés alkoholizmusban töltheted rövid kis életed utolsó éveit - mert a költők is szeretnek ám a rockzenészek mottójával élni, ti. 'live fast, love hard, die young'...

bármit választasz, kérlek téged, mindenre ami szent neked, és ezek sora a verseidből kiolvasott intelligencia szintjéből kiindulva a marihuána - teszkósújság - győzike skálán szóródva bármi lehet, hogy ne, ne, ne írj verset, ha egyesegyedül csak anyádnak meg morzsa kutyának nem bántja a fülét.

köszönöm