szégyellős exhibicionista

van itt egy fiú, aki érdekelne.
zenész. néha észreveszem, hogy egymásra nézünk.

első benyomásaim a notebookba, onnan meg a kukába kerültek. nem illik na. egy tanárról.
de most itt lesz.

először kaposvár. már sötétben rohantam mirella után szokás szerint. s csak két ember, egy kicsi, egy nagy, s csak a szemét érte fény. szemembe nézett. huncut tekintet. egyetlen pillanat s már némavinnyogásban pattanok mirella mellé, "láttad?ki ez a szexisten?" tippeltük, hogy ő az a tanar, akit vmi miatt idősebbnek képzeltem, de nem az, s persze ő volt az.

aztán ambivalens benyomások. gyönyörű, tényleg gyönyörű szemek, szép mosoly és az a fajta nézés, ami azt mondja "IGEN, ÉSZREVETTELEK, TE NŐ VAGY, AZ ÁM, DE MÉG MENNYIRE!"
de nemtetszik a sokatiszunk-aztánnyíltszínenmeredakukinkacsajunkra dolog. (abban a notebookosban szerepelt az a mondat, hogy "ha ezen objektum engem tüntetne ki ilyen szemmellátható figyelemmel, az kevésbé zavarna", de tudjafene, a közszeméremsértés nem az én világom-pár éve:) )

csapatépítőjáték. zene,séta. megáll a zene, aki eléd kerül, beszélgess vele, míg csend van. érdekelne valami, feléje orientálom a mozgásom. meg is kérdem, de ő "oké, majd azt is elmondom, de előbb válaszolj, neked van barátod?"mondom nincs és a másik kérdésre nem is emlékszem, csak a rendellenes szívverésem rémlik.

jó volt reggelente álmosan meglátni belépni mindig ugyanabban a típusú göncben. az a buta mellény, úristen le se szakad róla, mint zsinkáról a lajbi.

a barátnője utál, pedig azt hiszem kedves voltam vele. mindig utálnak. lehet, hogy megérzik?

utálom a nézéseit. pancser leszek tőle.

tegnap mutatom neki, mit dolgoztunk eddig, mondom, mi lesz még. "már így is jó." nyugtat meg és hosszan, nehezen a vállamra teszi a kezét. ugh. ugh. ugh. hasi légzés lola, nyugszik.

ha órát tart, leveszi a cipőt.

nemrég lehet a csajjal. tegnap alighanem a volt nője (nagyon szép, indiánszerű, karakán, asszonyi test,)tört rám meló közben, meg se lepődött. "munkatárs?" kérdi, valami félszegséget nyögök, ami így az azóta megtudottak fényében félreéérthető lehet. bemutatkozik. én is. később valami kalapot hoz, LL felteszi, kinevetem, nő :"csomó ruhád még nálam. mikor viszed el?" hoppá.

arról, hogy miért fogalommagyarázat.
én csak úgy mondom, A Telivér Férfi. nemtudom, van-e, de ha lenne, a szótárban ezen szócikk mellé odafotózhatnánk. bár a negybetűs Férfi mellé is. titokzatos. sosem mutat magából semmit. soha. de érdeklik az emberek. imádja a nőjét, látszik rajta, (az mondjuk fura, hogy olyan nagyon kislányos a csaj. gyerekteste van. az előző megugye... a változatosság gyönyörködtet)de minden Nőt észrevesz azért. Sokat, rengeteget látott és tapasztalt. messze országokat járt be. dr meg docens meg minden, és mégis Ember. ritka.

mindenféle flessek a fejben vele, róla. jajj.
amúgy nem csinos nagyon. de tetszik. nagyon.


persze nonszensz hogy valaha is valamit is.
sajnos. nagyonsajnos.




WG

filmvágás egyedül. produktív. önmegvalósító érzés. fázós. LL titokzatossága nőttön nő, de róla külön hormondús bejegyzés következik. albert meg valami díjra kéne pályázzon, nem nem oszkárra, olyan nagyon nem jó a filmje, nem, ha díjaznák a mások agyműködésének leállítását, ő aranyfokozaton nyerne. amúgy meg fel is fordulhatna igazán.
mindenesetre a filmvágás sokkal jobb, ha az ember maga csinálja. a szerájban meg hiába szeráj, pocsék a kebab. pedig azt annyira imádom, bármikor jöhet.

leadtam a szoctámosanyagot. kalandos volt. csak msáfél óra volt a sorállás. tavaly robinak három. nyertem. ha én nem kapok szoctámot anyukám háromszázezerforintos tavalyi éves jövedelmével, plusz a jelenlegi huszonhatezres álláskeresési támogatásával, a tizenpáréve nem kapott gyerektartással, meg a fúrott kúttal, akkor senki. azért vicces, nem. ha én pl djb-s lennék, nem hinném el. így se könnyű.
bár ma reggel rejtélyes pénz érkezett a bankszámlámra... csak így tovább, fanklub. ennek örömére vettem néhány dolgot, amikből jóideje pofátlanul csövelnem kellett a közvetlen környezetemet. (Barbi, köszi a hajbalzsamot és a klópapírt, Mirella, kösz a kaját és mindenki másnak is kösz mindent, amivel hátrányos helyezetemet támogatta.) most egy ideig nem érzem magam depriváltnak olyan egyszerű dolgoktól mint pl tusfürdő. (csak így zárójelesen jegyzem meg, hogy kiba... mód ki van a pöcsöm a csórósággal. belevágok és megszüntetem. pont.)


hm. lesznek bárkás bézés közönségtalálkozók. most jött hírlevélen az info. ergo 22-én akropolisz, 31-én sirály, meg vihar is lesz valamikor. akut színházelvonási tünetek. továbbá dzsesszbalettezni akarok és nyelvtanulni. nagyon akarom a rocktöris tdk-t, a másiktól kicsit el is ment a kegvem. persze, meló van, aggyad neki, jó lesz, kell, mirella ne harapd le a fejemet.


annyira unom a zenéimet, kellene új. jó sok. sting.

mármint a testem. mindenféle meglepő dolgokat csinál.
egyik pillanatról a msáikra extrém gyomorgörcs, esetleg alhasi görcs. fini. a keddi viz.kom.-on meg másodperc akatt lefőttem, csuromvizesre izzadtam, tűzforró arc, lüktető fej, hányinger és majdnem kifardultam a padból. miafenebajomvan? úgyse megyek orvoshoz. érted, mi a panasz, hát mikor mi doktor úr, néha kicsit meghalok. csak ismételni tudom magam, csernobili nemzedék vagyok, bármikor bármi gázos bajom lehet.
most meg tudjátok, az a klassz kis náthaeleji állapot. kiizzadnád de még nem megy, de klasszul nem tudsz koncentrálni egy zsinkaórán. meg félálomban végzed dolgaid, ezzel duplahosszúra nyújtva... alvás is csak félig.


szerencsére Isteni Csodálatos Zseniális Utánozhatatlan Skyrose Becker György óráján még nem kúszott a lázam, működőképes volt az agyam. namost, vagy a becker gyújtja a fényt az agyamban ennyire, vagy az isten is a reklámszakmába teremtett, mert durván hasonló rugóra jár az agyunk. gyakornokkénelenniatnsnél...de angoltudásom...szegény, csak álmos ő de nem beteg...

"...megsértődött. Végül is igaza van. Sértödjön. Az én fájdalmam nagyobb, mert az enyém..."
most találtam, új olvasnivaló a linkfalon. tetszik, maga az élethelyzet is.

máté meg visszatérte magát. V é g r e . rossz volt nélküled majomka.
azért jó mert már kezdtem úgy érezni magam, mint hamlet:
"kizökkent az idő, ó kárhozat
hogy én születtem helyretolni azt..."

"Szia, nem rád esett a választás, köszönöm, hogy jelentkeztél. B.É."

azaz nem leszek jegyszedő. az isten is úgy akarja, hogy én fizessek a bárkának, ne ő nekem.

de így is maradok:
FehérGlaszékesztyű

nézzed meg alaposan, és köszönjük mariccnak

Imént írtam egy kérvényt, tegyétek a hét eddig blogban nem említett dolog közé.

"Tisztelt Diákjóléti Bizottság,

Szüleim, ... és ... nem kötöttek házasságot. Mivel születésem óta nem tartjuk a kapcsolatot, nem lehetséges a pályázati kiírásnak megfelelően mindkettejük által írt nyilatkozattal igazolni különélésüket. Ezért kérem, tekintsenek el az említett okirat bekérésétől. Gyermektartást nem kapok.
Fentiek fényében kérem pályázatom kedvező elbírálását,
köszönettel: ...
Bp. 2007. szeptember 30.) "

velem ne bunkózzon már ugyanmár senkise na!
türelmesen elviselem mindenkinek a hangulatváltozásait, de velem nem bunkózol, ember. a sunyi, probléma-nem-tisztázós szúrások sem kellenek, tiszta beszéd. hagy rendezzem már úgy a dolgaim, ahogy én szeretném. köszi.

amúgy már elavult, csak kell. miheztartás.





endorfinszint rendben egyébként, mai táncóra miatt, bár meglehetős szar partner már megint. én mint fiúrészt táncoló hiába tologatom, ha lövése nincs mit lépjen. tartás, ember, meg koncenrtáció.

keresek a csütörtöki táncóráimhoz egy vezetni képes férfiembert... érdeklődni itt.
most pedig jóéjt.

(ja. tegnap. love actually kitűnő. és soha ne ülj be a dohányzóba, ha stipi épp (ön)gyilkos-dadaista hangulatban van.hosszú lesz és nem éppen pihentető.)

na
két kérés:
-wax, te ugyanmármondmármeg hova ajófenébe tűntél el, illetve mikor tervezed a visszatérést?
-én úgy szeretnék kommenteket kapni, de komolyan, léccilécci, kommenteljen most ezegyszermindenki, aki ezt a bejegyzést olvassa!

kösz

L.

najó, +1: máté!máté!máté!máté!

izé, fura lesz begépelni az egy héttel ezelőtti lejegyzetteket,teljesen más ez a mostani lét-lélekállapot. másmilyen se, mert semmilyen. olyan féligseélős. ha jóban lennék a cimkézéssel, őszi depressziónak nevezném, így persze nem. reggel még mindig rendben vagyok, ha sikerül - és sikerül - rávennem magam az ágybólkimászásra. gyönyörűek az őszi reggelek, itt is pesten. tejes levegők, fura fény(hiányo)k. Aztán egyetem, és hirtelen nem lelem a helyem a rendszerben. Nincs mit mondanom magamról, magamnak, róla, neki, rólad,neked, és a többi névmásoknak. Nincs bennem kedv a tettre, a nemtettre sem, meg a nemlevésre sem. Közben utálom a félrecsúszott, nemannakszánt szavakat, csak utólag veszem észre mindig, ha agresszív vagyok. Meg bántok, megbántok, sajnálom. Hol lehetek? Használhatatlan vagyok és unalmas. Nyomott. Vagyis inkább nyomasztott. Nyomaszt a prózai pénzhiányom, az, hogy akkor mi is van a Bárkával, mert nagyon kéne a meló, nem csak, sőt, főleg nem a pénzért, (''...nem az üdvösségért vagy a bűnért, az életért...")nyomaszt, hogy bele merjek-e vágni a bizonytalan-rizikós-de-nagyon-jó-lehetőségbe. Hogy mi van, ha elbaszom.Nyomaszt, hogy szégyellem Manót felhívni,egész nyáron nem hívtam, mindig a levelet terveztem, de nem készül, és ilyen undorító hátsókapus megoldást választok végül, hisz tudom,olvasol, kedves. Sajnálom. A Baba is mindjárt jön, ugye? Remélem jól vagy, összeszedem magam. Hívlak.
Nyomaszt anyukám, oké, ma hívott, újra van munkája, de ha arra gondolok, az elmúlt hónapban vajon hányszor kért kölcsön, hogy nekem legyen, valami szelvényestesűnek érzem magam, az undorítóbb fajtából,mert végülis spórolhatnék. Ha zsanettnek sikerül a reggeli:zsemle,ebéd:zsemle,vacsi:zsemle variáció, akkor én is kipróbálhatnám. De remélem ez rendejön. Örömhír, így mondta édesanya ma a telefonba, örömhír, dolgozni fog. (jamerhogy hétvégén mondta, hogy az álláskeresési segélyaz kéremszépen huszonhatezer forint, másnak a napi kajapénze egy hónapra, faszami. itt eszembe jut a Blogvilág meghatározása a felső középosztálybeli, jólszituált blabla átlagbloggerről.)
Aztán nyomaszt, hogy nyomasztom magammal mirellát is, pedig nem akarom. Vagy tudja faszom, épp a héten önelemeztük-konfliktusmenedzseltük kettőnket-magunkat, hogy akkor mi azért, hogy szeretjük egymást, még utáljuk is egymást. Érthető, ugye. Egymás és a magunk kontójára vagyunk dögök, ribancok, rosszak. Kedves tekintetre méltatlan szándékolt gonoszság jön, vagy fájó hűvösség. Így játsszuk játszmáinkat, ugyanakkor valószínűleg továbbra is átutaznám neki az országot, ha kérné és fordítva.
Ja még az is nyomaszt, hogy szarul nézek ki. Újra fogynom kéne, de a diétás étrend drága. Így meg csak rondulok.

Persze voltak a héten pozitívumok is, csak épp nem hatottak meg (csak tegnap este a francescoban a pincérfiú utószülinapi sütije égő gyertyával, akkor majdnem bőgtem.)
Nagyon kedves volt több tanárunk is velem ismét, de meglepően. Pogányági, akitől a fél egyetem retteg, maga ajánlotta fel asegítségét, érdeklődött meg tök belelkesült a tdk-témáinkra, naja, mertkibaszottjók. Ha isten is megsegít, ezzel bevonulok a rocktörténetírásba, az tuti. Mirella meg csak egy procc kis békenóbelre gyűjt. Tékitízi.
Apropó ízi, kettő pontban.
Apropó1: ízi, ezt a szót az erőst metroszexuális-egosta-nyálas-cica-selyemfiú tánctanárom - akinek az órái mellesleg a heti endorfinadagom egyetlen hiteles forrásai - a következő kontextusban használja: ízilazán. natessék.
Apropó2: Ízi, vagyis easy, ángliusul. Ma sikerélmény kicsiben-visszafogottban. Valami v.i.p. ember a junájtidnésönztől, jelesül kérlek Kandeh Yamkella (itt megtudod ki is ő pontosan) aki amúgy afrikai (ja igen ezt is a héten tanultam, a négerekre nem mondjuk, hogy néger, meraz pejoratív, a nagybüdöslófaszt pejoratív, akkor az, ha azzá teszed,olyan ez is mint a cigány szó, ugye mirella?)becsattogott az ötöshatos előadóba az újépületben, egy delegációnyi különféle származású, bőrszínű, doktorifokozatú arccal, aztán az _öltönyös_ zsinka közölte, hogy akkor az újkoriegyetemestöri óra helyett inkább ez a figura tartana nekünk előadást az enszről, _ángolul_. Ez nem kunszt, csak nekem,aki antiértelmiségi módon igen lepusztultan beszél-ért csak angolul. Merhogyugye nem erre hegyezték kiéppen a szobrászképzést(+már akkor is csórók voltunk, nem tellett nyelvsulira) A sikerélmény az volt épp, hogy mindezek ellenére értettem hk, hogy mit mond a szentem azzal a hithűmuszlim szájával. (Eszemaszivét, azért biztos örült a befigyelő dekoltázsainknak ott az első sorban...meg ezek a sötéetbőrű faszik, mindegy, cigány,olasz, vagy néger, buknak a hozzámhasonló alakú nőkre.) Figura amúgy példamutatóan elegáns volt (ez azért fontos mert nem jellemző az amúgy zseniális egyetemitanaraink körében ez a szerintem igenis fontos körülmény), kitűnően szabott öltöny, pontjó nadrág (pedig aki öltönynadrágból ennyit kihoz,az vsz stílustanácsadó) és mirella szerint zafírköves mandzsettagomb, szerintem csak t ö k é l et e s mandzsettakilógás a zakó alól. Naígykelleztcsinálni. Ja, amúgy okos is volt és kedves, nemcsak elegáns.

Apropó stílus meg elegancia. Becker - akiről a mindjártbegépelem múltheti bejegyzésemben bővebben lesz szó - zabálta a közhasznús ötletet. Ja meg ipartvégzettnek nézett. Szeressük. Nagyonnagyon, mondjuk az az ember akivel hibátlanul tudnék együtt dolgozni.

Na itt legyen is vége a rövidbevezetőnekszánt résznek. (mindegyis, a fásult-frusztáltságom úgyis megírtam volna, max később)


Mindegy,most csak ilyen szürkekesztyű inkább, ami vagyok, mondjuk az, ami a vérpad alatti pocsolyából figyelte bicskamaxi kivégzését

jöjjön a múltheti:
2007. IX. 21.
REGGEL.
Becker. Nem, mondjuk inkább így: Becker!
Ez a tanártípus ismeretlen előttem,mert az eddigiejk - zsl, kf, trautmann - "csupán" lenyűgöztek esetleg, hallgattam volna órákig, de Becker más. Bekapcsolja az agyam, aktivál és olyan asszociációkat indít be, hogymeglepődöm magamon, sziporka. Valahogy felkaparja az összes passzív tudásomatmeg kreativitásomat. Konspirál az agyam, olyan fényesen látom az összefüggéseket, mintha skyrose-zal lenne meglőve. A szövege meg simply great. Ilyeneket lök, hogy "korengedményes szenilis vagyok"... meg hogy "Friderikus Sándor nárcisztikus görcsrohamot kap". Meg azt is mondta, hogy jókat mondok. (Azóta azt is mondta, hogy mi biciklivel vagyunk azon az úton, ahol a többiek gyalog...)

DÉLELŐTT.
BVOP. Legyen elég annyi, hogy itt figyel a táskámban egy - kérem szépen - KUTATÁSI ENGEDÉLY. Névre szóéó, nagyon hivatalos, nagyon komoly.
MTA. Odaértünk. Nem volt könnyű, meghalt alattunk egy kettes vili... Lengyel, mint érettségiző diák, csak okosabb. Amúgy az akadémikusok bunkók. A héttagú bizottság elnöke az asztal alá aludta magát, egy folyton kijárkált, kettő végig fennhangon pofázott, kettő meg azt se tudta, merre csörömpöljön/ásítozzon. Legalább két kávét és öt üccsit toltak be a max másfél óra alatt. Persze a közönség se volt jobb. Futónak más járna egy tekintélyes seggberúgás, volt pofája felhasználni mirella fotóit, most meg az enyémekre pályázik, de fityiszt. Meg rendkívül fontos volt a védés közepén előcsörömpölni a zizegős genothermjből az európai körutas maréknyi repjegyét. Nem leszek MTA tag. De a Gyáni számát/e-mailjét kibulizom Lengyuritól tuti.

ZSINKA.
Nem voltunk kellően receptívek rá. Kivétel a vizuális környezetszennyezésnek minősülő outfit. Ollllllyan minősíthetetlenül pocsékul volt öltözve hogy az rémületes. Olyan kibolyhosodott, kinyúlt, porszínű pulcsi, mint egy harmadosztályú endékás magándetektívnek, +sötéttürkizkék (sic!) póló nyaka ficcent ki alóla. A már eddig is problematikus képet a maximumra tolta végül a farmer. Tudod, az a százéves, amelyik olyan vastag, hogy meggyullad rajta a gyufa, abban a rettenetescsúf randaságos kékben ami ennek a típusnak sajátja, ráadásul nagy volt rá, és még ezt is a tipikus apucivonalon hordta, kidomborodó has alatt hogy még szarabb legyen. Gondolatban terveztem is rá egy komplett ZSLCollectiont. (apropó kolleksön, ő szólt be mirella angoljára, amikor olyan echte pannonangolt beszél, hogy az gyönyörű...)Valamint le/át/fel lett öltöztetve képzeletben általunk.

TOKAJ IC.
A kajakocsis faszikám egy bohócdoktor behappy-kampányt folytat, jegyzeteltem a szövegét: 'Látom, szépen megteltünk, örülök, mosolyogjunk kicsit! Na, kérem akövetkezőt, rendel a doktorbácsi, téllegmá' mosolyog kicsit, ezaz,jó. Igen, borravaló amit teccik gondolni, mindenki mosolyogjon kicsit, nem lehet rosszekdvűen hazautazni.' Itatja a népet, mint atom, ilyen forgalmat még nem láttam vonatos kajakocsis kezén átmozogni. Minden pohár kávéhoz közli, ki dedikálta az adott poharat, imén ZámbóJimmy, most Tina Turner, majd Győzike.

HÉTFŐ REGGEL. TOKAJ IC.
Bohócdoktor büfékocsisbácsi újra itt. "Sítalpat, haszkikutyát! Ezerhatszáz. Forint, krajcár, euró? Remélem nem akarnak leszállni Miskolcon, muszáj, mit muszáj, idehívtam a tanárokat, itt vizsgáztatnak, Füzesabonyig meglesz minden... mosolyogjunk kicsit!"

Impressions:
vízbe vegyült tejszínes a levegő. kivéve a sárgára száradt kukoricaföldek felett, ott már szérkergette a nap a ködöt. Hideg párák csapódtak le a kiszáradt napraforgófejekre, az akác leveleire, a szánánakvaló fűre.
ATisza tükörsima. Itt-ott súrló napfények úsznak a tetejére.




Eddig a múlthetiek.
Jóéjt.
GreyGloves

Nekem a naptár ne mondja meg,
hol legyek leitatható.
Őszülők közt gyermek, aki néma.
(Kölyökpezsgő és marcipángolyó.)

forrás: itt

Ami kulás

Lézengő rittersport, natúr vagy mogyorós,
zselés szaloncukorból a kiszopogathatós,
fehérhasú békák, gumiéletek,
nedv-kemények, Zölldek, isten véletek.

forrás: itt

már megkaptam. köszönöm. nemcsak a blogger adta meg a belépési engeélyt, holnap reggelre készen vár a BVOP-nál a belépési/kutatási engedély az ország hat bv-intézetére vonatkozóan.
ennyi. csak a mobilomon hívnak ilyen őrnagyocskák, érted.

FIGYELEM! KOVÁCSÁKOSIÁNUS JELLEGŰ ARCOSKODÓS BEJEGYZÉS KÖVETKEZIK. LÉPJ KI MOST!

de ne szaladjunk ennyire előre.
tegnap.
hurka-projekt.
mirella felkészült, as usual. fedeles ételhordóba kértük így a két szál vérest, két szál májast, egy szál kolbászt. félkiló kenyérrel a laptoptáskába figyel, illatozik, hogy elcsurran az ember
lányának nyála.
mókás látvány, ahogy átvilágításnál a monitoron ott sorakoz katonás (naja, erről még esik szó) rendben a húskészítmény.
Kondorosi Ferenc dr.(IGEN, AZ ÁLLAMTITKÁR!!!) már vár, határozott, erős kézfogás - megdöglöm a pasiért, ha ötvenéves, ha nem - lecsüccs a Dunára nyíló ablakú irodában, nem először jövünk, örül nekünk "Szép napot!" köszöntésünkre közli, neki már csak szép napja lehet, most, hogy minket végre újra lát.

hivatalos-de-azért-disznó-félmosolyos-vetkőztetős-nézéses. ahogy mindig szokott.

majdnem leesett a székről, mikor mirella előhúzta a hurkásdobozt.

"lányok, itt az ebéd", viszi ki a dobozt, amit aztán két perc múlva tisztán, szárazon kapunk vissza a titkárnőtől, már régi ismerős. tékitízi. KF nevet, ekkora arcot még tuti nem pipált mint e két kis dög.

Még lenyűgöző ajándékokat kapunk, vinnyogok a gyönyörtől, ahogy dedikálja a könyvét nekem,
"barátsággal"... aztán gyors telefon (javaslat, vegyük le az urat - az alkotmányos keretek között persze - a lábáról... de én önt szeretném, uram...), és mint a bibliai sztoriban, válik szét előttünk az akadályok tengere. még pár dögös nézés, kézszorít, hosszan búcsúz - Lolita énem erre a férfitípusra áhítozik - aztán peckesen vonulunk tova, éppúgy, mint két kitanult konflisló, mell kitolva, fej felvetve. Titkárnő Ági tízpercig kajabálja utánunk jókívánatait.

Azúrszemű istenségem hívása mellesleg a bvop dandártábornokához irányult, egyszer csak ott állunk a vastag fadíszítésű irodában, kézfogás és helyfoglalás. épp elkezdődne a dolgok megbeszélése, mikor kopogás után a belépő férfi "kérek engedélyt belépni!",koppantja össze a cipősarkát, és kap.
Bejön, úgy áll meg előttem, mint a tévében a díszszázad aug.20-án a hősök terén, csak épp nem oly daliás, bemutatkozik, dr, név, rangjelzés. karót nyelt egy fazon, kemény a kézfogása és a nézése is.

a hivatalos részletek kit érdekelnek amúgy, csak az van, hogy mi ilyen Fontos Emberekkel meg Államférfiakkal szoktunk néha találkozni. Lehet, hogy a KF könyvében is szereplő dereguláció miatt, de villámsebes a bürökrácia arrafelé. jelzem, tegnap mentünk be, ma (újra) telefonos szófosása volt az őrnagyúrnak, holnap reggel pedig megkapjuk a beengedős igazolásokat. (ami ellen az intézeti parancsnokok nyíghatnak ugyan, de nem ajánlom, mert megvan a döményúr száma.muhaha.) tessék. ennyi. mert megtehetjük, az arcunk meg lassan akkorára dagad, nem fér be az újépület forgóajtaján. lapjával se. (amúgy benyomások: 1az okos katonaembereknek is lehet szófosásuk, de még milyen. 2rózsaszín volt az inge ugyanőneki. 3a nyakkendőjét meg beletűrte a nadrágderékba. 4a dandártábornoknak nincs jeggyűrűje, csak ronda vörösarany feminim karlánca.)

mert megtehettük.
megvártuk, míg eltűntünk a steinerimreutca látóteréből, csak utána kezdtünk visítozni.






nekünk tegnap minden össze akart amúgy jönni (najó a szociofilmkurzust inkább hagyjuk)
épp az volt a gondunk, hogy akkor a mai táncórára nem tudunk menni a filmvágás miatt és mi a megoldás, amikor - érted - egyszercsak szembejön a tánctanárunk, igen, pont az az ember, aki a problémáinkat megválaszolhatja. Szóljatok és megadatik néktek, ennyi. Kimondom, és ottvan.

(az nem olyan lényeges, de azért nagykirály érzés, hogy ma meg tízórányi anyagból összevágtuk a táboros kisfilmet. istennők vagyunk csak ennyi)



ez eddigi legnagyarcúbb posztom, bocs, lehet érte utálni, de így volt.

ja, amúgy a holnapi napunk csak mozaikszavakban: BCE, BVOP, MTA.

sose voltam még mta nagydoktori védésen. oda outfitben kell menni.
mókás lesz, mert előtte egy ea. az egyetemen, utána is, majd keleti pu. és go home.

hétvégn vsz. nem írok, pihenhettek

(haha, úgyis tudom, hogy csak monologizálok itt, nem olvas senki.)

pá
WhiteGloves (ja vasárnap-hétfőn kiderül, leszek-e bárkásember. nagyon szeretném istenke plíz.)

hhááááááááááááááááááá
llllllúúúúúúúúzzzzzzzeeeeeeeeeeerrrrrrrrrr

itt ül mögöttem két lúzer és arról csacsognak hogy ők félévente negyven kreditet vesznek fel, sőt mellette beadja a pázmányra és azt lehet-e egyszerre hogy bejár mindkét egyetemre minden órájára (de azt nem tudja, hogy a pázmány az hol is van... na járjál át a fővám térről piliscsabára)

istentelen lúzerek!

tirhuljatok innen a viharba, seggarcok!
ahhoz is ostobák vagytok, hogy tisztességesen artikuláljatok.
mint aki lenyelt egy ötvencentis párhuzamvonalzót

húzzatok egy jó nagy zöld síkosítós extralubricated óvszert a fejetekre és akkor majd helyeteken lesztek kezelve!
ráadásul olyan hangosan beszélgetnek, hogy mindenki hallhatja a lúzerségüket


mérkell?
vissza a felvételi elbeszélgetést!
(hiába a144 pont ha ilyen szemmelláthatóan alkalmatlanok a civilizációban való életre)

WG dühös

(na most mélyenszánt az egyik, kérdése: mi életed legnagyobb sikere? eddig nem kapott választ)
Szerintem a legnagyobb sikere az lehetett, amikor végre sikerült visszahúzni a bőrt tizennyolc év fitymaszűkület után... és nem csípte oda a cipzár sem.
ezekből lesznek aztán a leskelődős-kiszámolós-pszichopaták, a Patrick Batemanek.
csak nem lesznek olyan ápoltak

ne kérdezd, hogyan született, egyszer csak ott volt a fejemben.
tessék:

egy helyben toporgok, hol vagyok ebben a kapcsolatrendszerben, ami a világ,
nem tudom és ami leginkább hihetetlen, hogy valaha bizonyos leszek újra emberekben. barát. aha- és az mi? én biztosan nem tudom a választ, de D. most is jól és okosakat ír a témáról, itt. javarészt egyetértek vele. tényleg olvasd el, te aki itt jársz. (mert te, aki itt jársz jó eséllyel vagy egy azok közül, akik mondjuk hogy a barátaim, talán)

WG

befejeztem tegnap éjjel a terepmunkanaplót. négy óra húszkor.
kilenc huszonötkor keltett e teleon, de nembaj, fontos volt. beszéltem lengyellel, aki még mindig egy drága ember. velneszzuhanyoztam. mentem órára. önszorgalomból fogok bejárni a zsinkához újkori egyetemes törire, mert jó. nanáhogy jó, sziporkázó a pasi. és így még vizsgázni sem kell, napközis tágy, nem tudom felvenni. jó.
a fogypszicho is jó lesz mirella szerint. meglássuk.
mentünk arcra. jó. kevés az anyag. nézzétek meg.
most meg a fáradtságtól nem vagyok éppen stílusos vagy izgalmas.
bézére gondolok, jó volna látni. az az arca van előttem, ott a jegyszedésnél, ahogy kifigyel az ajtón tizenötcentire az arcomtól, hogy minden próusát láttam.
a kérdezősblogon volt kérdés, hogy extrém ötletek szexre. na az akropolisz szőnyegeire gondoltam. hogy ott. fejünk felett napsárga selyemhegy lebegne.
kellenél.

ma is ég meló volt a terepmunkanaplóval, péntbe kicsinyítettem a képeket, mindjárt lett a huszonhat megából másfél. meg a polginés interjút is kifrankóztam. elküldtem.

jó amúgy ez az ittvagyunk-pesten-aztán-kikaparjuk-a-gesztenyét-meg-kihozzuk-a-legyjobbat-a-ehetőségeinkből-megsatöbbi

csak hiányzik valami, ami a napokra virágfüzért akaszt.
valami Csodálatos Dolog.
látni akarom a sirály bemutatóját.
és mindjárt huszonegy vagyok. most voltam csak tizenhat.

eszembejut laki. tizenhatévesen volt ő. első perctől tetszettünk egymásnak, főleg szexuális vonzalom persze, de jó pasi volt nagyon. mondta akkor, hogy gyönyörűek lennénk együtt. nem vállatuk be, hogy ő debrecenben én meg nyíregyen.
csak két koncertutáni kívánós liezon volt. ami kurva bennem, azt ő teremtette. ő simogatta először a kezem oda. arra a forróságra a farmeron át.
valahogy rossz hangulatúak a ritka összefutásink, mióta ő a csajjal van, én meg nem láttam, wiwen sincs asszem.
szép volt a szeme és szeretettel nézett.ha levettem a szemüvegem, mindig egészen bevadultan csókolt meg. tulajdonképpen ő a "nem-volt-olyan-a-helyzet" dugába dőlt.

aludnom kellene.
de írni van kedvem. csak úgy a billentyű kattogása miatt. a hűvös ujjaim tapintásáért.
ja, free recall.

kikaparni a gesztenyét.
nem vagyok alkalmas az önreklámra. vagy csak ritkán. jó hogy mirella etekintetben nyerő. etekintetben is, egyem a szivét. most eszembe jut a kontraszt.
gátlástalan pofátlansággal zaklat egy kondorosiállamtitkárt vagy csak közli zsinkával hogy járjon öltönybe. mindig magabiztos. sokan mondták már, hogy sosem szimpatikus elsőre, épp mert ilyen kíméletlen. néha falat kaparom a direktségétől.
és előttem van a másik arca. ha felhív, mikor az orvos közli, gáz van. nyeli a könnyeit, tökéletesen artikulál. mert azt úgy kell. vacogva ül a lakásuk erkélyén, ,inden kocsizúgásra felpattan, kiles, nem az apja jött-e. ugyanannyi csikket tart a hamuzóban, amennyi akkor volt, amikor apu elutazott. kimossa az alvósingét, nehogy cigiszagú legyen. leviszi a szemetet, amiben visszakutatható-kompromittálók lehetnek. némán ül a szófa karján és a dühtől és megalázottságtól lobogva csak egy könnyed mozdulattal repteti meg a telefont a parkettán. arra a puha vörös bársonnyal burkolt páholykorláton támasztva állát zuhognak a könnyei.

milyen az már különben hogy barátság?
azután ági már nem maszírozta a tenyerem félrészegen csak azért hogy nekem az jólessen. hogy sírt amikor áthívtam, gyere, holnap már nem leszek itt. többé. rázta a sírás. azután egyszercsak eltűnt. egyszercsak közölte többé nem vagy már olyan érdekes nekem mint voltál az elején már nem érdemes megismernem téged. miért veszed olyan komolyan a dolgokat. nem tragédia. most fontosabb dolgok vannak. nyelvvizsga. érettségi.
túl nehéz voltam neki. már értem.
de ő vette ki a munka oroszlánrészét abból a külzdelemből, amely a Barátság Nagybetűs és Közhelyes Intézményébe vetett hitemet örökéletre ledózerolta.
amilyen felszínes és könnyű (a mérlegre tétettél és könnyűnek találtattál értelmében) fogalma nincs erről. suzienak amikor mondtam, újdonság erejével hatottam.

huha rég hatottam már az újdonság erejével.
rég hatottak rám az újdonság erejével.
meggebedek a bárkáért.

és éhes vagyok.
és hullafáradt. most megyek.
kulcsrazárt ajtó mögött kitakarózva álmodozom majd elalvás előtt a kézről, mely az öleléseet volna hivatott elvégezni rajtam.

olyan árva vagyok most. ez a legjobb szó. árva. árva.
árvagyerek. mirella sokszor használja ezt a szót.

árva.
tulajdonképp félárva vagyok jogilag. vagy úgy nem mert a nevén vagyok annak az ismeretlenül-is-kapja-be-pöcsarcnak. de amúgymeg mindegy.
lesz sok pénzem nevet változtatok, mondjuk úgy, hogy anyám vezetékneve és az apámé kezdőbetűje. vagy korán megyek férjhez egy szépnevű férfihoz, és megtartom a nevet.

még meghallgatok egy dalt aztán megyek. ma már nincs erőm megcsinálni a blogra a zenelejátszót, de majd akkor felteszem mint életszerető dalt.

mert a válasz mit senkise kérdez
nálam régóta készenáll
az a válasz
mielőtt kérdeznéd
mindenki jól van jól van

na pá
ma éjjel azt képzelem, tenyérre simulok:
fehér glaszékesztyű