HTML

a blog

___a figyelem. akarom, félem. imádom____ a szerző: túl önreflektív, túl harmonikus, túl szenvedélyes. körúti kis vörös.

Suzie

körúti kis vörös 2008.10.15. 23:38

Akkor ismertem meg, amikor néhány évig a boldog, egész kertvárosi család című tragikomédiát adtuk elő. Én voltam a tehetséges, ámde lázadó kamaszlány a történetben. Valójában folyamatosan egy irreális képen aggódtam: a kiúttalan boldogtalanságból öngyilkosságba menekülve úgy találom otthon anyámat holtan, abban a gyűlöletesen rondára spórolt házban.

Suzie-ék a szomszéd ikerházban élték saját csinált családi életüket valószerűtlenül – és hamisan – comme il faut módon. Ahogy illik. Úgy volt minden, jó gimikben a két jó képességű gyerek, lakberendezett ház, kéthetes nyaralás együtt, rendszeres testgyakorlás, fogszabályozás, hogy olyan legyen minden, amilyennek lennie kell. Apa nem értette a normálistól eltérő dolgokat, úgy gondolom, sosem szerette igazán, hogy Zsuzska leánya velem barátkozik, az anyagi és kapcsolati problémákkal küzdő „család” elvont, szarkasztikus, szókimondó, kövér gyerekével. Több mint egy éve laktunk már ott, amikor a buszon – vagy a buszmegállóból hazajövet, már nem is emlékszem – megismerkedtünk az addig nem túl rokonszenves, elkényeztetettnek tőnı lánnyal.

Suzie szőke volt, göndör haja a gyakori fésüléstől szöszös, de bolyhos kicsi feje, kerek nagy kék szemei így tartoztak a húszkilós barna lányka képéhez. Bátyja, Gábor – mára menő közgazdász – csodás kreol bőre miatt cigánynak becézte. Suzie bőre hajszálvékony makulátlansággal feszült vékony madárszerű csontjaira. Balerinateste inkább fiús volt minden zsírpárnát nélkülözvén, a fülcimpája pedig felül picit elállt, mint egy tündének, mégis olyan maradéktalan nőiesség övezte ezt a pici lányt, hogy haldoklottak utána kamasz fiúk és meglett férfiak egyaránt. Pedig Suzie sosem csábított; mint Remedios Buendía, aggasztóan érzéki és a férfiak iránt tökéletesen érdektelen volt. Egyszer a csajokkal a bátyja nemi életét elemezgettük viháncolva. Suzie meg elviharzott. Azt hiszem, sosem volt szerelmes és félt is az érzelmi függetlenség elvesztésétől. Ő mondta ezt nekem, jellegzetes, mély, füstös hangján, mely a kimunkáltság és a nyerseség ambivalenciájában a Vincze Lilláéra emlékeztetett. Tőle énekelt dekadens dalokat, amikor először beszélgettünk, én esetlenül viselkedtem, szinte szédülve a nem szokott mélység peremén.

Aztán esti sétákra szoktunk. A kertváros zöldlombos, idillikus utcáin csámborogtunk esténként, ez volt az ürügy a cigire. Úgy jött ki mindig: pár szál kékszofi, egy mentolos rágó, egy parfümminta. Csacsogtunk, nevetgéltünk, énekeltük szokott dalaink, imádott bakancsom acélbetétjére állt, úgy vihogtunk összekapaszkodva. Kigúnyolva a szokást, három helyett öt – hét – kilenc puszival búcsúztunk állandó szertartásunk után: rágó a szájba, parfüm az ujjakra, rámlehel, orrom alá dugja ujjait, én meg minőségellenőrzöm, nincs-e füstszaga.

Hétvégente a kedvenc rockkocsmánkban bandáztunk. Itt kapott hangsúlyt személyiségének legkontrasztosabb szegmense. Suzie ugyanis olyan reménytelenül berúgott ilyenkor, ahogy azt ötvenéves tapasztalt szeszkazánok sem tudták utána csinálni. Mint a szivacs, úgy itta be minden válogatás és mérték nélkül a sört a rummal, a boroskólát a vodkával, a tequilát a konyakkal. Az öntudat határán, a sokadik hányás után is elfogadta még a következőt. Mert meghívták, mindig meghívták, mert őt aztán tényleg mindenki szerette. Azon kevesek, akik nem, jórészt balhés, priuszos fiúk, azért, mert kívánták, mert meg akarták tiporni, csúfolni tiszta különcségét. Az egyik elég komolyan gyilkossággal fenyegetőzött. Talán meg is tette volna, gondolom, mert én fogtam le, láttam a szemében. A hátát simogattam és a csuklóját szorítottam, hogy megnyugodjon. Az a fiú aztán belém szeretett, így mondta.

Suzie-ba kicsit mindenki szerelmes volt, a barátai is. Mágneses keverék volt, ahogy az érzékeny tisztaság, a tüntető érzékiség és a durva öntudatlanság-keresés keveredett folyton táncot járó tagjaiban. Olyan jelenség volt, mint Nofretiti lehetett, akiért rajongott, akiről mindent elolvasott, akit medálon hordott a nyakában. Nem volt szüksége fifikás női holmira. Magassarkú helyett edzőcipőben, lebbenő szoknya helyett farmerben járt, nem szőrtelenített, merthogy nem volt mit. Amikor fogszabályozót kapott, sírt, hogy most aztán csúnya lesz, de a fémdrótokon a színes kis rögzítőgumik annyira hozzátartoztak, hogy szinte hiányoztak, amikor kikerültek a mosolyából. Amikor sminkelt, nem a szempillaspirált gördítette végig szőke pilláin, hanem fordítva, rápislogott a spirálkefére. Meg a szeme alá maszatolt némi korrektort, muszlinbőrén áttetsző ereit elfedni. Parfümje csak nagyon közelből volt érezhető. Barna meg kék gyöngyei voltak, kevés. Meg bőrszalagok és az állandó ezüstlánc a Nofretiti medállal.

Kék szemei kettő perc alatt érték el bárkinél, hogy elmesélje életének összes titkát, de akárhogy töröm most a fejem, nem emlékszem, mi miről is beszélgettünk vajon annyi éven át. Csak a Virágot Algernonnak jut eszembe, ı adta kölcsön, meg hogy megmutatta a balettkoreográfiát, amit csinált. És azzal hívott be először a házukba, hogy megmutatja a kontaktlencse használatát. Egyszer kidobáltam néhány régi tájképem, ő elkérte az egyiket, vízesés volt rajta, és fejjel lefelé ragasztotta szobájának ferde tetőfalára, hogy ha fekszik, épp jó helyzetből láthassa. Szobája falaira két beazonosíthatatlan színt választott, felül sárgás, alul olyan fura mályvaszínű volt.

Meg arra is emlékszem, hogy hozzánk járt enni. Mert az anyja nem annyira tudott főzni, és mert az én anyám imádta nézni, ahogy ez a negyvenhárom kilós leány feleszi az asztalt. Suzie óránként éhes volt, és rengeteget evett, zsíros, koleszterines antireform ételeket. Kolbászt, szalonnát, zsíroskenyeret, és mindezt csodálatos boldogsággal. Rajongani kell az emberekért, akik szeretik a hasukat, anyám fel is hívatta mindig, ha valami jót főzött. Élvezte az elismerést, hisz tőlem túl sokszor, elviselhetetlen élettársától meg soha nem hallott dicséretet.

Suzie mindig mindenkit péppé vert kártyában. Én tanítottam meg kanasztázni, azután meg mindig csúnyán kikaptunk tıle. Mert ez volt az időtöltésünk állandóan, tanulás után kanaszta tízig. Vadásztunk valami nasit, aztán körbeültünk a zöld padlószőnyegemen fenn a szobámban, kártyáztunk, hallgatunk valami zenét meg a szomszéd szobában kefélő álompárt és nevettünk.

Emlékszem, a többiekkel együtt hogy zokogott, amikor elmondtam, hogy elköltözünk. Ültek a konyhában, pulton, padlón, sorban, zúgott a szagelszívó, - mert nálunk cigizni is lehetett – és zokogtak. Én akkor már nem tudtam sírni, hát ócska poénokkal dobálóztam, ık meg könnytől lucskos arccal nevettek.

Aztán még próbáltunk összetartani, sokat aludtam Suzie-nál, ilyenkor százéves kis tacskójuk szájszaga ébresztett a padlón minden alkalommal. Egyszer az anyja még pénzt is akart adni, ha esetleg nem volna miből élnünk. Nem volt, de nem fogadtam el. Persze törvényszerűen széthullott minden. Érettségikor már nagyon tesséklássék volt az egész, aztán ők elmentek egyetemre, nekem meg volt még egy évem, és itt lett vége. A csapatból való kikopásom szenvedéseit ő sosem tetézte.

És miért múlt időben? Mert már nem tudom biztosan, milyen. Mert már nem vagyunk egymás életének részesei. Félévente ha találkozunk, furcsa, beszédes, kapkodó alkalmak ezek, de nem rosszabbak, mint tizenötévesen a kertvárosi cseresznyefák menti sétáink. Gyógypedagógus lesz, ha végez, és balettozik, és diákszervezeti tag, és agilis, és szervező, és még mindig úgy bulizik, ahogy akkoriban.

Ha képben kellene megmutatnom a lényegét, a lecsúszott farmere és a felcsúszott topja között a derekát fotóznám le hátulról, ahogy kecses erő árad vékony kreol bőre alól.

2008. július 1

s az ő dala ez
Boomp3.com

Szólj hozzá!

palacsin

körúti kis vörös 2008.10.15. 23:13

ma este viszonylagosan droid-mentes szintrendezvény volt, palacsinta és forraltbor-parti. klikkek megmaradtak és mindenki azokkal cimbizett, akikkel amúgy is, szóval az utolsó húsz percen kívül nem sok értelme volt. aztán kicsit összerendeződött a dolog, beszélgettünk hímnemű, értelmesnek tűnő egyedekkel. de ez elég karcsú volt, és ilyenkor mindig úgy hiányzik tarkarét, be kell valljam.

csigiri

tegnapi leonce iszont gyönyörű volt, köszönöm, gyerekek, és a legközelebbi márcsak azért is remek lesz, mert ittlesz szőrmók úr.

Szólj hozzá!

Leonce-mesék I. avagy Szürreality show

körúti kis vörös 2008.10.15. 23:09

Szürreality show

Valami furcsaság ül a levegőn, súlyos, értetlen, piszkosszürke lepel. Érzem, ahogy mellettem a vendégünk, aki prominensnek számít, már a hosszacskára sikeredett bevezető alatt megijed és fészkelődni kezd. A lepel nehéz, mintha feltalálták volna az áttetsző brokátot, látni azért, de valami nehézség figyel minket. A mindig hangulatalapozó zenei csemege alatt síri csend, ritkás, kósza kacaj. És emelném tapsra a kezem, de olyan konok némaság fogadja a mozdulatot, hogy beleroppan a lendület, leejtem kezem, és pattanó kis mesebuborék pukkan fejem felett: mi van ma velünk? Mintha mindenki székén jancsiszög lapult volna, olyan ellenséges arccal ülnek az emberek, de legalább senki sem szexel (mert, előfordult már - a szerk.). Nemigazán értem, nekem mindmegannyi gyönyörű, s mégis, elhibázott dramaturgia a színészek részéről egy ilyen Nightwish-hangulatú estére csupa DepecheMode és DimmuBorgir-jellegű jelenetet választani. (A Leonce és Léna előadásán valamennyi jelenetre(kb 20 db) négy variáció készült el, és az egyes estéken játszandó variánsokat a rendező, vagy jelenlegi távolléte esetén egy általa írt levél jelöli ki, (ma esti kérése alapján a társulat nőtagjai válasszanak) s minden jelenet végén lehetőség van a közönség részéről kérések megfogalmazására, hogy megnéznének-e egy más variációt ugyanarra a témára, s minden jelenetből készült mókásabb, groteszkebb, líraibb, depressziósabb változat.) Ma este minden jelenetből következetesen a depressziós verziót sikerül kiválasztani. az első felvonás alatt egy árva taps nem hallatszott.

.


aztán szünet és a második felvonás átment kissé az önök kérték és a mikroszkóp színpad műsorkínálatának fúziójába. a srácoknak eszükbe jutott ez a jelenetkérős apróság, s a nézők éltek is az alkalommal. és itt megteremtődött a harmónia, mert a második felvonásban csak a funny versions mentek. sírva vihogtam, as usual. s a végére átfordult egy szürrealista festő-komikus látomásává, kapatos, betépett mikulásbácsival, aki identitászavarában pósalaky úrral azonosította önmagát, és kiélte lelkében gyermekkora óta szunnyadozó színpadi vágyait, amelyben ha mercutio nem is, de zuboly lehetett így élte alkonyán...

a bácsi brummogva nyargalász egy idegen hölggyel két összepászított bambuszrúdon a felesége pedig büszkén fotózza az aranymálnára érdemes tizenötperchírnevet. a nép java sírva nevet, jobb lehetősége nem lévén, nekem erre sem telik, széttárt karokkal, tanácstalanul pislogok, és igyekszem felidézni joker barátom örökbecsű dakota közmondását, miszerint mindig van lejjebb.
hajlamos vagyok elfeledkezni erről.

ámen.
kísérőzene
Boomp3.com

Szólj hozzá!

Aktuális kedvenc

körúti kis vörös 2008.10.15. 00:23

Boomp3.com

Napoleon Boulevard
Vincze Lilla egy istennő, ezt a dalt meg azért szeretem, mert Piaf-like.



és hála és szeretet érte dusminak, akinek a blogján a boomp3-mat találtam. nincs lolalifeblog zene nélkül

Szólj hozzá!

Leonce - mesék

körúti kis vörös 2008.10.14. 01:27

coming soon...

Szólj hozzá!

körúti kis vörös 2008.10.13. 18:21

gyermekeim az úrban,
hamarost elindulék,
az Úr elébe járuland
s Néki bizonyost tetsző módon töltekezni fogok vala az szeretettel és az szentlélekkel, mint az hit gyülekezetének az elmehibbant szektagjai. ááámen.
terjesszétek a hírt a föld tekén, különben a pokol kínköves tornácán fogják tepdesni combotokról a megvastagodott fanszőrszálakat, azaz elkárhoztok vala, mint az pinty madár a levegőégben vala. ismét ááámen.

Leonce und Lena the fifth second






holnap meg lemérnek, méltó - é nagyrabecsült agyam némi villámgyors kiszipolyozásra... állásfelvételi. kúl. sosenem voltam még

Szólj hozzá!

kékmadár

körúti kis vörös 2008.10.09. 19:59

egész más hazatelefonálni, mióta marcsi is ott lakik. anyukám nevetgél. hatalmas változás. jó. tesóm lényegesen ritkábban pokrócverziós. hiába, szerelem és apaság, ránctalanító hatású kombó.
növesztik a pulyát.

Szólj hozzá!

milyen szép - popkulturális ismertető bejegyzés

körúti kis vörös 2008.10.06. 21:10

"elkopnak úgyis a homokszemek
kitárt öröklétnek szeretője leszek"

Populär

Nem túl ismert, egylemezes (Új arcok a feszületen, 1995) elektro-dark-pop együttes.
Szeretem, évek óta keresem, nagyon tinikorom depressziós, sötét, ákosos, depesmódos hangulata. most végre megszereztem. naná, hogy azóta ez szól. itt-ott együgyű szöveg, de mindenütt mélységesen depressziós zenei és szöveganyag. van még erotikus, istentagadó és tarsadalomkritika jellegű dal is.
feltenném snapdrive-ra, ha hagyná a rendszer, de nekem teljesen beszart. törölte a feltöltött dalaim, és nem hagy újakat feltölteni sem. úgyhogy ha valaki tud valami hasonló szolgáltatást, ossza meg velem.

"nekem termő vonatablakok
ez az én mozim
gyerek arcú finom tájakon
futnak álmaim

furcsa rajzok friss talapzata
szép leheletem
lassan összefolyó képek
néma éneke

elharaptam a nyelvem
vérrel teli a szám
megformázott életem
az asztalon egy törött pohár

üvegszirma ragyog a napnak
felhőkön át
szilánkjaival felém karcol
szürke glóriát

ázott szárnyú gyönge gondolat
ez maradt nekem
maradhattunk volna boldogok
kicsiny kedvesem

fehér zászlót lenget a lelkem
megadom magam
mozdulatlanul pihen a csendben
könnycsepp tavam"

illusztráció a "mit értek én mélységes depresszión?" kérdéshez



erre meg elmegyek. pont. ki tart velem?

Szólj hozzá!

wwáááááááááááá

körúti kis vörös 2008.10.06. 20:09

érted, vacsizok, ami eleve egy kellemes időtöltés, tekintve az istenifinom hagymás, petrezselymes, uborkás, sonkás krumplisaláta és a fűszeres csirkemellszelet nyújtotta kulináris gyönyöröket.
böngészgetem az indexet, leakadok a vonatkatasztrófán, megnyitom az e-mailemet.

"szia, érdekel még az ügy? jöhetnél gyakornoknak színháztörténeti vetélkedőbe."

alig kezdtem el vinnyogva ugrálni a széken a villával hadonászva.
decens válaszüzenetet küldtem.

most ujjongok tovább, pá

Szólj hozzá!

MenetLeVeled

körúti kis vörös 2008.10.05. 01:06

szia kicsim,

búcsúzom, pedig még nem is köszöntöttelek. hogyan is tehetném: meg sem érkeztél soha. végtelen körben jár a gondolat, elindul, halad, s aztán a kezdethez visszatér. újra. újra. végtelenül. járom a nyakamon, megyek, megyek körbe a végtelenségig.
igazából nincs mondanivalóm a számodra, hisz nincs füled, mi meghallana. végtelen gyermekálmokban élek, és ez nem változik meg. mondogathatom, de attól még nem.
attól még, hogy örök, új, egyedi és megismételhetetlen vagy nekem, még nincs közös pont. te meg nem állsz soha, hacsak gerinced nem töröd. én ma például semmit sem csináltam ami értékesnek mondható. tudod, mentális sebesség. sosem lesz egyforma. nagyon nagyon szeretnék olyan lenni mint te vagy. de nem lehetek.
a legszebb ábrándnak nincs föld a talpa alatt. nem, nem fogsz soha frissen nyílt szemekkel nem úgy nézni rám, mint valami kedves kis macskára, amit néha megsimogatsz, de azért nem vennéd magadhoz. nem, nem rovom fel neked. ha nem ilyen lennél, nem te lennél.
tudod szeretem azt gondolni, mert így könnyebb nekem, mert így kevésbé érzem a valóságot: végtelenül, elképesztően szánalmas vagyok, szóval azt szeretem gondolni, hogy különleges vagyok, különlegeset érdemlek. hát hogy is gondolhatnék én, az egyszeri és megismételhetetlen, a senkihez nem hasonlítható, csodálatos Lolita - mert nem Judit, úgy bárkit hívhatnak, még az én erős, kemény anyámat is - egy egyszerű, hétköznapi emberi kapcsolatra egy hétköznapi és egyszerű fiúval, aki talán a diszkó közepén a puncimba dugná az ujját, és ez valamelyest azért megalázó és fetisiszta, vagy a nyílt utcán csecserészne, mint valami fétistárgyat, de mégis, legalább tartoznék valakihez, és nem lennék ilyen végtelenül magányos, így, patetikusan, ahogy mondom. ó, te sosem fogsz a bugyim közelébe keveredni, mert az nyárspolgári, meghát hogy is érdekelhetne egy nő fehérneműjének tartalma, ha az a nyomorult se nem görög, se nem japán, de még csak jiddisnek sem bírt születni a pancsere, hogy egy kicsit különleges legyen. jó-jó, nem sok szaladgál ilyen duci vörösből se, aki nem akar a viselkedés szintjén tudomást venni a negyben kiló súlyfeleslegéről és úgy táncol mint egy utolsó kurva, dehát ez mégiscsak snassz és megszüntethető. pedig tudod, van mesélnivalóm, mégha nem is olvastam a teljes magyar, angol, orosz és német drámairodalmat és valamennyi ismeretlen távolkeleti és dán szerző munkáit a színházi koncentrációról, sőt a nagyanyám se volt gésa, csak egy egyszerű alkoholista öngyilkos. ó, félre ne érts, senkit eddig így és ennyire soha. még egy év így veled (=nélküled), és a perverz-erotikus-fallokrata, izzadság- és spermaszagú verseimmel kenterbe verném a karafiáth orsit pikkpakk. na jó, több idegen szót ismerek, nem tévesztenének össze minket.
na de a hír az mégiscsak az, amit már rég tud mindenki, hogy nem vagy rám jó hatással. ilyen végtelen érdektelenséggel soha de soha nem néztem még bele a világba. egyetlen izgalmam, hogy szépen rendezzem a számítógépem új tartalmait, mert vagy kétszáz elektronikus könyvet szedtem le, mondván, majd még jó lesz valamire. persze, ha majd tíz sornál tovább is leköt a szöveg, mindenképp. de ennek vége kicsim, és igen, szándékosan fogalmazok úgy mint egy argentin szappanopera hősnője, fiorelliníta, a négyszázharminchetedik részben. ja, rossz a példa, túl poppos, nem érted. én túl poppos vagyok. nem vagyok kiművelve chopenből, bár elég sokat tudnék mesélni a nyolcvanas évek elektro-indusztriális zenéiről, amiket amúgy remekül lehetne használni a vojcekbe majd. szóval most kicsit majd megpróbálok arra koncentrálni, hogy ne a kigombolt ingnyakad lássam információmenedzsment órán a sármos tanárbácsi helyett és ne arra gondoljak ki változatos és dramaturgiailag kiválóan komponált jeleneteket, hogy majd, egyszer a jövőben, amikor már irigylésreméltó álomkapcsolatunkban tesszük egymást boldoggá és kreatívvá, hogy akkor hol, mikor és miként fogok zongoraujjaiddal játszogatni a legváltozatosabb helyszíneken lezajlott szerelmeskedésünk után, melyet egyébként a nap bármelyik szakában és két perccel indulás előtt is hajlamosak leszünk kezdeményezni.
tudom, érzem én, hogy szánalmas vagyok, viszont cserébe emberi és őszinte. picsába a lefojtással. persze hogy nem fog sikerülni amúgy. a kísérletet számtalanszor megpróbálták nálam rősebb emberek is, és eleddig mindig kudarcot vallottak.
mert hát persze hogy ma is veled fogok aludni képzeletben, de csak később, most előtte még gyorsan élem inkább a gilmore lányok életét, mert abban tudod te nem vagy benne és van viszont szerelem és barátság és emberi dolgok. sosem gondoltam hogy ezt valaha leírom, de bárcsak soha nem találkoztunk volna. fatalista énem két ököllel veri az ajtót, és üvölt, hogy ennek így kellett lenni, de ha nekünk ez így volt megírva, akkor a kurvaannyát kafkának, mert a mi sztorinkat tuti ő írta bebaszva, betépve és egy kiadós seggbebaszás után.
csókolom, szeretlek, vigyázz magadra, ne egyél macskahúst, mert azzal közösséget vállalok, szóval ne.

most sokáig nem látlak, tudod, és istenlátjalelkem, jobbisezígy, de azért:
éjjel várlak,
szia

Szólj hozzá!

haiku

körúti kis vörös 2008.10.03. 16:04

szívem
ölel
szorít
leköt
örök
vala
kite
gysz
erös
zetö
rök

Szólj hozzá!

nyamm

körúti kis vörös 2008.10.01. 19:49

kellemes dolog a ráday utcán lakni.
alkonyatkor hazatérni az illatozó kávézók, teaházak, éttermek kivilágított során.
meg amikor csinosan, délcegen, bajuszosan-szakállasan, hátrasimított hajjal szembejön a nagypálgábor.

Szólj hozzá!

személyesen

körúti kis vörös 2008.09.29. 18:17

gyermekeim az úrban, nagy az @rc, márhogy egy médiás poénnal éljek. és a helyzet fokozódik. a szeptember amúgy ilyen: a szemtelen kérések születésnapra teljesülésének hónapja.

nagy magyar reklámguru. velünk. színház. mirella. caused.
fontos egyetemi mongúz. also. színház. withus. justbecause. we are who we are

aztkérdi otthoni buszon áltisk exosztálytárs:
-mizu a suliban?
hm, volt egy rövid, akár hatásszünetnek is tűnhető időintervallum, amikor tulajdonképpen azon gondolkodtam, hogy arcoskodjak-e neki, avagy sem, de aztán - nini, milyen meglepő - győzött a n@gy@z@rc-mechanizmus, és szolidan azt válaszoltam:
- semmi különös. épp tegnap vettem át egy állami kitüntetést.


csütörtök este: röfftöff. gyertekel. leonszra. mert jó. mit jó? fasza. ismét, és nyomatékosan kérek mindenkit, akiről tudomám, hogy olvas, és elcipeltem annó hamletnézni, hogy j ö j j ö n e l ! ! !
kreativitási pezsgőfürdős niagara vízesés. igen, róbert, neked is szól. meg imi, neked is ám! maricaaaaa!!! letépem a fejed! gyere! szép-gyönyörű-székrőlleesőskacagós-unikum-balázszoliagyjárásos-kreatívos-remekség.

jajmeg szülinapi tortám gyertyái jók lesznek jövőre is, mert eggyel öregebb gyertyát kaptam.

zsóka! nálam unokaöcs 1.0 jön! mindig azzal búcsúzom otthonról: növesszétek a bébit.

ó, és dolgoztam és jó volt, és akarok még sokatsokat mert semmi mással össze nem hasonlítható szinten élveztem, mert nekemvaló, és jól csinálom. dekoráltunk. szép lett. leszámítva a romantikusnak szánt rózsaszirmos nászágy-bulit, mert azt a hotelszemélyzet iszonyú ocsmányul vetette meg és szerintem olyan lett mint egy szot üdülő emeletes ágyának felsője.
és: párizs most jobb eséllyel a szerelem városa. mert ő az országban lesz. gyere haza hamar. ne csajozz:mind kurvák és/vagy travik. ne pasizz: túl alföldi-like lenne.

p.s.: ott biztos jó neked. itthon csak én szeretlek izzadtan is.

1 komment

nyári termés

körúti kis vörös 2008.09.24. 15:22

Nyolcvanegy

Olcsó kínai papucs puffanása veri fel a burkolatlan utca lomhán szálló porát. Május lehet, meleg van. Mindig én megyek boltba, szeretem, mert vehetek valamit magamnak. Közel van, fele kocsma, fele bolt. Boltosjózsi magas, cukrosan kedves, enyhén feminin. Fel- alá futkos, s ahogy összeszedi a kért holmit, pletykál, mint egy kofa. Közben új vevő érkezik, a mi utcánkból. A Mariék lánya, pár évvel fiatalabb nálam, anyjától örökölt bugyutasága szép üres barna tekintetében. Csacsogva sorolja, mi minden kell odahaza. Paprika, nyalóka, golyórágó, egy kosárnyi holmi. Anya azt mondta, még ez is, az is kellene, boltosjózsi meg pakolja lelkesen, saját pletykáin heherészve, a májkrémet meg zsemlemorzsát. Én is ott téblábolok még, mikor a fizetésnél kiderül: nyolcvanegy forint nem elég a kosárnyi cókmókra. A boltosjózsi kérésére előkotort bevásárlócetlin viszont egy pont nyolcvanegy forintos tétel szerepelt: „1 fonotkalács”.

Szólj hozzá!

közönséges poszt

körúti kis vörös 2008.09.22. 23:32

azért pár embert elcipeltem anno a hamletra. na, ha ti, akikkel azóta jobb - rosszabb - semmilyen kapcsolatban nem vagyok, emlékeztek, hogy értékeltétek azt a kreativitást, akkor nektek mind ott a helyetek a maladype színház leonce és léna című darabjának akármelyik őszi előadásán.


kéretlen közönségszervezés című műsorunkat hallották, most a pontos idő után híreket mondunk
én megköszönöm figyelmüket, lolácska, budapest, radio scenic.

Szólj hozzá!

mágnás miska

körúti kis vörös 2008.09.22. 23:18

azt a sztorit vágjátok? több más esemény mellett főhős grófkisasszony beöltözteti a szobalányát, marcsát baronessznek. megtanítja franciára: szilvalé, rongyő... legyező, vendéghaj, abroncsos ruha, hisz semmi más, ezek teszik a grófkisasszonyt.

attól még szobalány. csak az elbánás ugye.( de ugyanez a pretty woman is. )

na úgy fogom érezni magam épp a szigorú protokollú egyetemi rendezvényen, ahol vállalati és oktatói díjak mellett szerénységem is kap némi egyetemi arculatelemet. (körzetes logó corvinapapíron, három perc alatt lejön a nyomdában, négyszínnyomott, oldalra igazított apropó)

aztán remélhetőleg adnak valami svédasztalt, azt megesszük, majd elmegyek egy maratoni szívfacsarásra, ahol remélhetőleg szintén lesz valami svéd... fordított arány: nagy színház, kis katarzis, kis színház, nagy katarzis.

majd reggel hazamegyek. szabolcsba. mert attól, hogy nem tudják, még marcsáról van szó.

Szólj hozzá!

takitadaa

körúti kis vörös 2008.09.21. 20:53

még várj, még ne küldj ki, egy pillanat, csak meghatódtam.

ne haragudj, szia, megengednéd, hogy bekuporodjak a gelebedbe? (tudod, az az, ami a lányoknak a dekoltázs) kellemes kis kuckónak tűnik.

ja, igen, tényleg, neked most valami könnyebb kell? tessék, mit szeretnél, cigánykerék, könnyed humor, derű, mosoly? az is van.

te vagy az én szempárám.

amúgy te vagy popó király.

szép vagy, amikor kiül az arcodra a szeretet.

remek lesz, ahogy csütörtökön szemcsorgok. csak nektek. ekszklúzív.

love.leonce.lena.lol

Szólj hozzá!

harmonia caelestis

körúti kis vörös 2008.09.21. 00:34

csendes, békés érzés. ma volt a próbája. nem kavart fel. magától értetődött minden. hogy én, te, ők. hogy egy pillanatnyi aggodalom nélkül vergődtünk át az itt is - ott is lezárt városon. hogy persze hogy odaértünk. (tényleg, ezenközben vizsgáltam magam. mindenütt vadbarom randalírozók meg vízágyú meg hasonló remek és békés dolgok, és egy cseppet sem féltem. ez engem is meglepett. tudom magamról, hogy gyáva vagyok.) te nekem egy személyes alapfogalom vagy az én életemben. "nem olvad, nem hígul és enyész harmattá e nagyon, nagyon merő hús" de nem fáj. még csak bele sem dobban. már tán bele sem rokkan. de: szeretlek.

"- mondjuk és érzünk."

Szólj hozzá!

precíz

körúti kis vörös 2008.09.19. 17:46

mai "konzultáció" (kb három percig tartott és megbeszéltük benne az ötletadó irodalmat, meg hogy legközelebb három hét múlva tudunk találkozni) és TO (na ez hosszú volt) után felkerekedtem, s ikeáztam.
az imént értem haza.
csupa akciósat vettem, ágyneműt (lepedő: 390, párna: 250, paplan: 690), serpenyőt (590), ételesdobozokat (5 db: 490) édesaranyos mérőkanalakat (2X4 db: 300, mert anyukának is viszek), hosszabbítót (2 db: 590), krumplihámozót (2 db: 300, mert ebből is viszek anyukának), konzervnyitót (390).
na meg ilyen háromdarabos konyhai eszközt (3 db: 120), tudjátok, abból a speckó fekete műanyagból, van benne forgatólapát, -villa, meg kanál.

szóval hazajöttem az ikeából.
aztán hosszú percekig ültem az asztalnál és szép alaposan lecsiszoltam körömreszelővel eme három eszköz illesztéseiről az ottmaradt kis éles műanyagperemet. há' na nehogymá' megkarcolja a vadiúj serpenyőmet...

Szólj hozzá!

home-productive

körúti kis vörös 2008.09.18. 22:11

Ma is, mint tegnap, úgynevezett home-produktív verziómban alkottam. nem mentem én semerre szinte, meg nem tűnt úgy hogy csinálok valamit pedig de, az elmúlt kettő nap mérlege:

-tegnap nagybevásároltam, meg egy kicsit ma is

-csináltam istenifinom, garantáltan tartósítószer- és adalékmentes kapros szendvicskrémet friss kaporból

-voltam ma órán és remek volt. bővebben: aszongyahogy, bevezetés a pedagógiába. enyhe negyedórás késéssel bebilleg a drága kedves kicsimongúzfejű tanszékvezetőnk, nem szól egy hangot se, lepakolja a hóna alól a magával cipelt magnetofont, kis keresgélés közben egy dallal indít: dés-geszti, dzsungel könyve, pofonofon (melynek letöltési forráskódjáért nagy puszi jár valakinek, aki megadja) én megörülve dúdolom a zenével, a csoport kellemes megrökönyödéssel szemléli a történteket, míg a tanarúr szétpakolgatja az első asztalokon a stócnyi szemléltetőeszközét. lassan végetér a dal, kikapcsolja, és akkurátusan bemutatkozik. majd közli, hogy ennek a tárgynak az égadtaegyvilágon semmi értelme nem lesz, ne is várjuk. aztán tart egy hatvanperces háthogyisnevezzem pszichotréninget kis önismerettel fűszerezve. egyszerűen remek volt. remélem be fogok tudni járni. bár kétlem: szakgyak, munka

- összeraktam a tegnapéjjel spontán leszakadt polcom (ezt és az idióta elosztást leszámítva elégedett vagyok az új lakhelyemmel, és mekkora fless hetes darab perc alatt beérni az egyetemre)

- voltam tarkán, elcuccoltam majdnem mindent, és igen, hiányzik. az itteni életről később.

- ügyintéztem interneten a következőket:
- szakmai gyakorlat
- szakdolgozat
- munka
- munka
- munka (mert háromféle is volt)

- elolvastam az egész nyári lemaradásomat szeretett blogokban

- rendbeszedtem az e-mail postaládáimat

húú, nagyhirtelen asszem ennyi.


Mameg hazajövök, olyan du. kettő körül, gondoltam reggelizek, takarítok kicsit, illyesmi. Hátmitadisten? Nem tudok bejönni a szobámba, mert a kipakolt székek elbarikádozzák a bejáratot, ugyanis a kettő új szobatársam: t a k a r í t ! ! !

Reveláció... ilyet még nemnagyon tapasztaltam. érted, vettek mindenféle takaeszközt, és ma, kis szabadidejüket kihasználandó, szépen, rendesen, alaposan, székkipakolósan, bútortologatósan nekiálltak takarítani!!! nemámilyen, hogy van a saját ágya, ott megkezdi a seprést, elhúzza szmötyiket a kukáig és ott kupacba sepri, neeem, így mindenhol, minden alatt, úgy, ahogy azt kell. felcsillant a szemem... jóóó lesz. amúgyis olyan kis szabadkozós-alkalmazkodós a két lány. eddigi egyetlen probléma: leszokhatnának az állandó rádiózásról: ráadásul ilyen hogy roxirádió csupa tucctuccszarral, na de mondjuk a slágerben sem repül túl magasan a szint. na, elég az hozzá felsepertek, felmostak, letörölgették a bútoraikat. élén áll a polcokon minden, ahogy kell. jólesz, legalább ebből nem lesz gáz. a két csaj amúgy már tavaly is együtt lakott, barinők, nem is túl egetrengetően értelmesek vagy érdekesek, két viszonylag átlag csaj, akik minél rövidebb egyetemi hetet akarnak, nem vesznek fel a kötelezőnél több tárgyat, nem akarnak tesiórára járni, lelökték a láncot a köztársasági ösztöndíjamtól és csendesen pislogtak, amikor kifejtettem nekik a nézeteimet a korlátoltság mibenlétéről, és ma az egyik lány nem nagyon értette, amikor arról beszéltem, hogy nem nagyon szeretek otthonlenni, mert ott nemnagyon tudnak mit kezdeni egy különccel és nem nagyon tolerálják a nem éppen átlagember-énem. szóval ilyen kis egyszerű, könnyű álmú lányok. a menzán esznek, meghatározott időpontban hívják a kedvesüket, amúgy meg naphosszat az iwiwen lógnak, vagy az utóirat: szeretlek című műalkotást olvassa az egyik, füveskönyvet a másik. szeretik az olyan dalokat, mint: demjén: jégszív, edda: éjjel érkezem, republic: 67-es út. meg azt is megbeszélték, hogy milyen felzaklató érzés az, ha az ember meghall egy ilyen dalt. bezzony.
szóval nem leszünk jó barátok, de szobatársnak nem rosszak. biztos lesznek időszakok, amikor utálni fogom az itteni társas magányt, de jó ez így. meghát, amint beindulnak a dolgok, nem leszek itthon ennyit. mert ők elég sokat vannak, azám.

a koli maga csendes, tegnap volt kis ismerkedés szintgyűlés címén, háát... lagymatag. odacsattogtam egy vendéghallgató jogászlányhoz, mondván büntetőjog meg börtönszociológia, és a kotta kábé ez volt: lola beszél, megnyerően, humorosan - lány feszengve vigyorog, szól két szót - kínos csend - lola beszél... na hagyjuk, hamar végetvetettem a dolognak. aztán csapódtam máshova, de hát ott is kábé akkor haladt a társalgás, ha én rugdostam, meg dobáltam a témákat... szóval az eddigiek elég sótlanok, a lányok főleg. a kevés srác közül még volt is, aki legalább egy kicsit izgalmasnak tűnt.
óráim amúgy jók, a mait leszámítva csak hétfőn és kedden van órám, és csak egyre mondtam eddig, hogy ezmegminek, és van kettő zseniális, meg kettő nekem-való-kevésbé-lenyűgöző-tanáros.

napá

Szólj hozzá!

mjúzik

körúti kis vörös 2008.09.18. 22:11

csókolomcsókolom, mindenkinek bedöglött a snapdrive-ja, vagy csak nekem? egyetlen szám sem szerepel a tárhelyemen, továbbá a feltöltést sem engedi, mostmiafaszvan?

2 komment

nyáron írtam

körúti kis vörös 2008.09.18. 00:49

Kukorica

Gyerekkoromban, mikor még korán keltem, nem féltem lemenni a nagy kert végébe. Vadregényes képzeletem elszórakoztatott naphosszat, hajnalonta még hálóingben jártam a nagy udvart, a kék virágok szirmai közé táncot járó tündéreket sejtettem, és a kukoricacsövek végénél kilógó, fénylő szálakban szőke, barna, vörös aranyhajú leányok végtelen hosszú, selyemhaja lebbent.

Aranyhajú tündérlány volt valahány kukoricacső, simogattam, fésülgettem, befontam hosszú hajukat. A káposztalevelek hajnali harmatjával játszottam órahosszt, szétfutó higanycseppjei különösen tetszettek nekem. Volt egy virágunk, hihetetlen csoda. Éjjel lehullatta szirmait és reggelre mindig újakat hozott. Ezt is bámultam, próbáltam megérteni. És a kerítésre futott hajnalkák tölcsére kastély, az a magas, büdös sárga virág napernyő volt. Térdig érő, fehér, színes foltos hálóingem volt, abban kószáltam mindig fütyörésző nagyapám körül, aki felháborodva küldött be mindig, ne mászkáljak kinn „eggyingesen”.

Szólj hozzá!

in progress

körúti kis vörös 2008.08.28. 20:02

készül egy kép. fekete papírra arannyal festem fel, hogy mi a szerelem.

Szólj hozzá!

wazzup

körúti kis vörös 2008.07.29. 14:19

ja élek. nyugi. könyv, gyöngy, film, series, friss levegő, meleg, kis, egyszerű személyiségek. osztozás kisnagy sikerekben. saját siker: felterjesztettek. ójeeee. írok. net szomszédban. jön egy gyerek a családba. ügyes, produktív bátyám remélem örökíti ezen tulajdonságokat a jövendő unokaöcsémre. ámen.

pápá

hallgassátok a legszexibb dalt: kimnowak: a szíved alatt

Szólj hozzá!

Boringia városa

körúti kis vörös 2008.07.02. 23:42

olyan mérhetetlen semmi. az történik. intenzíve. munka pénz program: veszek. meg.



ja de: írtam egy "novellát".

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása