szégyellős exhibicionista

és hazajönni
vége van
végleg
nevetnivalóan megvisel

énekelve jönni haza

megsirattam
nincs több
és részegedek a pezsgőtől
ostoba zene kell a fiúknak és szidjuk az igénytelen szobatársakat jogosan

de a szívem az nem itt

dalok dalok

arcok
zavar a zaj nem tudom kiírni

később

Bizony. Voltak benne édes dolgok. A kedvenc részem arról szól, hogy legyünk óvatosak a szakértőkkel, tessék:

"A levegőnél nehezebb anyagból nem készíthető repülő szerkezet."(Lord Kelvin a Royal Society elnöke, 1895).

"Fúrással olajat? Arra gondol, hogy a földbe lefúrva próbáljunk meg olaja találni? Maga megőrült!" (Egy a fúrómunkások közül, akiket Edwin L. Drake olajfúrási programjához próbált alkalmazni 1859-ben).

"Mindent, amit csak fel lehet találni, már feltaláltak." (Charles E. Duell, az Egyesült Államok Találmányi Hivatalának főnöke, 1899).

"Nem tetszetős a hangzásuk, és a gitárzene csillaga lemenőben van." (A Decca lemezcég a Beatles elutasításakor, 1962).

"A jövő számítógépei másfél tonnánál nem fognak többet nyomni." (Popular Mechanics Magazin, 1949. Az előrejelzés helyes volt!)

"Úgy gondolom, a számítógépek világpiaci igénye öt darab." (Thomas Watson, az IBM elnöke).

"Semmi ok sincs arra, hogy bárkinek is számítógépre legyen szüksége az otthonában." (Ken Olson, a Digital Equipment Corporation elnöke és alapítója, 1977).

"640K mindenkinek elegendő." (Bill Gates, 1981).

/Paul Heyne: A közgazdasági gondolkodás alapjai/


Kis gonoszság tőlem:
"Techno forever."
"Hello. A dal, amely nélkül nincs koncert. Soha többé."
(Ákos, itt-ott.)
muhahahahhahahahhaa

Mirella felhív
mondja mi volt tegnapi hamleten
és érzem
ahogy visszatér belém az élet
mint amikor
-tudjátok-
valami jó erős szeszt iszol
és végigégeti a torkod
és félóra alatt elér
piától függően
ágyékba (édes nőcis piák)
fejbe (tömény)
lábba (forraltbor)
jujj de jó
vigyorgok mint pina a lavórban
ja és közkívánatra
nagyon röhögős blog
agyad elszáll
ez a bab amúgy is ilyen kis hibbant
asszem filós
szóval érthető
és
még drága drága drága hamlet is lesz
jujjjjj
aligvárás

na pá

Ural a spleen. Lehet, hogy csak nőiségem szárnyalása miatt, de olyan tompa vagyok, mint egy elkopott 6b-s grafitceruza. továbbra sem hoz lázba széles e világon semmi, csak olvashassam kedvenc blogjaim (ez nagyjából a mátééval meg a babéval egyenlő).
Meg a kihalt szoba sem tesz éppen jót a kedvemnek.

Otthon lakni nyáron, egész nyáron, uh... nemszeretem gondolat.

Valami halvány öröm motoszkál belül, hogy holnap hamlet, meg zoli meg ilyenek, de nem sok.

"az a válasz, mielőtt kérdeznéd, mindenki jól van, jól van"
pont olyan napi hangulatom van. bár más olvasatban, nem az öröme meg a nyugalma. csak a laza és unalmas tény. de a dalt szívesen megmutatnám, csak kellen hozzá vmi tárhely

meg a semmittevés sem tesz jót, ennyi pörgés után.
mindjárt tanulok.

üres
semmilyen
közönyös
spleen

mirella most nézi hamlet
jó az


na nem fárasztok senkit
főleg magam nem
ezzel a semmitmondó nyüffögéssel

pá
lola

Rég nem írtam, örültök, mi? De most újra itt, egy heti kényszerelvonó után órák óta szörfölök a neten - húde kikúrt korszerű ez a kifejezés - és elolvastam minden szokott és új kedvenc blogot, és a hangtalan röhögés rázott egytől, ami azért jó mert amúgy erősen tompultak az érzelmeim mostanság. de ez a röhögés igazi volt

Kevesen vannak ilyenkor már a gépteremben, még a rejtélyes-szépszemű-sokszor-géptermező-valami-miatt-érdekes fiú is elment már csucsukálni.

Olyan tompult benem minden érzelem, nem Lolás, ahogy csak közepesen élem meg az érzéseim. Csak hát mit éljek meg? Tanultam a héten, és csalódtam, igen, le tudok blokkolni és ugyanolyan ostobajóindulat-négyest kapni mint az olyan nagyon lenézett ostobácska csoporttársak. Tessék, visszajár a rosszindulat. Rossz. Amit sosem hittem el másnak és szánalmasnak gondoltam, most velem esett meg és lehet leharapni a fejem, hogy faszt sírok egy négyes miatt egyetemen, örüljek neki, de akkorsem tetszik az a kép, ahogy várom, hogy megbuktat, mivel egy értelmesen összefűzött mondatom nem volt _kommunikációelmélet_ vizsgán és akkor kiderül, hogy a négyesen töri azt az unalmas fejét.
maga az vicces: első tételmondat az anyagban: "a kommunikációelmélet hatvan-hetvenéves önálló tudomány" és bejön a kiördög agyban: a kommunikációelmélet tanárunk hatvan-hetvenéves önálló tudós... tekintélytisztelet, meg minden de egy ilyen sótlan vénember hogy taníthat egy ilyen fiatal tudományt(?)...


más.


bézés érzések elsatnyulva, szárazon árválkodnak a sarokban.
helyén gondolkodok róla, azt se sokat, valaki, akivel lehetne szép egy kis életke, de mégis hogyan, szívdobogtató szépség és lehengerlő stílus nélkül. Júdás féltékenység. gyűlületes. és sosem kopik ki belőlem bármennyit dlgozom rajta, sosem. nem személy ellen irányul csak mindenki ellen aki szép.
én nem vagyok szép.
ezen nincs mit tagadni, és sokat segíteni sem a dolgon, meg kezdeni se lehet ezzel semmit. csak éppen ez van. nagy hátrány, komparatív(tudom, ilyen fogalom nincs, de jól hangzik)
igen, mókázni ezen lehet maximum, (az ember kínjában nevet) csípős önkritika kifelé, fájdalmas befelé. ja.

kövér lány, a pohár víztől is hízik, és még egyetlen öröme is az evés, a bőre sem szép, rövidlátó, alig van haja viszont szerencsére minden más szőre jól nő(ha ha ha) széles a lábfeje és egészében véve tökéletlen.
néha bekapcsol a szexuális kisugárzás funkció aztán mindenféle ostoba patkányok próbálkoznak be nála egy gyors numera erejéig, sikerteleneül. mert a hülyéje még csak könnyen sem kapható. mondhatni egyáltalán nem kaphat.válogatós. javasolta egy régi kedves barátnőm, hogy esetleg változtassak ezen, mert xy hasonló típusú csajnak bejött, hogy híre ment hogy húdejóazágyban és azóta mindenki őt akarja. viccesen nemismerős javaslat, lássuk be. még tizenhatévesen is szarul hangzott, amikor komolytalanabb az ember lánya.
mindensetre most még üres is a nem szép test. nem tölti ki érzelem, örömtelen és bánattalan, derű sincs de még csak nem is érdekel. jó, hogy már csak két vizsga van, meg hogy kialudtam magam és itt volt edit, meg hogy elvitték a kócerájomat, meg hogy mehetek maricchoz ideiglenesen ottlakni, meg hogy mirellának is jól alakulnak a dolgai - mily meglepő, mindig ez van - s hogy végül lejutott a prücskökhöz meg kálidos történések meg minden csak éppen izgalomba nem hoz. elhangzik egy rezignált hurrá és ennyi az érzelmi viszonyulásom. pár napja már ez van asszem csak ma tudatosult, biztos a kihalt, félig kipakolt szoba miatt. keresem a felsikkantó boldog-szerelmetes érzést, bézével kapcsolatban, de sehol. szinte erra is kényszerítenem kell magam, hogy eszembe jusson. furcsa.
nem jó ez a közöny, nem én vagyok.
remélem a hamlet kirángat az ürességből
addig is
gyógydal
someone bring me some light dig me out of this murderous hole
pápá
nyiszogok inkább álmomban
ja le is vagyok égve
mókás
de edit mint jó szamaritánus és felebarát (apropó, barátjának hív, ez jó) hagyott itt nekem egy halom kaját,
és de kellene már az a hole album, manócska találkozni kell
és nem csak ezért hanem mert üzennék a pocaknak kis szeretetet
oh és
gyógydal2
ezt meg azért szeretem mert fasza a dob és jókedvem lesz tőle
pápá
vagy még írok...
jólesik
gyönyörű a one of us... és még őszinte is nem úgy mint ákipapa
ágira gondolok a hibátlanságával, a hibátlan életével, nyálgép pasijával(bocs,de tényleg, meg ha boldog vagy vele, éljen), sokpénzzel, meg széplakással, és szeretem csak éppen irigylem...
nagy szívás amúgy. hogy ilyen vagyok amilyen, mire megyek ezzel az állítólagos kibebaszottnagy jófejségemmel, kell valakinek? tessék, viheti, bartert kötünk kapok érte szépséges felszínes boldogságot, aztán tegye a vitrinbe a jófejséget meg a BelsőÉrtékeket esetlen döngölje puhára és jóljön gyomorbántalmaknál. higyjed meg, nem jó másra.
szavazzrámkitti akarok leni, vagy manya esetleg sári vagy moncsi... de főleg szavazzrámkitti, mert ő ilyen fogadásokra jár, ahol lazacot anak enni(kommelmélet vizsgán hallottam, magascében, bármikor istenien tudom utánozni, e-mail és megbeszéjük a talit,még ennél is jobban megy kondorosiszexisten utánzása)

és ez is bőgetősen gyönyörű a rúzsa ellenére (persze jamie jobb) si

miért akarok mindig ezen az egyszerű soron bőgni: we're one but we're not the same

mindegy
eltöltöm az időm most apró örömökkel jútyúbnak hívják
és közben fárasztalak tieteket
tessék
vége
Lola
(még csak nem is wg)

múltkor elkúrtam a linket, de most itten van tessék: gépszabadság

és édes kis régi egyebek:
felhívnám mindenki figyelmét a mackóalsóban szexin lifffegő kukira...
és hossszzzzú is, mármint a film és második része is

azóta kibőgtem magam a szörnyű lehetőségtől, hogy te is csak egy középszerű, anyagias és üres valaki vagy

azóta megpróbáltam százszor megmagyarázni

azóta nagyjából megbocsátottam

azóta voltam otthon, pakoltam, sikáltam, rendezgettem, örültem a szép parkettának és reménykedtem hogy megkapjuk a hitelt

azóta tanultam is valamennyit

azóta visszautaztam kicsit üresre fáradt szívvel-aggyal

azóta kicsit másképp gondolok rád


azóta folyamatosan vihar volt otthon és a darab szövegei lüktettek zaklatott koponyámban és remélem hétfőn feloldozol


WG

azaz Meg Nem Kapott Katarzisok Hete
ez a hét
múltkor a koncert
ma meg ez
hát vihar

és tud a bézé mellényúlni
és igen én írom ide
a vak - vagy mégsem vak - rajongó
tud rosszat csinálni
vagy istentudja
jó volt ez
külön-külön
csak egybe nem állt

kis fricskák
olyan humorosak
de baszki bézé nem vagy te egy kikúrt sasjózsi
grrrrrrrr
mi az már
hogy nem félvakon félig a levegőben lebegek haza
teleírom a telefont hogy milyen vagy te és hogy tele veled minden amihez nyúlsz
nem
nem ez volt
metrora fel
és a legfőbb gondolatom hogy csak a cipőt levehessem
gyorsan zenét a fülbe
hogy feldühítsen ákos hangja, ja, ja benne is csalódtam, számot ugrasztani valami butácska regire
kinyitni, olvasni a jogkönyvet
és becsapni ingerülten, nem tudok koncentrálni
itthon dühből megenni azt a holnapra tartogatott pár falatot
azistenitneki

és még
mér kellett megölelned, he
furcsamód amúgy nem is zavart, nem volt benne semmi
látni volt jó téged, de nem éreztelek, mint már vártuk
nem mosott át a lényed
nem rántott magával
ez a hűvös
idegen
fura világ
színészek ragyogtak
de a napod hiányzott felőlük
jajdebánom
szájhúzgálós keserűfélmosoly
nem vagytok ti, kicsikém, kompatíbilisek ezzel a darabbal
hol volt az a forró te a dologból?
mik ezek a morbid viccek?
mi ez a következetlenség?
jakicsimdesajnálom
megölelnélek hogy megbocsásd amikor közlöm, ezegyszer nemsikerült
olyan
nagyon
szép
vagy
beírtam a vendégkönyvbe, az egyetlen dolgot, amivel azonosulni tudtam:
"most itt vagy, látlak. ezt tőlem senki nem veheti el."
tudod
az arcod néztem néha
és az jobb volt

ejjnye
mindegy
m.n.k.k.h.

sajnálom
WG
(ugye hétfőn majd visszaszeretek?)

-hogy készül az istennő?
éjszakai főzőműsorunkat látják...

-nem rossz: bár, ha ákos tudná... gépszabadság

-bőgnivágyóknak

pá

Miért is gondolnék rád... ezt hallgatom. Amikor először hallottam, annyira eltalált, hogy nem bírtam abbahagyni a bőgést. Most is gyönyörű. Csak épp. Ki tudja hihetek-e Ákosnak még?
Ha valaki elmesélné, hogy kell zenét felpakolászni, feltenném...
mindegy. Ez nem tartozik a naphoz.

Mert az hosszú volt.
Tanulás, jegybeírás, vizsga, isteni Pozsgai, süti, Herci, zöldmacs, eredmény, orczykert

Négyes civilizációtöri
Hármas közgáz
Pozsgai segít mert egy tünemény
ettünk székelyföldi ajándéksütit
Herci fáradt volt és nyúzott, de szép, ahogy szokta ő ezt
Macskába ittam sangriát, legalábbis annak csúfolták, szerintem valami más volt.
Orczy-kert

az de jó
meg hogy néha kimondom amit gondolsz vagy fordítva
mit ennél és hogy jó lenne mindig tópartonülni
(ki tudja, mikor döfjük hátba egymást - álnok fanyalgás, de nem merek barátságokban hinni, "dús gesztenyefák alatt, eladtál, eladtalak")
meg a tóparti domb
bézé-érzésű hely

fürödni a világodban...
az olyan természetes érzés
semmilyen természetellenes, művi, csinált nincs bennem ilyenkor
mert tudtodon kívül tisztítasz meg, te... te...
holnap talán látlak

aztán
legyen ez a dolog, ahogy lehet, velünk, hogy meddig bírjuk, tegyük fogadás tárgyává, csak értsed
mert nagyon jó lenne, ha nem lenne igazam, és nem kell sorsa legyen a pusztulás minden barátságoknak


jólvan
jóéjt
holnap
vihar lesz

mindenképp
megázom felhőd alatt
Pápá

WG

Ma volt első vizsgám.
Túl.

Nyomós fülledt melegben az idióták veszekednek, csak azt nem értem, miért nem viselik el egymás - egyébként orbitális - ostobaságait, ha már elvileg olyan hihhhhetetelenül óriási a szerelem? Ez lenne az alap. Nem azért szeretem, mert nincsenek hibái, hanem a hibái ellenére szeretem. Vagy mi. Bár szólok én be, a nagy tapasztalt. Persze kívűlről még mindig objektívebb a dolog. Nem érdekel amúgy, csak éppen ez -szvsz- nem így működ.


Mai háromórás kiutalt alvásmennyiség, kóma, civtörivizsga után Piazza di Francesco reggeli. Elkészült az Empedoklész paródiája. Mert imádjuk. És megihletett. Majd meglássátok millllen jó. Poénok by Lola:
(csak azért örökítem meg, mert jó:)

-Tényleg Maricc, az uncsid milyen kis csinos...
-Jaja, amióta úszni járogat, azóta. Megmondom, hova jár úszni, aztán odamész...
-Ja. Filmcím. Láttad te a Titanicot? Na, épp olyan lennék usziba. Nagy és elsüllyedik.
...két csaj röhög. na jó, én is, klassz a humorom,nem?...
-Na de akkor, ha nem úszol, csak napozzál.
-Ja. Filmcím. Láttad te a Moby Dicket?

...ennél a résznél végünk volt asszem. én is könnyesre röhögtem magam a saját önkritikámon. nem szar. jaaaaaaaaaaaaaaaaa
mit felejtettem el?
beregeltem a tagged.comon, aztán ilyen ismeretlen arcok írogatnak azóta üziket.
Ma egy csini kis csoki, de a vasárnapi volt az agyhalál, tessék:

From: Iftikhar M

To: Lola L

Date:May 19, 2007 11:48 pm

Subject:With sincerity

Hi,
After seeing your holy face, I feel that I already recognise you in all the beauty that surrounds me in colour,in perfume,in harmonous sound,all these mean you to me.I think,our souls have already met in the sky now our bodies have to meet on earth.I wish to see my hidden destiny in your lovely eyes.

I promise,I will do respect the validity of your feelings and wishes.

With a word of affection,
Ifti ­khar,
Stockh­o l­m,Sweden



na most mondjad meg?
tiszta bészarás
ezt úgy hívon
hogy
lossser
sose mondtak nekem ilyen szépet
olyannyira meglepődtem, hogy írjon neki a hédermennykő
mert nekem
csak egy
kis
édes
kicsit alacsony
csinos
borostás
kockahasú
izmos
turcsiorrú
gyerekarcú
huncutmosolyú
zseniális
lökött
színházirendező
KELL


i.e.a.p.
(ilyen ez a popszakma)
na pápá
vár a közgáz
ja
utolsó hamlet június 4 bárka 19 óra
na én 18 órakor vizsgázom...
necces, mi?
de megoldom.
ha kell, uv-időpontra veszem fel
de az uccsó hamleten ott leszek
ugyanis a karjaimban fog elhangozni a mondat: "a többi néma csend"
tuti
megbeszéltem istenkével
imént mondtam neki hogy kéne eső, aztán lett, mert olyan meggyőzőek az érveim
na pápá
mert még nem tudok eleget az állami versenyszabályozásról


pápá
WhiteGloves

Tegnap este fülledt meleg
padlás
blaha
rajkot megnéztük
vágytunk rá kicsit
dehátugye úgyis felvesznek
darshan
nagyon szeretem
szép
nagy
levegős
pizza is volt
meg már-megint-nem-tanultunk
nyiszogás
szokásos
bézé
meg kálid
meg elsírtam koncertesbánataim
volt zene
meg kisbaba
meg
feküdt valaki a földön is
kiröhögtük
meg anorexia nervosás bige
aztat is kiröhögtük
aztán mixáttér kiskutyák
hercitelefon
nagyon rég láttuk már a szőkét
elnyiszogtuk neki hülyeségeinket
séta vissza blaháig
aztán még astoriáig és közben vinnyogás
csak a szokásos
lepróbáltuk a singin'in the raint
ha a hegedűs d géza látta volna, helyből felvesz végzősnek a színművre
a szexialföldi meg pláne bárkába
az lenne a cucc
aztán elhajtottuk szegény kolduló félvak srácot
bocsi de nincs lé
OLLÉ!
:-)
metrón se voltunk épek
de ez szokott
és
örsön se
tegnap
történelmi pillanat
hamarabb értem haza mint mirella
kicsit jó lenne ha
rajkba
ugyanakkor érnénk haza ha egyszerre indulunk
nem ér
a komparatív előny igazságtalanság
rajkosakaroklenni
érzések
és haza
zuhi
és nehezen
csucsu
reggel
nagyon szép
imádom a májusi reggeleket
jó korán
pl hétkor mint ma keltem
tanultam
de megyek is vissza mert még sok van hátra
holnap vizsga numero uno
(a tanárnál, aki szintén numero uno)
egy-két emberke leharapta a fejem az ákosfórumon, de evvvan
pusz
már csak négyet kell aludni
hogy újra megfürödhessek bézéatmoszférában
főpróba lesz
hátha ott lesz
mirella meg majd sikít a kálid miatt
jelzem érthető
csak épp úgyis meglesz nked hehe tudom
megint azok a puha szőnyegek idéződnek
de nincs idén több akropolisz

szerezzétek meg nekem a kire ütött ez a gyerek-et

pápá
WhiteGloves
(bár tegnap rájöttünk, hogy nemcsak fehér glaszékesztyű, de zsőtér sándor is akarok lenni... egy lakásban lakni...jujj)
so
ZS.S.

rohadt egy dolog
beleszakadok
hogy lehet ilyet
megyek bőgni
pá

istenem zoli
annyira kellenél
ilyenkor mikor a talajt vesztem
nem is tudod

Na, Ákos megvolt, sírás nem, de mindjárt.
Ez az este elvette tőlem mindazt, amitől szép volt tininek lennem. Nem hiszek többé egyetlen szavadnak sem. Ákos, megtapostál és sírni volna kedvem. Sosem volt még ilyen, hogy is lehetett volna: azt vártam, mikor lesz már vége. Megkönnyebbülés volt az Adjon Isten, de tudod, az sem volt őszinte. Amikor azt hiszem ezt a gyönyörűséges hetet semmi sem tetőzheti be illőbben, mint egy Ákos koncert. És elveszi nem csak e hét örömeit, mindent megrendít, ami volt. Szinte valóban, repedezni kezdett a szobor, darabjaira és dörögve omlott össze. Olyan robajjal, most is lüktet. Nem fedte el ennek a kis lökött Ádámnak a sok buta poénja sem, meg a hangulat, ahogy négyen mentünk haza. A szép kis göndör faszi sem, akit sokszor látok a 168ason, olyan csini. És jönnek az üzenetek, na milyen volt és sosem tudtam még megfogalmazni milyen, na most sem volt könnyű. Szerintem manó el sem hiszi. Hogy azt írom, jó, hogy nem látta.

Érzem én, kívülről ez nem tűnik egy tragédiának, de az. Amikor Zsuzsiék csoportja elválni kényszerült tavaly, az volt ilyen. Én lehet, hogy nem megyek soha többé.

Szinte vártam, mikor ásít bele a mikrofonba egy orbitálisat, a mélynyomótól szívritmuszavarom lett és éreztem, ahogy rezonál rajtam még a ruha is.
Van olyan, hogy rossz Ákos koncert.
Nem hittem volna, hogy létezik. És nem is érdekelne, ha nem úgy kezdődne minden szép sztorim:... amikor utaztunk Ákosra épp... Ott volt Laki, a legklasszab kis pasi, akivel valaha közünk volt egymáshoz, ott voltak a nagy sírások egy Utolsó levélen vagy bármin. Az afterpartik, amikor nem hittük el amikor végre eljött a hajnal és mehettünk a vonathoz. Amikor a bonanzával találkoztunk. Hogy sírtam utána, majd megszakadt a szívem a valóravált álom boldogságától. Minden olyan szép volt.

Úgy vették el, nem szóltak előtte. Mim marad ezután???
Ez volt az ami öszekötött-önmagammal.
Ezt írtad, még alig voltál húszéves és most rád lett igaz:
"vigyázz, ha ledől a bálvány
ó a széttört testeket ne is érintsd meg
porrá lesz úgyis a márvány
ó hagy maradjanak érinthetetlenek"

Vagy csak megöregedtem, és nem való már nekek ez az egész rokkoncertesdi? Nem hiszem, a múltkori elcseszett szar hangzású blackbirdön jobban éreztem magam mint ma este. Még a Kaszás Attilás rész sem jutott el a szívemig. Mert ugyanaz az Ákos énekelte, aki tudom, minden turnéállomáson ugyanezt mondja el, és ugyanaz a közönség tapsolta meg, akik félóra múlva mondjonle-t meg pufajkásokat skandál.
Őszintétlen volt, sőt, hazug.
Nem is volt koncert. A koncerten az emberek összejönnek és összeteszika tehetségüket maguk és mások örömére. Itt egyetlen öröm a szép Zalánra nézni meg Balázzsal találkozni volt.
Arra is gondoltam közben, hogy egy Bárka-darab egyetlen másodpercében több katarzisom van, mint itt. A sárga selymek lebegtek szemeim előtt és a puha szőnyegek, ahol egyszer még szeretni fogom. Az, hogy ennyi pénzt sosem költöttem még el feleslegesen. Figyelni tudtam minden részletre, kritikát tudnék írni az eddig olyan elmondhatatlan Ákos-koncertekről. A megfogalmazhatatlanról most mindenféle hűvös távolmaradással tudnék nyilatkozni. Eszembe jut, egyszer, ugyanebben a csarnokban volt egy bravo-buli, sok nyálas kis sztárocskával, és meghívták az Ákost is. A koncert előtt még kinn áltunk és odajöttek hozzánk ilyen egyetemistaszerű arcok, hogy nyilatkoznánk-e nekik, miért szeretjük Ákost. És emlékszeml, elcsukló hangon mondtam, hogy azt szeretem, ahogy kimondja azt, ami öröktől fogva létezik, csak éppen én nem tudom megfogalmazni. Milyen szép vol. És elvette. Elment. Elmúlt. Nem katarzist, semmit nem adott ez az este, még egy jó bulit sem.

Kiraboltak, elvették a játékom és sírok érte.

Lehet.
Lehet, hogy nem megyek többé.
Aki régóta ismer, tudja milyen súlya van ennek. Nekem ez volt a drogom, a hülyeségem, a szeszélyem, a hobbim, ez alapján határoztam meg magam az emberek között. Ez volt az én zsinórmértékem a világhoz, magamhoz. Elvágták, elvették, megszűnt, elmúlt, nincs.

Megszakad a szívem

este Ákos
sírós részre felkészülve

ma tanulás
már kitakaríttam

pozsgainak mail is failed
grrrrrrrrrr
idegbaj

padlás

meg még az is lehet, hogy barátok leszünk tényleg, bár mint tudjuk nem bízom senkiben,benne sem még

ő is lehet így ezzel

passz
pussz

csak még

ezt is Kaszás szavalta a verslemezen
kicsit omen

majd még lehozom a folytatást
is



pá
WhiteGloves

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim, a könnyü bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárbavész -

Jobb lett volna meg sem születni
Nékünk, mint egymást nem szeretni.

Az is volt ma. Most imént.
Mert az kit nem üt szíven:
Kaszás Attila gyönyörű hangján mondjuk a Rádóüzenetek című Padlás-dal.
Pláne Fényév távolság, a kérdéssel: "nem mond semmit, meddig élek, s lesz-e mód, hogy visszatérek..." Semmi, csak legelöl ültem le buszon, ott meg senki nem látja ha ömlik a könnyem, na.


Voltam ma egyetemen, Zsinka, Pozsgai továbbra sem található, de ma ezt legalább szóban is közölték velem, így imént dobtam neki mailt. Ötös info, Mirella boldog. Ja nem az info miatt, berkesz miatt. Tudtam én, hogy menni fog. Aztán itthon tanulás, kaja, mercicsoki,álompár.

Cukrászda, utána puskin ezjúzsöl.
Ott aztán jól felkavartuk megint a lenyugtatott bézé-érzéseket, most meg a katarina hurrikán tombol odabenn.
Hogy tökéletes, nem kérdés.

És komolyan összeszorult a szívem, nem látni hónapokig, nem létezhet.
Meg Örkényes gondolatok...
Meg holnap Ákos is.

Addig még tanulás, míg pörgök, mit most.
Rosszul alszom, az orczykertbe álmodom magam, egyedü, nesze.
Izgalmas, irigylek mindenkit, Manót a drága kicsi babával, Mátét a szerelmével, Mirellát a Berkesszel, és megint vágyom színpadra. Ez a hülye érzés. Sosem mernék lépni ezügyben. Nincs bennem tehetség. Nincs bennem semmi képzett szelfmédvumen.

Ahogy töröm itt a fejem, semmi nem megy előbbre.

Vers:

Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, -
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.

A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.

És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.

Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok,
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.

Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.

Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.

Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.

/leültem buszon és eszembe jutott: anyuka mindig mondja, pont olyan a kezed, mint etusé volt, és úgy is csinálsz vele ezt vagy azt, szeletelsz, simítasz, mutogatsz, pont úgy, ahogy ő tette//

és még vers, nagyon idekell:

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok
A gyermek mostanában nyugtalan, -
A gyermek, kit csak én tudok magam,
Haragszik.

Sír és liheg - dobban szivembe' szíve,
Arcáról eltünt a szelíd mosoly -
Ráncolja rám nagy homlokát és oly
Mogorva.

Én járok és csinálom, ami dolgom
És mondom jóestét és jónapot
És merre megy? És ön mennyit kapott
Belőle?

Ahol a villamos megáll, én is megállok
A kémények közül kinéz a Hold
Alatta állok én s a szürke bolt
Fölötte.

Kinéz a hold. És vár. Én visszanézek,
A tekintete egyre tétovább; -
Már nedves és felhős - nem megy tovább,
Kicsordul...

A fordulónál pénzt veszek elő,
A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -
Megfordul és szájtátva visszanéz:
Hát nem jössz?

A sziklaszirtre némán tűz a nap
És nincs, aki belőle bort ereszt -
Csúcsán mohos, penészes kőkereszt -
Tovább mék.

Csók nélkül is elalszom csendesen
Az ágyban.

De kit lelkem méhében rejtve hordok
A gyermek ébren van, nem alszik el
És felriad és rugdal és szökell, -
Nem érti.

Felül, körülnéz a sötét szobában
Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,
Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?
Őrült vagy?

nicsak, a zsenik előttem pont úgy éreztek...

meg
jó éjszakát is
mikor álomtalanul fekszel mint buta fadarab
aludjál, aludjál
néma rab



WG

Gyorhírek euciv előtt:
-Manónak nagy szeretetcsoomag: jön a baba! Végre, végre! Aztán csak: "Játsszuk el, azt, hogy élünk, és nem lehetne másképp, egyszerű a játék, vigyáznak ránk mert élni kell, hát játsszuk el!"

-Mirellának: good luck, baby, good luck! Menni fog, megoldod!

-Nekem: kéne kaja, éhen halok.

-Rajk László Szakollégiumnak: menekülj szivi, mert beveszlek, mint a törökök Budát, de nem rombollak ám le. Nincs mese, belédszerettem. Szép is vagy, meg okos is... épp ilyen kell nekem.

-Bézének: Azt kívánom, valami internetes gyakori csoda folytán találj erre a blogra és jöjj rá, hogy mi várna itt. Filmcímek jutnak eszembe, kínál: szabadság, szerelem, (lé) meg a Lola.

-Máténak: hogy te milyen jófej vagy! Szívesen beszélnék veled egy normálisat.

-Bárkának: szeretlek. Hiányzol. Akarlak. Most. (copy paste bézéhez uez)

Láttam egy rabbit. Mozgólépcsőn úszott fölfelé, feje tetején fekete makk-kupak, talpig feketében volt - szegény - és őszes pájeszát libegtette a huzat...

Egyszer meggyilkolom a Barbi csontozókésével. Maxon kell üvölttetnem a napoleon boulevard-t hogy ne halljam, ahogy szexrabszolgájával kényeskedik a telefonba.

Sokáig aludtam.
Nagyon kellett kimenni pipilni.
Tudnivaló, hogy a koliban a női mosdó a folyosó éppeen ellenkező végén van, és utam elvetez a két konyha mellett.

Kómás fejjel csattogok

Csak rutinból bepillantok a konyhába

És akkor
taratm tarataratarataratartammmmm
dobpergés
_doki,effekt_

fentről kezdem
Fekete haj
barna válla
háta
dereka
FENEKE
falatnyi
fehér
simuló
boxer
és
comb
és térdhajlat
és vádli
és ezen a barna formás csodán
még a reggeli napsugár is ott csillog
csinicsabi


(remélem ezt a bejegyzést meleg olvasóim -pusszpuszz,Máté- igen értékelik)
nekem
viszont milyen jó
hogy nincs semmi
olyanom
ami fel tud állani
juj
visszafelé is ott volt még
és öklömre haraptam
hogy ne sikoltsak fel

ahhh
ahh
ah
a
a
a
a
a
a
a
a


kész

Szépek a fények, a szőnyegek, a székek. Feketére festett fa, szép zöldes-kékes kárpittal Divatos hely az Örkény, meg szombat is van, ilyenkor sikkes színházba járni, sokan is vannak ennek megfelelően. Idősebb és feltörekvő értelmiségiek a közönség, sok a csilli-villi, meg a szemüveg, én is beidomulok ebbe a térbe talpig kosztümben, csillogó sálamat dívásan lebegtetem.

Készségesen helyünkre vezetnek, az udvarias „megkérjük kedves nézőinket, hogy mobiltelefonjaikat kikapcsolni szíveskedjenek” helyett nem éppen finom célzásként gátlástalanul hangosan a hangszórókból kezd vijjogni-csirimpolni-prüntyögni százezernyi mobil. Összenevetünk, perlokulálnak, mi?!...

Kis fricska előadás előtt, épp előttem ülő ötvenes nő azzal a parfümmel, amit – a jelenlegi mellett – a Jóisten is az én bőrömre teremtett meg.

A színpadon függöny, szép, előtte szék, karos, bepárnázva, satöbbi, kényelmes legyen.

Hétköznapi ruha, cipő, zsebredugott kéz, mintha csak egy technikus jönne fel valami zavart elhárítani, oldalsó ajtóból színpadra sétál Mácsai Pál.

Amúgy: klasszul fest. Beszélni kezd, tiszta, szép a hangja és olyan meggyőzően „benne van”, hogy simán beveszem, hogy csak úgy mesélget, magáról. (Kit érdekel a címben szereplő „Pista”?) Szólnak a finom kis poénok, nagyon ritkán érzem benne a kimódoltságot, maximum csendekkel. Jó. A közönség az egyedül, aki kilóg ebből a képből. A hanyag öniróniát olyan harsogó kacagás kíséri, mintha a kabaréban ülnénk. Pedig a történeten viszonylag hamar átcsap a történelem és a keserű mosolyok helyett mégis csak a túlzott röhögés jön. Fura, szerintem kevés lehetőség van a térdcsapkodós vihogásra. Inkább fejéhez kap az ember, Istenem, ez létezhetett? És létezett, s legyen bármily’ humorral átszőve, mégiscsak borzalom, amiről beszél. Vagy én lógok ki innen, csorog a könnyem, míg a publikum hahotázik… Az első felvonás vége olyan, hogy írni kell. Aztán gyors távozás, színész az öltözőjébe, közönség a büfébe, gondosan elszürcsölgeti a kis sztenderd borocskáját a sóskiflivel – rajongok a színházi fogyasztókért – szépen felemlegeti apu/nagyapu/dédnagyapu háborús élményeit meg-megrázva csuklón az aranyórát. S szünet után újra, a Rákosi-korszak szépségei között már valóban akad, amin csak nevetni lehet –kínomban. Közben hősünk egyre öregszik, betegszik, s egyre több a keserű félmosoly. Rendszerhűség, bűntudat, ötvenhat, tiltólista, lassú enyhülés, s egy nap valami lapban egy novella: „Nicsak, ki ír ilyen jól? Visszalapozok, hát én.”

Az utolsó szavak után kell az a nagy csend és sötétség a színpadra sa mi fejünk fölé is. Színész távozik, közönség gyorsan megtörli szemét és szép engedelmesen tapsol, van miért. Gyönyörű megjelenése egy tragikomikus életnek. „Isten veletek, drágáim!”

2007.05.12.

Az volt a szép, hogy bőghettünk azon - gátlástalanul - hogy milyen jó és könnyű volt ötévesnek lenni és nem mehetünk oda vissza akármennyire szeretnénk. Nem mintha felnőttünk volna már. Ezt bizonyítandó belopóztunk a még lezárt páholyunkba, ahol még igazából nem tartózkodhatott volna néző és jól meglestük a próbáló színészfiút.

Izgi volt.

Azért brutál, semmi különös, csak sírtunk mint az árva gyermek - esetemben ez a jelző konvergál az igazsághoz... édeskedves darab a Padlás.

A múlt csütörtöki Örkény Színházas élménybeszámolás érkezik... majd.

Aztán.
Sínen vagyunk mint a Combino és mi nem szagattunk felsővezetéket.
Csak besasszé a Minigazba (műveletlen, 1984-et nem ismerő delikvenseknek Igazságügyi Minisztérium), felsasszé az azúrszemű istenség Kondorosihoz, beszélgetés, kézfogás, elrendezés... sínen. Aztán bévénéni, aki külseje ellenére egy mézesmaci, kebyérre lehet kenni, és emlékezett szerény személyemre. Milyen jó órára járni egyetemen.
És kis keze útján... sínen.
Nagy és okos és híres emberek leszünk.
Majd meglássátok.

Azért fogok köszönni.

És pánikoltam?
Egy percig se!

bővebb, szebb, emberibb majd délután érkezik.

pápá


WG
(természetesen bézé továbbra is napként ragyogtatja napjaim)

még sok dolog van a múltkoriról is ám

például megkaptuk a ruháit
volt benne olyan is amin még címke volt
sokat hordok is
ma is


bocs a fura párhuzamért de mint a régen tartogatott
szorulás, egyszer csak kibukott

öngyógyítás






nagyon bézét akarok most
WG

most elmondani
úgyis vallós kedvemben vagyok
kétezerhárom augusztus huszadikán délután mentem haza a pánikbeteg szomszédtól, vele kellett alunom már hetek óta hogy ne féljen és anyuka szorongva mondta hogy felhívta zoli hogy etus eltűnt nem jött- e hozzánk
nem jött.
nem jött többé és én akkor már két éve nem láttam.
akkor még nyugodtan mondtam ne aggódj édesanya biztos hajniékhoz ment tudi ott van
persze nem ott volt
másnap újabb telefon zolitól
mit mondjon agyerekeknek hol az anyjuk?
persze mit válaszolhatnánk
másnap kiderült, nincs hajniéknál
meddő napok nem emlékszem mennyi csak éreztem hogy baj van nagyon nagy
aztán már anyuka is mondta hogy gyanús neki zoli
szerinte hazudik
etus sosem hagyná ott a gyerekeit
nem is hagyta ott adri máig látja és beszél vele
nyeldeklem a száraz könnyeimet ahogy írom de már elkezdtem leírom
később rendőrök is jöttek, nyissuk ki a másik szobát, biztos mi rejtegetjük
pedig csak ilike zárta folyton a drágalátos zsobájukat ha nem voltak itthon
akkor is a szomszádban kellett aludnom adventisták imádkoztak etusért
akkor már hiába
később mondták a rendőrök hogy zoli aljzatkiegyenlítőzött a házban biatorbágyon
legborzastóbb városnév valamennyi között oolyan hidegrázós szúrós hangzása van
gyanús lett zoli
akinek afelesége seszósebeszéd elmegy az nem aljzatkiegyenlítőzik a harmincmilliós félkész házban amibe belehalt az egész házasság és etus is
aztán már sejtettük hogy valamit csinált amikor a hírek valaha volt legkomikusabbja jött haza
hogy a rendőrségen volt meghallgatáson amikor zoli felkapta az asztali ollót és a mellébe meg a fejébe döfte és felállt és kirohant és levetette magát az emeletről ahonnan egy szobanövényre zuhant azt mentette meg aztán kifutva az utcára elgázolták és négis túlélte
máig tudom iten nem hagyta megahhlni nem vihette ela atitkát ékni kellene ezer évig olyan mardosó bűntudattal amilyen remélem nem hagyja aludni egyetlen éjszaka sem amiért megverte megölte megkéselte hagyta elvérezni kazándobozba csomagolta elvitte elásta az én drága egyetlen etusomat anyám húgát szoszó húgát pisti húgát nagyapám lekisebb leányát adri és szabolcs anyját a legcsodálatosabb nőt anyát testvért gyermeket a türelem mintaképét
és kocsiba ült felnyalábolta anyut kiment bécsbe és onnan küldözgetett magának esemeseket az etus telefonjáról majd csatornába dobta az egészet
az egész család belehalt sosem lesz már anyám ugyanaz sosem leszek már ugyanaz a gyerekek sosem lesznek ugyanazok sosem felejtem el szoszót aki utána következett a testvérek között és aki legjobban hasonlított rá ahogy a virrasztás napján áll a tükör előtt és ingadozva áll és nézi az arcát a tükörben azt az arcot ami annyira hasonlít az etuséra láthatóan remegek itt a gépteremben sosem tudom tisztán elmondani amúltkor zsuzsival is erről beszéltünk nagyon fáj néha eszembe jut és csak gyorsan gyorsan másra gondolni lola mert megtébolyodsz
aztán a tévébe is benne volt épp szeptember elsején az első tanítási nap volt emlékszem hazamentem suliból és hívott át a szomszéd hogy menjek át mert most lesz a híradóban és csak néztem a riportot szenzáció volt ültem abban anyg zöld fotelben körülöttem andinéni a pocakban a kis eszterrel a kedvenc kicsim danika ott állt előttem a két nagyobb gyerek is és nézték ahogy lassan zokogni kezdek és megállíthatatlanul ráz a kín sosem szenvedtem annyira vinnyogtam emlékszem és hányingerem volt a kis dani nem tudta miről van szó csak érezte a bajt és torkaszakadtából kezdett üvölteni velem ő is és akkor már muszáj volt elhinni mégis velünk történik ez nem fog felhívni egyszer csak hogy figyelj nagyon rossz vicc volt, de nem haltam ám meg, itt vagyok, és nyugi ma is néha hátrakapom a fejem néha azt hiszem ő jött el mellettem ezeken az átkozott pesti utcákon itt ismerte meg zolit itt volt boldog és csóró és aztán gazdag és boldog és boldogtalan és halott
a temetésen a főnöke akivel barátok voltak, hírbe is keverték őket hogy viszonyuk volt, de aznap a temetés után azt az arcot, azokat a szemeket sosem fogom elfelejteni Magas volt a férfi istvánnak hívták talán és erősnek, magabiztosnak férfiasnak látszott csak a két szeme olyan vörös volt az üvöltő fájdalom könnyeitől olyan szenvedő arcot nem sosem aztán ültem az aktuális pécsi osztálykiránduláson és irgalmatlanul berúgtam aznap felhívott anyukahogy lehet hogy hamarabb hazahozzák a holttestet és akkor lesz temetés és haza kellene mennem az osztáálykirándulásról és nem kellett végül de amikor hazamentünk mind csak ettem otthon aztán zuhanyoztam a szomsédban és öltöztünk a ronda fekete gyászruhánkba és virrasztáson csak közönyösen ültem és egy idő után az ömlő könnyeket sem töröltem fel a zsepikkel csak néztem az én erős anyukámat, az én erős bátyámat, az én erős nagybátyáimat, nagyapát, aki alegfiatalabb legkedvesebb gyermekét volt kénytelen temetni és úgy sírt mindenki, a néni aki énekelte a virrasztószövegetet rokonunk, ilon nénnye csak így hívják és minden sírt minden a temetésen ültem és a szemfedél selymét figyeltem, meg a hímzést amikor épp kiláttam könnyek mögül, rázott a fájás nem értettem semmit a pap meg volt döbbenve és a szokott temetésre járó vénasszonykórus is csendes volt és amikor vitték a koporsót a gödörhöz anyukám olyan furán morzsolgatta a kezem törte és jéghideg volt tényleg furán dobol a föld a koporsón csak néztem a gyászhuszárok milyen ügyesek meg teknikások meg minden nagyon sírtam mindenki más is sok volt az ismeretlen pesti arc etus munkatársai meg ilyenek és egyszerűen felfoghatatlan volt csak a két gyerek nem volt itt nem is baj egy sárga plüss napocska volt sokáig a fejfán ami tőlük jött szabó etelka élt 29 évet 2003 ez volt a fejfán meg hogy nyugodjék békében és ha hihetünk adrikának aki azt mondja etus mindennap eljön hozzá és megnyugtatja akkor tényleg nyugszik is békében csak mi nem nyugszunk meg soha és zoli miután az ödémából felépült elmondta hogy történt és hol a teste és tökölön volt sokáig a rabkórházban és utána nem is tudom de most vácon van a börtönben sokszor látogatják a gyerekekkel csak kilenc évet kapott és azt hiszem egyszer meg fogom ölni amiért hát ezért elolvastam a bírósági papírokat nem volt beszámítható meg féltékenység meg hasonlók tudod nem vigasztal se engem se a két árva gyereket akik majd kamaszkorukban értik meg az egészet és bele fognak rokkanni kaptunk egy videót de még nem néztem meg négy éve volt már ez és sosem ér véget
egyszer majd kijön a börtönből és remélem ő öli meg magát hogy nekem ne kelljen
hát tessék


mostmár tudjátok
Lola