szégyellős exhibicionista

legjobban tegnap festi le

ébredni szegeden, kata, a középiskolát már nem velünl befejezett, hányatott életű, rendszeres szegedi házigazda barátnám festős szobájában, vinnyogvaröhögős éjszaka után, amikor saját hibbant humoromtól már én is megrémültem, mirella még alszik, akvarell- és üvegfestékszag van, hűvös.

frissropogós fehér kenyér.

bunkó pincérnő a kávézóban, implicite hülyézte le a nénikét, akinek nyilván a műkörmös szilikonos kézpakolásától volt göcsörtös a keze.

a megrémültséghez képest, amit a bvop odaszólása váltott ki a csillag börtön személyzetéből, aprócska felhajtás, de azért akadt, helyes. aztán bejöttek sorba.
első emberünk valami értelmezhetetlen rovartetoválással az ősemberszerű torz koponyáján, hatalmas lapátkéz, test. egy kenyérre kenhető tünemény. szófordulatok "megmondoménmagánakazőszintét" "aranyoskám" "hogyismonnyammagánakiskisasszony".
tudja ő hogy nem fog menni, nem tudom hol tanulta a "hogy beilleszkedjek a társadalomba" kifejezést, végtelen udvarias, egy rossz szót vagy nézést sem kapunk. hiányolja a pornófilmeket a szentem, a hásztlertévén nincs is benne nő, hát férfiakat nézzünk, kérem..?
aztán boldog karácsonyt kíván.
sztárrab a következő, pszichopata, többszörös gyilkos valami huszonötévnyi életfogytra ítélve, a hideg kegyetlenség és felsőbbrendűség sugároz belőle, felkapta a média, nagyon nagy fejnek érzi magát, de látható: ködösít. fura kontraszt a nyugodt, derűs, megnyugtató orgánumát hallgatni, míg sugároz belőle a deviancia. mirella agyfaszt kap tőle, rövidre zárja a válaszokat, pedig hagyni kellett volna kibontakozni, olyan blődliáradatot kaptunk volna tőle hogy gyönyörű. úgy sugározta magából az értelmiségi álsznobériát, itthon éreztem magam tőle egy időre.
a harmadik srác láthatóan kattos, de dögunalmas, null informatív.
aztán kálmán úr. pár nap és kinn van. hosszan beszélünk. háát... nem tudom, vele mi lesz.
utolsó alanyunk nagyon örül minden kérdésnek, mondja is, neki nagyon jó kipanaszkodni magát.
azért azt felfogni, hogy eljut egy apa oda, hogy még ki sem szabadult, már tudja, hogy jön vissza ugyanide, mert nincs más megoldás arra, hogy a gyermekét biztonságban (=életben) tudja, mint hogy anyut elveszejtse. és megteszi, mert hivatalos úton nem veszik el a gyereket anyutól, aki nem lett nagyon ideges, amikor a pasija(ki nyitott köntösben közlekedik a gyerek előtt) kutyusa leette gyerek fél arcát, hát hát, rossz kutya. el lehet jutni oda kedves gyerekek, hogy inkább ülsz további tizenöt-húsz évet, a gyereked meg ha államigondozásban is, de él. üdvözlet a földön, helló.

megőrjítenek az érzelmi hullámzásaim, hormonális, de agyfaszt kapok tőlük. a kupé sötétjében például csendesen sírdogáltam a délutáni vidámságom után.

éles váltás a tarkaréti lépcsőházban fogadó fahéjillat, friss pizza és forraltbor, megannyi pirossapkás fej nevetve örül, csak egyszer fogom leüvölteni egyikmásik delikvenst, egyszer-kétszer még mókás a börtönnel poénkodni, de basszad meg hosszútávon.

és a következő filmkockákban már illatos pipafüstöt öblögetek a számban, nevetek szabinával, játszok a sapkabojttal "támadaszösz!!!"-t, legeltetem a szemem a két vikingen, szól a zene, groteszk, napfényjárjaátaszivemújra meg ahétvégénmajdfelmegyünkahegyekbe meg ájjájjáájjájjóójjóájjábébilóókóájjájjűójebébiájjálámmonbébilecgólámmon és egyre váltakoz mellettem az ember, táncolom ki a gőzt, mindenkivel, nevetek, gondosan észrevétlen csekkolom ezt a két istenadtagyönyört és sztármosollyal pörgök, megállíthatatlan, mi lenne ha odamennék a vikingekhez megkérdezni, mondjátok fiúk, ti műttettétek magatokat ilyen elementárisan szexisre vagy genetikai örögség? esetleg zongoristafiú szépívű arcát nézem a villanó fényekben, szánalmas, mindenkivel kikezd avagy barátkozni próbál, rettentősokaringyó, egyiket a pad alá tekeri csók címén a pasi, másikat éppenhogycsak meg nem ujjazza nyíltszínen, néha eltűnnek a tanuló sötétje irányában, aztán láthatóan lenyugodva bújnak elő, nekem és a vikingeknek retard szórakoztatást biztosítva. aztán egy ölelés. ilyen jó már régen volt. olyan ember aki nem fontos, de ilatos férfitest volt, igazi és férfiasan ért hozzám, szívtuk be egymás bőrillatát egy tánc erejéig, de meglepően jó volt. sokszor ölel át igazán a tánc alatt, jó, jó, nagyon nagyon jó és természetes érzés, nincs benne semmilyen szándék az ösztönös simuláson túl. aztán visszavonulok utolsót bámulva a két szexi után. (megjegyzés, egyik csinosabb, magasabb, anyabaszóbb, másiknak viszont kedvesen emberi arca van és mosolyog. egymásra nézünk néha. előbbi, szegényem, majd egyszer megosztom vele ezt a fontos infot, a kisfarkú férfi képét sugározza magáról azzak, hogy az övcstját fogva az ágyékára irányítja a figyelmet, az ilyesmi általában kompenzáció, de ne legyen igazam. azért hörögve fordulok utánok minden alkalommal...)

idefenn, lefekvés előtti outputra indulván ért a leggroteszkebb élményem. elémáll egy srác, egész este láttam, meg is jegyeztem feltűnően visszataszító, mestertamásszerű, kéjsóvár, perverz, ugyanakkor töketlen arcáról, öltözetéről, mely ollllyan borrrzassztó stílusos, mintha csak egy jelmeztervező rakta volna össze neki megrendelésre a "elvontvagyokésnaggyonjóarc"című pályázaton. szóvaé elémáll ez a valami. és foghíjas szájából ptyogtatni kezdi a beszédhibás kis szavait. hogy hú itt mennyi "szexi bébi" jár kél a folyosón, és hogy milyen "finom áru" mindőjük. én meg látványosan unatkozva megágyaztam magamnak a karomon, reáhajtottam fejem a falon és mély, fátyolos hangon, hatalmas szemeket meresztve szórtam rá a tömény csúfságot. hogy akkora tudniillik az arca, csoda hogy elfér ezeken a szúk folyosókon. és vérigsértődött, neyhén selypítve hogy én nem ismerem őt, pedig ő egy "rokksztár" és a "flöjdelil" együttes az ő hihetetlen entellektusa nélkül ugye, és különben is az ő neve nemes egyszerűséggel A Tom, érted, atom, huha, azt a sztájlisztját a világnak. amikor meg egy csaj elhaladt mellettünk és ezt a geijl alak közölte velem, hogy az ilyen bébik jobban tennék ha nem járkálnának felügyelet nélkül mert még elrabolja őket valami gonosz rokksztár... na itt hagytam ott egy kedvesen lenéző pillantás kíséretében és mentem tovább a fajanszhoz vezető sárgaköves úton, és bizisten az output is jobban ment egy ilyen hányadék után. azt hiszem fogta a tekintetemben levő üzenetem lényegi pontjait, miszerint "kedvesem, hatványozottan undorítóbb vagy valamennyi eddig meghallgatott anya-, nő- és tömeggyilkosnál. pontosabban _te_ undorító vagy. visszataszító. egy féreg."


hát ez.
és lefekvés és elalvás között eltelt hét másodpercben vigyorogva gondoltam arra, hogy istenbizony élvezem, de hihetetlen, hogy ilyen eszméletlen ellenpontozott élmények érnek.
de ezzel még nincs vége.
itt meg kell említeni a mai élményem, amin majd' lefordultam a székről. pár napja ismeretlen faszitól jött üzenetem iwiwen, hogy mizu, mondom, köszjók, detekivagy, írjad meg, tlem ismerkedhetünk, bánom én? erre ma az üzenet szövege, melyet válaszul írt az én kérdéseimre, hogy ugye mit csinál, meg ilyenek a következő volt, ezzel a szövegezéssel:

autókereskedésel fogl. és egyedül élek eljönél hozzám?

beszarás. olyan virágnyelvű válaszímélt kapott, hogy jujj. megkérdeztem ti. tőle, hogy mégis mi célból menjek én el hozzája, lelkisegéky kell-é neki, esetleg, szakács, cseléd avagy szexrabszolga? érdekel, mit fog válaszolni.
rássönmen-szindróma, ilyencsakvelemtörténhet-szindróma.
ehhez képest mai nagypálgábor ls l. látása, és kondorosi kajameghívása smafu, lássuk be.
gudnájtbébííz.

e pillanatban fejeztem be a mára esedékes dolgaimat.
beszédtechnikai gyakorlófüzetem kész, amerikai szépség filmelemzés kész.
és újra rá kellett ébrednem, hogy ez a világ leggyönyörűségesebb filmje. imádom.
most jutalomból megnézem az utolsó öt percet, aztán alszom, lássuk csak, négy órát...
klassz.

holnap go szeged.
gyönyörű ez a film.

kevés alvásos
magától ébredős
vásárolós
csizmakinézős
hússütős
nagykajálós
anyukával beszélős
verskeresős

anyukám rejtélyesen közölte hogy ha elmúlik a fagy, lesz fürdőszobánk. hogy miből, azt nem mondta, ettől volt rejtélyes. nem tudom elképzelni azt a tudatállapotot, amikor is folyóvíz van otthon. de majd megszokom biztos. ha tényleg lesz. az a baj, hogy már sokszor volt mondva. mert mi mindig pont annyira voltunk / vagyunk csórók, hogy éppen kijövünk, de félretenni, pénzt gyűjteni = vizet bevezetni sosem volt pénzünk. elég szar, de mint a mellékelt ábra mutatja, fel lehet nőni így is. legalább kap az ember egy halom szoctámot. jee. csak néha mosolyodok el a csopitársak kaviárról és srí lankai nyaralásairól szóló sztorijain. kackac.

tegnapi produktivitásom - befejeztem a konfliktusmenedzsment beadandót és elkezdtem a beszédtechnika gyakorlófüzetet - ma folytatódott, halom isteni verset találtam és mindjárt folytatom eme áldásos tevékenységem, sőt, jól fel is teszek párat.

vizkomból is beadandó van, még jó hogy a szar tékaron a szar kommunikáció szakosoknak nem kell tanulniuk meg dolgozniuk, fordulj fel, kedvesem.
úgyhogy választhatok, hogy ma nem alszom, vagy holnap, esetleg valamennyit alszom mindkét éjszaka, de csak keveset... fuck. bár szívesen elemzem vizkom szempontok alapján a kedvenc filmemet. amerikai szépség.

ööö, más nincs.
manóm édesem, nem érlek el telefonon, itt is jelzem, mizu? jelentkezz, ha már nem tudlak hívni.

kedden irány szeged, ahol némi plesi-papa(remélem) és kata után szerdán irány a csillag börtön. tünemény kedves fiúkák várnak... klassz.

jó volna valami örömteli történés, kezdek robotosodni.
mai: csini zongoristafiúnak adtam mosószázast. amatőr. és az mp3lejátszóm csenben távozott az élők sorából

tartalmas hétnek nézek elébe, holnap jegyzetcsere órák után, tánc előtt, este vsz még kitart majd a beadandógyártás. kedd órák után szeged, szerda börtön és hazaérkezni már a mikulásbuliba fogok, csütörtökön el kéne ruccanni budaörsre a kölkökhöz mikulásos fogrohasztó-seggnövesztő-endorfinbombával, pénteken meg go home. ahol a halálrafárasztó házimunka után mondjuk tanulhatok konfmenedzsmentre vagy fordíthatom a titkosszolgálatok readert. édes.

nappal
hosszú, erőltetett alvás után.

még nincs kedvem menni sehova. eszem, alszom, tanulok, írok.
majd este elmegyek narancsért és vízért és filmet fogok nézni. még nem tudom, mit.
szól a zene, rendet teszek, élem tudatos gép-életem.

szétszaladnak a napok ahogy egyszerűen hagyom folyni időmet mint tenyerembe vett vizet csiklandva siklani ujjaim között fényes-kerekre simogatott kavicsnyi ellenállásom nem nagy de esztétikus örvénykét fial a hordalékos meder alján

nincs ár felkapni engem
és nem fed be sötét lekvárpuha iszap

néha gördülök át az ellipszis jellegzetes lassú-gyors iramával tengelyeimen

piciny csodákat teremtek és szégyenemben úszom ha nem sikerülök

egy futurista festő látomása, gyönyörű gép, gyönyörűszép. dolgozni tűnik, mégsem él

ahogy okos bólintásnyi, cinikus félmosolynyi, egy ráfeledkezésnyi időt lop lelkem az időből, de nem látja senki, a gép mozog, mint fűstös mozdony kereke

mosom
balzsamozom
fésülöm
szárítom
hátrasimítom tetteim
ne lógjanak szemembe

kívülről értem az embereket de közéjük vegyülni félek. elvben lojális, szóban toleráns.

nem járok mostan szép helyeken. idefelé kormosszürke a fény, itt meg sehol, mire megjövök, napom után, amin sztenderdizált színek között iktattak fehér és rácsos papírra, tekercsre, hőpapíron, virtuálisan.

színeink elmennek egymás mellett, nem fordulva vissza. rutinba kopott minden, főleg a spontaneitás. olyan nemzetközi vagyok, hogy nincs hazám. hátrányaimban üldögélek, lábam lógázva, hálásan.

aztán hajam libben egyet, alszom.

nem tudom miért jutott eszembe ez a sor, de akkor álljon itt egyben one of my favourites

"a csodát nem felejtem el

némely porcikám
már a halálról énekel
némely sejtem azt lesi
engem hogyan falna fel
de a Mindenségnek megfelel
hogy ezer titokkal ünnepel
téged és engem a pillanat
születtél
vártál
s most újra vagy
nekem s a világnak enyi kell

a csodát nem felejtem el"

ákos: a csoda



sűrű hét volt hosszú napok összetapadva éles váltásokkal
kedden kalocsa (miért lenne egyszerű lejutni, miért is ne borulna keresztbe egy kamion az 51-es úton, miért is ne késnénk két és fél órát, miért is ne baszna át minket a sajtós ahol csak teheti, miért is ne baszná ám meg őt a barrel of tiny monkeys)
az interjúk persze jók voltak, talána legjobbak eddig, sok additionallel, egyedi felfogásokkal, és nagyon sok dolgot most kezdek érteni.

és minden lépés, ami közelebb visz a megértéshez, visz egyre távolabb a korlátolt semmiemberektől, akik képtelenek felfogni legalább az alapjait mindennek. nem kell érteni teljességében, hiszen hogyan is értenék, még mi sem fogjuk sosem megérteni, hacsak ki nem próbáljuk, amit meg nem tervezek... na például ez az egyik. azt kellene felfogni, hogy
t e i s a k á r m i k o r b e k e r ü l h e t s z
helló, nincsen túl sok született gonosztevő, és százszorosan, ezerszeresen bűnhődik mind. ha csak az elmúlt hétre tekintek vissza, olyan hosszú volt, és az egy évvel ezelőtti dolgok olyan messze vannak, talán meg sem történtek. milyen lehet hát rács mögött megöregedni. kedden beszéltünk egy nénivel, ötvenkét éves, hamarosan szabadul tíz év után, fogalma sincs a világon semmiről, a lelkiismerete kínozza, a három gyerekéből kettő hallani sem akar róla, van épp hova mennie és hajlandó dolgozni, még egy nevetséges összegű spórolt pénze is van, de... (amúgy emberölés, gyanítom, hogy a kedves férjét sikerült neki, azután, hogy hülyére verte, sok volt az erre utaló jel...)
és a nap szövege: "nyomorult embercsempészt fegyházba tenni?!" - nő nagy valószínűséggel a kedvesét lopta át a határon, szintén kontextusból kiderült
mindegy, csak jelezni akartam, fejlődik vadul a világképem... mindenki dolgozzon az ügyön





ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSS:
K É S Z A F I L M ! ! !
újabb cimke, amit magamra ragaszthatok, kérem szépen, már filmem is van. igazából filmünk, persze, csapatmunka volt, és itt tündére pont nem gondolok, de respect for albert és mirella. csak sikerült.
így a végére egész megszerettem és büszke is vagyok rá.
lászlónak is tetszett.
meg a csapat osztrák diáknak is, akiket tegnap gardíroztunk, cserébe hirtelen felindulásból elragadják mirellát ma éjszaka az igazi vadkeletre... vigyázz románia, ü.k.n. érkezik... vigyázzál magadra temeg!

közben csendben lebetegszem, l. szexibb mint volt, mint valaha, megtaláltam az egyhetes használat után szétszakadt táskám blokkját, úgyhogy holnap élek fogyaszti jogaimmal, és nyálam csorgatom beckeren és felveszem zséelt és jóéjszakát...
esetleg hétvégére sopping és/vagy partypartner kerestetik

érthetetlen, kezelhetetlen dolog. olyankor jön, amikor nem kéne és olyan felé irányul, akit korábban meg sem láttál. és egy pillanat alatt elkap és eléd teszi magát mezítelenül, "itt vagyok. bármit megtehetek veled." és gátlástalan játékba kezd.

magam is akárhányszor meglepődöm, miben vagyok. önmagam által felkavart forrón örvénylő ragacsos, zavaros szirupban fuldoklom, csapkodnék karjaimmal a helyes irányba, de nem hagy ez a ruganyos massza. ha sikerül is kitépned egy részed belőle, dühítő kis fájdalommal szakadnak bele apró szőrpihéid. mindegyik pöttynyi vérserkenés. nem tudsz mozdulni, ahogy szeretnél, a vágy viszont marionettbábuként táncoltat.

elindítja kezed mozdulását Felé és mikor már markolnád, tépnéd magadhoz, visszeránt és suta félbehagyott ívban szárnyaszegve esik le a mozdulat.

aztán elmegy. ahogy közeledtét, távozását is csak akkor veszed észre, amikor már megtörtént. és máskor, máshol, másként tér vissze hozzád újra alattomos fokozatossággal vagy villanásnyi robajjal. itt van.

XI. 23.

a konfliktusmenedzsment beadandóm in progress és egész napos tetszhalottsága után épp imént jött vissza a koliba a net megérdemlek egy kis popsimeresztést szerintem
mint mostanában általában, nem leszek tartalmas, inkább szkippeld.

azért jó a kilencvennaposdiéta mert szénhidrátnapon rendelhetek ilyen finom pizzát mint a mai...

persze holnap meg csak gyümölcs az már nagyobb szívás
tök sokat gondolkodtam olinkluzivon és ennek megfelelően brutálperverzet álmodtam. nem részletezném, de nagyon eleven volt és bi.

a flow amiből a beadandót írom egyébként abszolutli szemléletformáló irodalom nagyjából mindenkinek el kellene olvasni. olyan pszichológia könyv ami jó...
és passzoltam érte egy milongát
mellesleg cseppet el vagyok ijesztve a dologtól amúgyis

na hagyjuk ezt
rettenetes
inkább ráveszem magam a múltkori iromány begépelésére
köv posztban érkezik
pá

végre egy komoly addikció
nem dohányzom
az alkoholban is ismerem a mértéket (vödör) és a tartózkodást (asztal alatt)
könnyűdrogot nem próbáltam
asszem a szénsavra vagyok komolyan rákattanva meg a színházra
és
78%How Addicted to Blogging Are You?

Boston Dating

volt ma reklámzaba
jó volt
megrohantak az emlékek a kongresszusinál ahol talán utoljára voltunk barátként lakival és lacussal koncertezni és ahol a bonsnzs régi tagjaival és menedzserével találkoztunk. viccesen bagatell most, kimondva akkor is az volt, de rengeteget jelentett akkor. akinek voltak klasszikus tinédzserkori bálványai, érti ezt. pár szót beszéltünk aztán a fénykép elkészült s aztán elmentek és én a sokktól és a gyönyörűségtől bőgve roskadtam le egy alacsony korlátra s aztán manó karjaiba (drága drága hiányzol és ég a pofám hogy olyan rég beszéltünk, ma nem tudtalak elérni mobilon) és motyogtam még órákig 'nem hiszem el'
nem személyiségükben nrajongtam ezekért a fiúkért nem is tehettem volna mivel pajzán süldő gyermekkorban az ember ritkán jár bonanza koncertre
így torzul utólagosan éltem meg mindig
a tehetetlen szeretettel, hogy már nem lehettem benne
milyen egyszerű érzések voltak ezek

és ma ott jártunk
mirella hogyan is érthetné
amikor én legboldogabb éveim éltem belőle épp a szart hajtották ki szervezeti és személyes szinten
nem is forszíroztam
csak eszembe jutott

jó volt a műsor és a hangulat
szívesen csinálnék ilyet én is
szatyornyi szóróanyaggal jöttem haza

csak valamikor az este folyamán rámtört valami ürességérzés
hogy a nagy vagányásg megb karrier- és élmény- és személyiségépítésben amúgy hol is vagyok én?
és hol vannak a dolgok amiket természetesnek kellene vennem és az érzések állapotok amiket ismernek kellene tapasztalatból?
minden költőiséget lebontva itt főleg a szerelemre gondolok avagy nincs mese, pasi kéne hamar. rögtön óvást nyújtok be persze, nem pasi, hanem ilyen nagy szavak, mint pl társ. mert mint tudjuk, ágybabújni épp mindig mindenkinek volna kivel.

(egész éjjel olinkluzivet olvastam, na pl ő is igazolja eme tézisem. dugni -pardon - mindig van kivel, csak épp nekem nem fér bele. ettől függetlenül nemcsak elfogadom pl olinkluzivet de még csodálom is valamelyest, ezt én így nem tudnám csinálni viszont példátlanul érdekel. ez az ismerjük meg a létezés minél több dimenzióját című project. a nem feketefehérek a dolgok project. neki is szegényemnek a valamely szempontból irigylésre méltó életén túl kijutott szépen a borzalomból. ijedek is 'mindenkinek van valami súlyos fájdalom a múltjában?' és meg is nyugtat, nem vagyok zombi. teljesen. de eltértem a tárgytól. sosem szoktam pedig.:))


annyira vágyom néha valami állandó puhaságra köröttem.
írtam tegnap éjjel valamit a vágyról de most semmi kedvem feltenni, majd.
viszont eszembe jutott ez a vers, kéjverseny hánaná hogy ákos és akkor most olinkluzivnak ajánlva (bár nem hisezm hogy olvas)tessék

hatalmas puszta átloholt idő
a kéj elé futottál
az meg téged űzött
ezernyi évszázad csontfelhőin át

ideje észrevedd
a kéj téged nem szeret
a kéj csak a faj szava
mert a faj sokasodni vágy

unt szaván ülsz a megkövült bölcsnek
így kutatod nyomát
miatta teszed tűvé bordélyok szénakazalát
az égboltról téped és érte fecsérled csillagok aranyát

ideje észrevedd
a kéj téged nem szeret
a kéj csak a faj szava
mert a faj sokasodni vágy



le is fekszem
holnap meló van
gudnájt

így lefekvés előtt megjött az életkedvem
úgyhogy tessék, új zene, bulizzatok, én annyira imádom, az első taktusától kezdve izgalmas és izgató és ritmikusan mozogni kezd tőle a vállam meg a csípőm

és most lefekszem
szép a szemem ahogy a fekete szemceruza átfut pávazöldbe és a szemem is zöld és a lencse meg kékes szóval tökéletes macsek szemek
csukódnak le csucsulni
jóéjt

tegnap

tudományünnepe - klassz de többet vártam

suzie - jó volt látni kicsit. pici szúrás még mindig hogy ő tartja a kapcsolatot a régiekkel,sőt, gyakorlatilag ugyanolyan mint akkor volt, én meg ki vagyok hagyva az információáramlásból, ahhoz meg túl büszke hogy én hívjam azokat akik megbántottak és nem is hiányzik már adin kívül egyikük sem. vicces kapcsolati átfedések is vannak. suziet szeretem nagyon. mondjuk azt hiszem őt mindenki.

zsuzsi - mindig jó. zsuzsiban azt is szeretem pl hogy nem csak akkor keres ha én is zaklatom hanem magától is eszébe jutok. jó összeülni elmesélni kinevetni kifikázni beleélni megérteni átértékelni újat hallani meglepődni egymást sajnálni magunkat sajnálni minden valaha a fejünkben megfordult pasiról beszélni fogalmakat definiálni (tegnapi anyag: a vágy, mint olyan) cukroslónyálat inni egyáltalán egymást látni olyan régi biztonságosérzés mint amikor még a művészetiben a táncon volt a művtöri és a reggeli nap besütött mindig az arcunkra és szépek voltunk abban a fényben a vörös hajainkkal és gonoszkodtunk folyton nem is emlékszem hogyan
sodródtunk mi barátságba össze valami a depechemode meg a nagysanci meg a nemistudommi miatt és együtt csináltuk az érettségit és a töri szintemelőt és rettegtünk a felvételin és megszakadt a szívem érte amikor petivel és visítottam örömömben amikor végre sikerült és most néha összehozunk egy egy talit hogy ne szakadjunk szét végképp a nagy karrierista hajtásban

és színházba is mentünk tegnap zsuzsival
bárka az arany ára (robiéktól mert beteg a szentem még mindig. gyógyulj szivi, jövök eggyel.)
aztán csak élveztük az élményt és én azt a nem elhanyagolható dolgot hogy ellátok a színészek arcáig és hogy a nagypál ilyen szép és hogy az egyedattila ilyen jó és gáspár is és mucsit a liliom óta imádom. és a szünetekben a korlátolt ismerőseinkről jajongtunk és etusról, aki mindig feljön ilyenkor és a príma játék és szöveg és a dramaturgia nagyon működött meglepett mennyire imádom.

... és úgy csapott mellbe aztán a katarzis.
a tapsrend előtti sötét csendben lihegve nyeldekeltem magamba a zokogást.








mameg csak ingerült voltam mindenért. prózai de pl nem dobott fel hogy a pont egy hetes gyönyörű táskám négy helyen pusztul. meg a pont ma újrakezdett kilencvennapos se. és nem akarom a nyalis képét festeni magamról pont a becker elé, akinél jobban kevés embert tisztelek. én rontom-e el vagy mirella értelmezi máshogy, ezt nem fogjuk megtudni, míg oda nem állok majdan a becker elé, nézze tanárúr, maga nyalisnak tart?
jó volt a heti aktuális picsulás a francescoban. sokat nevettünk. és sokat ettünk és sokat fizettünk... de ennyi járt.(bár a heti eatoutok száma és minősége magasan bűntudatra adott okot. rostonsült csirkemell grillezett sajtokkal, ó istenem. és ma az a rokfortossaláta... a süti, az meg orgazmikus bűntett. karamelltorta és a karamellkrémet a tetejéről lecuccoltuk a villánkra és a lazán elkárhoztatóan jó mauro-tortát azzal ettük. persze büntiből már nem eszem vacsit ma)

ja az se vidított túl hogy a társkutom nincs meg. oké infostárs megvan de az mázli a társkutot meg szerintem vágtam. mondom én hogy egy pondró az a faszi. brrr.

holnap meg reklámzaba. a délutáni mert az esti ára jóval a pofátlanság határát verdesi. várom. bár az egész várost átutazom érte szerintem laza másfél óra lesz odaérni.

not any érdemleges lelki történés.

kalocsa megszívatott, avagy hogyan utazzunk kétszer majd' három órát és basszunk el ezerhétszáz forintot feleslegesen és basszuk fel az agyunkat majd nyugodjunk bele a megváltoztathatatlanba because of valaki istentelen hülyesége, felelőtlensége, munkaképtelensége, faszfejsége.
menjen a kedves illető nyugdíjba, szülési szabadságra, a kajmán-szigetekre adócsalni, nem érdekel de basszon ám ki a kedves mamájával.

viszont megveregetem saját vállam, hihetetlen motivált voltam és a hamárhomárlegyenkövér alapján nem csesztem el az egész napom hanem nemcsakhogy bementem titkosszolgálatokra hanem még a readert is lefénymásoltam. (múltkori okos csopitársbeszólás: az mi az a reader?)
és hétvégén megettem egy reklámos könyvet és a beatkorszakos is fogyogat. fel kell pörgetni a tempót.

kontaktlencse beválóban. ma este olyan élményem volt, röpimába foglaltam a feltalálója nevét valamint a mirelláét, amiért berángatott az optirisbe érte. félkómásan tipegtem épp szobám enyhet adó ajtaja felé amikor is szemben a folyosó végén egyetlen kéztörlőnyi törölközővel azon a kifejezhetetlen tökéletességű fenekén zuhanyozni indult csinicsabi... (a bunkó divatfiúknak határozottan jót tesz ez a fokú izmos hát, comb és fenék...hasfaláról nem tudok nyilatkozni, bár megérne egy nyalatkozást...)

hamár a tarkaréti különbejáratú nevet kapott fiúknál tartunk, asszem semmi nem meglepőbb, mint az, amikor undimisi, a tavalyi hernyózós szomszédom haladó társastánc órára bekígyózik...

(tudod, van ez a típus, alacsony, bénán fókazsíros test minden formát nélkülözve, kissé túlfejlett, de világosbarna, ergo nem az izgató anyabaszóállatos szőrzet - hol ér véget a háta szőre és hol kezdődik a feje haja? - apró sötét, szúrós, pszichopátiás rágcsálószemek, az a fajta magasra, felfelé növő ostobán hullámos haj, amit hatvanasévekbeli amerikai színészekhez hasonlatosan hátrafésül ettől szép adekvát kockafeje lesz és lélekben is olyan, keze folyton elbaszott férfiatlan hullámokban valamelyik testrészed megtapizásán fáradozik... brrrr... és fő beszédtémája az, hogyan lehet a legolcsóbban megoldani a táplálkozást itt budapesten valamint hogy a volt nője ribanc és ahogy rádnéz, tudod, este a zuhany alatt anyádat szidva rád gondolva húzkodja apró méretű péniszét.)

megfordult a fejemben, hogy be kellene mennem haladó táncra de a lehetőség, hogy vele kell táncolnom, elriaszt. köztudomású ugyanis, hogy - írd és mondd - bukik rám...

(egész jó stratégiának tűnik az, hogy ha épp nem tudok valami szépirodalmi szintet megütni és épp szívfolyásom sincs akkor írjak very very humorosan. naja, amplitúdó meg szívzörej. dettó. mert miért írjam, hogy a - tanult? csinált? tettetett? - nyugalmam ellenére a szuszt kinyomnám a csajból elfojtott gyűlöletemben belőled meg szintén, csak egész más szituációban... kommersz kis vágy ez, de majd beledöglöm.)

(közben a fél tarkaréti társaság várja, pasizzak már be - mert az amúgy csak rajtam múlik - ebbéli lelkesedésükben legalább hárman vártak hétfőn visítva, hogy namostaztán de fogok örülni, mert mikulásbulin a két viking lesz a szekus... hát vannak csúnya ötleteim - kovifilmes - a két szexiszépről, de enyhén túldimenzionálják ezt a problematikát. brutálmértékű szemlegelgetést tervezek. opcionálisan felszedem egyiket. vagy kis fáziskéséssel mindkettőt. úgyis tizenhatéves-korombeli-önmagam-nosztalgiám van, akkoriban csináltam ilyeneket. hoppla, azokról az időkről tartozom még egy írással. ahogy a ma kétszer is felmerülő mikibácsi-sztorival is.)

fehér glaszékesztű továbbra is vadul várja vissza maxiját. tuti meglátom, újra odaleszek. és kérem szépen, nője van. ennek máskor nem örülnék, de voltak arra utaló jelek, hogy őkelme meleg. akkor pedig reménytelen. nőről le lehet pattintani, de pasiról nehéz lenne. erősen távol állok a férfiszépségtől. remélem...
és most pá

(minden nap megnézlek, máté, hátha. elmúlt a hiányod miatti haragom. csak a hiányod maradt. csak arra kérlek, ha valaha újrakezded, hagyd, hogy olvassalak. mínusz egy barát hatalmas tétel ilyen szűkös egyenlegen.)

mosolyogva járok-kelek.
élvezem az éleslátást.
új kontaktlencse.
az első.
hamar megtanultam.
nagy fless mindent látni.
játszatom magam, mi az ott, mi is van odaírva. ni, az milyen messze van, mégis látom.
csúúúcs.
akinek ezután nem köszönök, miután az arcába bámulok, azzal bunkó vagyok. eddig is megesett ilyesmi, nem láttam el a fejig. de mostmár enyhe szemégés és fejfájás a hirtelen támadt pontos látás miatti agymunka miatt.
tökállat.

amúgy jó volt otthon kicsit. a gondolataimmal egyedül maradás nem durvította tovább a helyzetet, a nemlátása viszont lenyugtatott.

gyűlöllek.




most nem írok három napig. addig kialszom, megnyugszom, elmúlik a - zsóka szerint hormonális - megkívánás.
részeg vagyok. keményen ittam, ne lássak át a bor ködén.
nem segít, de nagggyon stílusos.

dugd meg. egy héten belül ha megoldható.
középszerű semmi kis vesztes.

de nesztek, álarc nélkül:
sírni volna jó.

conclusion of this night and every night:

ÉLJENEK A KÖZÉPSZERŰ NŐK!!!

tényleg.
csak haljanak meg minél hamarabb.

a pusztán tesi vonzalom elég ahhoz, hogy bántani akarjam, aki hozzáér, főleg úgy, ahogy én nem tehetem.

kurgvára gyűlölöm ezt így.
annyira szeretnék Szép Nő lenni.
de nem vagyok az.

az ilyen dolgot villámgyorsan rövidre zárnám máskor, ha nem lenne lehetőség amúgy barátságra. egyszerűen csak sűrű dolgom lenne, nem tudnánk találkozni. ha nem látom, nem kívánom.

(ma is ami istenverte erotikus gondolataim voltak. milyen kár, hogy nem tudja, jobb nő vagyok annál, amilyennek esetleg láttok. jobb, mint amilyet el tud képzelni.)

így viszont, mert emberként érdekel, nem kerülöm. meg szeretem is látni. nézni mindenét. tudom a helyem teste rendszerében és tudom a helyét testem rendszerében. csak meg akarom próbálni, illeszkednek-e ezek a pontok valóban.

de száradjon ám le tőből a kéz, ami fogja az övét. simogassad meg puszildám a jókurvaanyádat, kedvesem. ideges vagyok, feszült, féltékeny?
nem. az lennék, ha enyém lenne és félteném mástól. így csak akarom, enyém legyen, ne másé és másé soha. egy ilyen kaliberé meg pláne.

amúgy szerintem teste első önfeledt, szabad és mohó érintésénél kiábrándulnék belőle. de jó most így belelovalni magam a dühbe. legalább nem érzem magam érzéketlen gépnek. testem van, ami vágy. e pillanatban épp rá. most.

balázszoli drága, gyógyulj meg tényleg. nem lehet az embereknek ez a találkozása a bárka színházzal!

ilyen nagyképű, minden színészi alázat nélküli játékot még esküszöm nem láttam.
alföldi robi mint igazgató, mint sztár, mint szexszimbólum. kár hogy ez a koldusopera voltés bizonyos mack knife-ot kellett volna eljátszani.
semmi játék, a szöveg is épphogy megvolt, ez robika volt félelegánsan, nem maxi.
sütkérezett önmaga fényében és a kirúgástól jogosan félő színészei csontigbenyalásában.

a nézők ostobábbja meg kajálta. elvégre ez Ő.
füttyögés és hatszoros visszataps. a semmiért.
és a drámai részt gyönyörűen kizárta a nyílt színen való behevederezés.
mivan cica, féltetted a szép kis tested (egyébként erősen satnyul, gyúrni kéne vagy csak dolgozni)
féltél hogy a kedves párod megharagszik ha tisztességesen hozzányúlsz az ismét zseniális varjú olgihoz? ilyen tesséklássék megkívánást...

ehh.
ekkora szart.
zolit akarom.
meg végre egy kibekúrt katarzist.

zoli úgy játszotta ezt a szerepet hogy nő és férfi egyaránt belezúgottmegkívántaimádta.
szirénázva mentünk a klinikákig a gyönyörtől és a katarzistól és napokra el voltunk látva áramlatélménnyel.
most csak egy rendőr szirénázott el mellettünk, randija lehetett,mi8 meg káromkodva szidtuk ezt a kovácsákosiánus munkamorált.
tudod, liliom analógia:
te mostmár csak rendezzél, róbert...

sokkal könnyebb lenne, ha nem lennél ennyire szép nekem.
szeretlek nézegetni.
te meg tudod.

de semmi egyéb.
nem tudom, hogyan kellene hozzáállnom. főleg sehogy.

most tanulni fogok. egy óra mólva vizkom. vagy bemegyek vagy nem. utána zéhá.

este pedig: tárámtárám... bárka színház. koldusopera. bizska maxi szerepében a lebetegedett szívszerelmem helyett
a l f ö l d i r ó b e r t . . .

ajjdekellenevalakimár

etus mondta nekik, ha dühös volt, piszkos kölkök! ez volt a maximális szintje a gyerekei ellen forduló dühének. borzasztó türelmes volt.
tegnap voltam náluk. mama-papa neveli a két gyereket, apjuk börtönben anyjuk meggyilkoása miatt. többször telefonál naponta, marikanéni meg próbál diszkrét lenni, úgy csinálni hogy ne vegyem észre, hogy eszembe se jusson.
felesleges, magamtól ignoráltam tudatomból a létezését, halogatom a rágondolást. de igen, zoli is egy ok a börtönkutatásnak. meg akarom érteni a megérthetetlent. végre megnyugodni. nem lehet. anyukának sosem fog menni. de nekem se biztos.
szabi telefonja hangosan üvölt valami mávos állatságot csörgésnél, szabi meg szokásához híven hangosan üvölt, hívjátok vissza apát! ő mintha nem akarná annyira ezt az egész kapcsolattartósdit.
még mindig olyan mint kiskorában. hiperérzékeny. hiperaktív. minden figyelem az övé kell legyen. nincs még egy ilyen gyönyörű gyerek. folyamatosan gondterhelt arccal, homlokráncolva néz a távolba. vagy sikoltva nevet. ha csikizem. erőszakos. nem tudja kezelni. nem érti. vagy túlságosan érti. adri is. csak őrajta valami lassú már már retardált nyugalomban mutatkozik meg. ő látta az apja kezét akkor.
marika néni szobájában fényképek. sok. egy nagyobb darab. félalakos fotó. zoli. kicsit borostás. olyan mint amilyennek ismertem. mikor is? hat éve láttam. haja egészen rövidre nyírva, majdnem nullás. kék tyúklábminta. keze összefogva előtte.
e pillanatban nem tudok gyűlöletet generálni magamban ellene.
nem tudom mi lesz ha szabadul. addigra mindkét gyerek kamasz lesz. hogy fogják kibírni. megértik? már most is tudják-érzik-értik? nem tudom.
próbálok segíteni. most tudathasadásos állapotban élnek. a történtek miatt megöregedve, de abban a bébiszerű állapotban, amit a nagyszülők nevelése okoz. szabi vagány focis nagylegény, verekedik, csúnyán beszél, visszabeszél, de esténként babakori takarójának cafatait szorítva szopja az ujját nagyanyja ölében. ha ottvagyok, les, nem tűnök-e el?
keveset esznek.
nem reggeliznek már grizikét, mióta etus nem kelti őket úgy, hogy már gőzölögve hűl az asztalon, olvad rajta a rengeteg kakaó.
adri meg annyira hasonlít etusra. kényeskedve beszél, bújós-bébis ő is. csendes, nyugodt. de szabit provokálja és nevetve beszél arról, hogy rá szokott ülni szabi és akkor nem tud mozogni. vett nekem mézeskalácsszívet. erre szabi meg - nehogy lemaradjon a szeretetemről(nem tudna, születése óta imádom) - karkötőt vesz.
olyan fura, keserű mosollyal gondolok rájuk mindig, a szeretetem is ilyen. próbálok velük emberként beszélni, és ezt értékelik. tanítgatom őket, és amint eljön az ideje, segítek nekik feldolgozni ami volt. azt persze nem tudom, hogy lehet majd látnom őket, ha zoli kijön. nem tudom, tudnék-e találkozni vele. mit tennék? tennék valamit? passz.
de nem borogatom fel a leki harmónia helyett apátiámat. holnapra tanulok, mert zéhá és koldusopera is lesz esti önjutalmazásos spontánkedd keretein belül.
kedves kicsikéim, megyek még.
marika néni nem kérdezett a kutatásról. pedig tud róla. meghiszem azt hogy ég a pofája. gyakorlatilag bűnrészes. de én megértem. védi a kölkét.
amit zoli nem tett amikor megfogta azt a kibaszott kést.

eltűnt.
szívfacsar.
nemakarom.
nemakarom.
nemakarom.

sokat.
jutsz eszembe.
szép vagy.
álcázod magad. nem ez vagy.
tulajdonképp végtelen felsőbbrendűséggel az gondolom, nem érsz annyit, hogy engem. de tanítanálak. hülyeséget beszélsz, befognám a szád.
meg szép vagy. elfogadak. elfogadsz.
kimondtalak. nem volt könnyű de így tiszta már. és tényszerű. de csak szerű.
jó ha ott vagy ahol én. hercis valami. legyen az.
mennyi bonyolultság és tapasztalat és pózok nélküli harmónia van bennem hozzád képest. idegen érzés. hogy azt hiszem én nyújtanám a többet abban a teoretikus fogalomban, a "mi"-ben. nem napként tornyosulva felém uralkodnál rajtam.
nézlek, tetszel. de kimondott szavakban nyilvánvalóan benne: soha. persze tetszene a gonosz játék: elérni: mégis... és persze nem érzem méltónak önmagamhoz, így nem próbálom meg.
miért is fordul meg egyetlen gondolat is a fejemben (szívemben?) rólad, ha tudom, hogy nem az engem megérteni, megérezni, értékelni képes _férfi_ vagy. ó dehogyis vagy te férfi. szép csak.
én meg nem.
sokszor csak úgy vágyom megérinteni téged. mikor már nagyon kell, megteszem - bután. mert nem vállalom a kezem idegeiben bújkáló markolást - így lesz légszerű suhanássá. kívülről csak suta esetlenség. belül: elfojtás.

eddig tartott, míg tömören megfogalmaztam: középszerűségedben is érdekelsz.

(ha mirella lennék, ez lenne az egyetlen leírt mondatom. még nem vagyok ezen a szinten sajnos.)

az egész nem ilyen drámai amúgy csak tökéletesen középre talált a mondat: ne gondolj a fehér elefántra. naná hogy gondolok.
b. t. m.*






amúgy mai hatékonysági ráta: magas. attribútum: új csizma és szemészeti szakvizsgálat: másféllel romlottam, plusz jobb cilinder és hasonló izgalmak.
holnap gyerekeim. két éve láttam őket. imádom.







amúgy pá

* (basszad te meg)

hideg és nyirkos és szeles és cipőbeázós idő. fázom egész nap és vizes lábbal mászkálok kávézóból órára lábtörlés onnan tűzriadóra mirellához lábtörlés onnan budára filmvágni de a bembe is fázás és bizonyosnapokhiszti.

kész a film borítója, hang nem mert tündike baszott dolgozni jönni.
gyönyörű borító lett, nagyon minimal és nagyon hatásvadász. majd megmut.

hosszabbtávú vissza: egy hete normális átlagos egyetemista vagyok, semmi pluszmeló, semmi tanárokkal barátkozós, politikusozós, ilyesmi. csak nem megy órára, viszont legalább még a világra is szarik. ajjdejóvolt.

tarkanapok: imiveltáncolós, bálinttalsokbeszélgetős, ricsirámmozdulós, gyönyörűkidoófiús (na ez a kettő megérdemel pár plusz szót. én még nem láttam emberi arcú kidobófiút. de ez a két viking... istenem, akarom, ha lehet a kettőt egyszerre és például most azonnal. két hosszú, szőke hajú kék szemű, olyan férfiasra kigyúrt kerekfenekű szélesvállú vékonyderekú izmoscombú... kissé ugyan gyanúsak, aki ilyen szép, az jó eséllyel meleg ergo sztornó. de a közelmúlt legjobb élményei vizuálisan. najó meg a bálint haja. de a vikingek szebbek, mer ketten vannak.)
plesis (jajdeimádom, és eszébejutottam és írt üzit és segít tdkban és szeret és szegeden találkozunk és pótapu és állandórajongóm. nagyonszeretem.) és sokat pipázós és jó volt.
szerda ignored. kit érdekel. (negyvenegy óra ébren közben kecskeméti börtön, most nem fáj úgy. már szokom a "sosemtudnimilakikamásikban"érzést, csillogószemmel mosolyogva a főiskoláról beszélgető lányok nyolc évre büntetve gyilkosságért jól szolgálják a közöny kialakulását, meg ugye: "anyám elhunyt, apám nincs." micsoda eufemizmus az anyagyilkosságra. nyelvészeti csoda. személyzeti részről kedvesség, még ebédet is kaptunk, magyar viszonylatban luxuskörülmények. baba-mama-részlegen fiatal lány öleli-csókolja a picurt-vajon csak nekünk szól-e. bambi a falon. azért csattan a zár itt is.)

szerdahajnalban megjött háromhavi azaz tetemes mennyiségű szoctámom, holnap veszek is csizmát, ami nem ázik be és szép.

ma végre becker volt.

most meg alszom. vagyis előbb eszek valamit. nyühűű.

drága bézé porckorongműtéte volt, jobban van de csak januárban lesz sirály bemutató és koldusoperában ez a drága ember alföldi lesz helyette. mondjuk megnézem? ja.
csak amolyan kommerszül be akarok pasizni most. (najódeazért ricsivel mégsena...mégha rihi, de ricsi nem.)

goodnight

drága épp az a lényeg hogy te csak legyél

végre lazítás kicsit

csütörtök gyors hazaszaladás, gyors és őszintétlen temetőzés "ha más itt vagytok kocsival, menjünk most" akikkel szánok-irigylek.

aztán most végre egy kicsit újra egyetemista: bulizik-szarikavilágra.
harkány-villány. sok isteni bor és egymás kóstolgatása. illatos pipafüst és spiccesen vihogva zuhanyzós sziporkázó beszólás.

(a hallott pletykákhoz csak annyi, nem értem imit. de ő tudja mit lát a szerelmében. ez a lényege úgyis.)

olyan jó most kicsit nem lenni koravén komoly kutató. berúgni a vonaton, ahogy rámmozdul az a tipikus férfitípus aki mindig, egyszerű szakmunkás, amolyan rakkenrollarc, vér- és szívteli, praktikus férfi és díjazza mind a humorom, mind a melleim. fejet hátravetve röhögni ahogy a másik picsarészeg és oltani bálintot akinek a legdögösebb haja van pusztai(otthoni társaságból egy kőbunkó dugógép, de olyan szexi haka senkinek nincs mint neki volt, amíg kopaszra nem húzatta az egészet) óta és lazának tettetve magát szégyellte ma reggel a hétvégi bunkóságait("Jóreggelt józanság!"-"Helló. És... ööö, boccs."maga elé néz nem rám, ég a pofája, persze, én meg úgy teszek, mint aki nem veszi észre. "Már meg sem lepődök"). Biliárd és hideg az utcán és levegősen rezgő hangon énekelni, többiek részegen-hamisan beszállnak. Vízipipa, belassít. Igazából nem ízlik, csak az életérzés miatt. Bálint pocsékul és durván masszírozza a hátam. Csubi jobb volt szombat este villányban. (mirella sírva hív, megszakad a szív, de továbblépési lehetőség csak egy, állandó lakhely budapest és anyagi függetlenség attól a faszfejtől.)Órahosszú zuhany, teljes generál. Alvás. Nem voltam órán. Érdekel?

szerdát ignoráltam a tudatomból amikor kecskemét és börtön újra.

most táncóra, aztán bevásárlás, bárkába a tarkanapoki felajánlásokért
és bor és buli este.


hozzásimulni valakihez bortól mámorosan ma este és megcsókolni egy szájat. majdnem mindegy. kiét. de azért lenne ötlet.