szégyellős exhibicionista

Olyan fény van, mint azokon az első nyárestéken, amikor először van már megbízhatóan jó idő és neked annyi szabadidőd van, hogy csak ülsz a lépcsőn otthon, főttkukoricát/dinnyét eszel és nézed a naplementét…

A vörös pont az arcodba tűz és te – mintha valami igazán fontos múlna rajta – a szemközti házak tetejét vizsgálgatod, milyen érdekes-szép, ahogy a mögötte lévő fény szürkés-sötétre festi…

Vagy csak ülsz és olvasol valami régi klasszikus történetet – Abigélt például – és fel-felkapod a fejed egy-egy falubeli köszönésére, félfüllel hallgatod anyukád trécselését a szomszédnénivel az aktuális virághagyma/mag/palánta elültetéséről/ápolásáról, a másik szomszéd macska-, tyúk- és kacsaetetéssel járó hívogató-zsörtölődő hangjait
És – szokásosan idehallatszik az utca két állandóan gyerekkel üvöltözőjének a repedtfazékhangja is.
Mégis ülsz csak, olvasol, kis félmosoly arcodon a könyvnek, a Napnak, a hangoknak, a jóleső fáradtságnak…

Izgalmas a sztori, egyre inkább és az idő is gyönyörű még, nem akarsz bemenni, pedig alig látod a betűket – a Nap már rég sehol. Felnyomod inkább a kinti villanyt és folytatod, amiért majd kapsz, mert az ajtóhoz csalogatod vele a szúnyogokat.
Nem is tart ez így már soká, az anyai szigor lekapcsolja a fényt.

Pont ilyen a hangulat, pontosan, éppen ilyen.
Két éve nyáron volt…
És most ugyanilyen, pedig Pesten vagyok, egy álom valóraválásaként, s még csak március van és még csak honvágyam sincs, mégis most, ebben a fény(telenség)ben eszembe jut…

Azért otthon is szép volt élni.






WhiteGloves

nincs kedvem írni, fáradt vagyok, itt ülök órák óta és az - ugyan nem nehéz, de körülményes - informatika házimat keccsölésztem össze... lefáradtam.
most felmegyek és megjutalmazom magam:
drágaszentem itthagyott gépén megnézem kedvenc filmem EGYEDÜL!!! szabadon bőgés satöbbi
társítva a százasboltban vett lopott-német-milkacsokihegyekkel...+ásványvíz: mert az diétás:-)

Jamie-koncert - mily meglepő - ***jó volt (a *-ok helyére nagyon hosszú, csúnya, ordenáré és kib...-bel kezdődő szavakat)
kellett hozzá Manó
a Chardonnay
meg az a 6+1 őrületes fiú (+1= a technikus akivel összecimbiztem, mikor kissé hangosan jegyeztem meg mennyi sok szeszt készít a színpadra a fiúknak...)

anyummal megint bizonytalan minden...
nem szeretem...
miért nem maradhat valami úgy sosem, ahogy nagyon jól működik (és itt nem az ideiglenesen helyreállni látszó anyagi helyzetünkre gondolok, hanem a Bio-Hungaricum kft-re amit az új ostoba igazgató tönkretenni készül)

színház akarok...
bézét... hiányzik... beteges? igen.
vasárnap a deáktéren a kontrollos színészek ellenőrzik a
j e g y e k e t , b é r l e t e k e t ...megyünk...

szerdán zéhá
majdnem minden anyagom megvan...
meg két prezentáció szociofotóra: majd felteszem: kis jogsértős dolog de sebaj...


na megyek is
Indi: nézd csak: süt a nap/ ragyognak a csillagok/ illatos a levegő

többiek: love

bézé: lovelovelovelovelovelovelove

pápá
WhiteGloves




...és tényleg rövid lett...

1.)
Gyerekek, a Dreamgirls pocsék! Nem kicsit...
Az általam szavahihetőnek tartott Marica rajongó tetszésnyilvánítása után dupla csalódás...
kommersz kis sztoricska és a zene sem dobja fel, ha nem vagy annyira R&Brajongó, hogy a zene feledtesse a szöveget, ami maximum is csak közepes de legalábbis bugyuta...
szóval nézhettem volna valami mást inkább...

2.)
Hogy az ember ha megvesz minden szükségest milyen hihetetlen sokat fizet érte a kasszánál...

3.)
A kedvenc barátaid IKEA-poharaiból Cinzano Bianco-körtelevet inni jó.
Tojáslikőrt is.
(Stipi dadaista elmebaját hallgatni kevésbé.)
TDK-dolgozatom még meg sem született de már népszerű.

4.)
na, feladat közgazdász ismerőseimnek:
4db könyvért 400Ft...?

5.)
Hétfő délután napsugaras szobádban a hátmasszázs...

6.)
Szájremegős-visszafojtottsírásos- mélyreásós-régenvolt- önelemzős-őelemzős-borralgátlásoldott beszélgetés drága Zsuzsival... nagyon kellett már... mindig kiderül, hogy az a dolog még nincs bennem letisztázva, persze nem is lehet és sosem lesz. Csak: fáj.

7.)
Ha reggel ráveszed magad hogy elmenj edzeni, az olyan győzelmes, büszke érzés.Ha arculcsapás nélkül kibírod a kioktatást a megszállott tesitanártól, az is.

8.)
A csoportból nem a Manya, vagy az Encsi a legostobább, még csak nem is a Sári, hanem a Móni.
Illusztrálnám:
... ööööö mégsem illusztrálnám, mert írásban nem lehet a kétvonalas magascében vinnyogva káromkodást visszaadni kellőképpen, akkor meg minek.
Viszont ennek az info-órának még a végén haszna lesz későbbi kutatásaimhoz, mert ez az okosított keresés ez jó... és hatásos.

9.)
Mai említendő szociológiai megfigyelések a 168as buszon:
Elsőként is, felszáll a tini/megasztár Puskás Peti, aki viszont meglepő módon nem rondább, mint tévében.(ez nem szociológiai csoda, csak érdekesség )
A kedvencem a mellettem helyetfoglaló anyuka volt, aki a babakocsis (tehát még nagyon kicsinyke) babáját börgerkinges sültkrumpli (vagy-mi-az-a-fura-tésztaszerű-undormányos-egészségtelen-borzalom) -val etette!!!
És ide nagyon sok felkiáltójel kellene, mert ez maxigáz!!!
Valamint hangulati kuriózumként bekúszott a látóterembe egy darab skótkockás gumicsizmás láb is...
na
tiszta tanulmánytéma
járjatok ti is békávén

10.)
eme isteni kerek számot a szokásos keddenkénti szexuális terrorsérülésem ( a továbbiakban: KSZT) -nek áldozom, mivelhogy az a kerek popsi megérdemli ezt a kerek számot...
/a KSZT mibenlétéről a Csipp-csurr-pötty... című bejegyzésemben bővebben//
ma is szép volt amúgy...

11.)
...ahogy a Karácsony G keze is. Mondjuka róluk készített két rajzzal majdnem lebuktam de okos megjegyzéseim feledtették butus viselkedésem... jó taktika

12.)
most pedig megyek, mert készülni kell az esti
GÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖDDDDDDDDDDDÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖRRRRRRRR
-re.
Jamie, újra, igen...

pápá
mrs whitegloves

/ó, kis megjegyzés:
ma van a színházi világnap... legyen büszke mindenki a magyar színház(ak némelyiké)ra...
és: meghalt Kaszás Attila.
majdnem bőgtem.
de majd az is meglesz.

... na eztetet játsszák most a Föld bolygó Budapest feletti műholdas rédiói... az eső kérem szépen mint a Forrest Gumpban, es, és csak es és es.

Szurkáló, apró szemű,
meg áztató, idegesítő,
meg éppencsak pöcsörgő,
meg nyirkosságával mindenfele beférkőző.

Oké itt nem esik lentről felfelé, mint a Forrest Gumpban, de majdnem
(meg ha mondjuk a cipőmet kérdeznék, neki tuti más lenne a véleménye erről...)
Budapest rapszodikus jellegű városában mindenütt poliészterteknősök* szaladgálnak,tötymörögnek,ácsorognak
csorognak...
csorog...
csorr...
csor..
cs..

...apropó cipő:
vadiúj,
cicamicagyönyörűszép,
nőcis,
szürke,
nubuk
és szépségességes
olyan unique cipőformája van, szóval ilyen a piktogramokon a csinos női cipő... szép

meg még más dolgokkal is gazdagodtam ám (ez a kijelentés meg a bankszámlám szempontjából nem állja meg a helyét,mert az ugye inkább szegényedett...)
-két kistáska (egyik anyukának)
-egy felső (nagyon csini)
-négy (NÉGY!NÉGY!) könyv

nem emlékszem hogy valaha is megvettem volna egyszerre négy könyvet
mert én a nagy könyvtárazós-csórókölök nem voltam ezen a dolgon szocializálva

de most van négy új
(haha, antikvárumos)
könyvem:
-Hemingway: Búcsú a fegyverektől
-Fekete: Bogáncs
-Orwell: 1984
-Márquez: Száz év magány

igazából a két utolsóból szerettem volna már saját pédányt egy ideje mert a kedvencekből legyen és most van ... az első kettő meg kínosan olcsó volt és el akarom olvasgatni

vérszemkapásos dolog ez feleim
biza
/kis asszociáció: tényleg alteregok vagyunk, merthogyugye, ahogy mondtam is már az elejétől kezdve mindig minden ugyanakkor történik velünk, és ma Robertodrágaszentem is könyvet vett :-) //

idézetek érkeznek majd ezerrel
majd

van egy szépség itt nem messze
húúúúúúúúúúúúúú meg hűűűűűűűűűűűűűűű meg vááááááááááóóóóóóóóóóóóóóóóó
mert ugye van akinek szép a feje
meg van akinek szép a teste
de ez?
hát kéremszépen, ennek a fejetetején stílusosan nyírt hajaszálától a kislábujjáig minden része gyönyörű édesitenem

/igen az sem feltétlenül probléma, hogy a falnivaló popsin valami csini kis simulós farmer befigyelget a világba... alig tekintetvonzós dolog... azám/

ma a dolgot a következőéppen illusztráltam Máriámnak:
LOLA Uhh! Ehh! Jujj! Arrrrgggggggggghhhhhhhhhh!!!
MARICA :-)))
LOLA Ez... ez... ahh...
MARICA :-)))
LOLA Egyszer még úgy jár, mint a Mount Everest!
MARICA: ???
LOLA Meg lesz hódítva, meg lesz mászva!
MARICA :-DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

kedd reggelente ugyanakkor szokik egyetemre menni mikor szerénységem szóval ezt a dolgot a Keddenkénti szexuális terrorsérülések c. művemben fogom valaha megjelentetni... a fülszövegből idéznék:

hát remélem örültetek ennek a kis szépirodalmi ízelítőnek, remélem jól fogy majd a könyv

de van még más is ne aggódjál
a Kondorosi
hát ez egy istenáldotta zseni
ami még rendben is volna
írtam én már ilyet más tanáraimról is
de ezt kérem szépen
Huba + Szameg

fickó=> ötven és a halál közt, 260as IQ, 560as EQ, más méretein ugyan (még) nem csekkoltam, de kitudhassaaztatugye, jó duma, elegáns öltöny, villámló kék szemek, tekintélyparacsoló kisugárzás, ingerlő illat itt az első sorban

komolyan hátrébb fogok ülni mert ez így ebben a formában veszélyes
bevillant egy egészen bensőséges hangulatú kép ugyanis
Lolás-megérzős-kitudjaigazlesz-e-bevillanás, mint a csók bézével
de volt egy
és ahogy az sem
ez sem hagy nyugodni

na, ha valaki azt állítja, normális vagyok, hívjatok szegénynek mentőt, kényszerzubbony, és szedálják le mert ön- és közveszélyes
(B verzió: vigye el valaki a Kossuth térre gyorsan, mert pilitkus/=hazudik/ csak eltévedt szegény

pápá
mentem filmet nézni:
Dreamgirls
Parfüm




*/=emberek esernyő alatt-a szerk./

csókszi
misszvájtglávz
(+utóbbi időben Femme Fatale)

... mennem kell, később...

jaj
de hiányoztál már
otthon se idő se környezet nincs hozzád
nem egészen logikus
hogy az nem zavar hogy kis ügyeséggel bárki olvashatja a blogom
de az zavar ha valaki a hátam mögött állva olvassa mit írok

mindegy
mi is?

kedd este jóleső kifulladós tombolás + enyhe részegedés + szeretetteli hangulat

szerda délelőtt káprázatos ragyogásban
(egy gyarló szinten finom gyros után)
hazautaztam

hihetetlen ez az ország napsugárban

zuglónál ragyog a bées-kavics oldala
meg az a félig lerombolt, bonanza-klipekbe illő sorház
kökinél az üveges függőfolyosó (olyan nagyon ronda, de a napfény jót tesz neki)
aztán végig hazáig a sínek is
meg Szolnoknál a Tisza plusz az ártér lassan megtelik
és: ragyog

befejeztem útközben azt a névtelen és gyenge közepes regényt, a Több mint az életet
aztán csak néztem a fényt meg a szemhéjam belsejét:-)

sényőn... csak a por ragyog és olyan forró a busz mint az őserdő
dühítő ez a bunkóság

(egyébként: meleg kézszorításokkal/forró csókokkal >megfeleő kiválasztandó:-))

jó itthon
tesó kedves a boldogságtól hálistennek
jó hogy végre összejöttek
már írtam korábban is
születnek mostanság a szerelmek körülöttem




a múltkor tisztán láttam magam előtt az első csókunkat
Vele... még az illatát is éreztem... furcsa...
magam elé tudom idézni, mintha már megtörtént volna

valah lesz?

nohát
otthon
olvastam sokat
Márait
meg ókori arab szextanácsadást(oké lehet hogy nem ókori) - Az illatos kert
meg Krúdyt

Balázson gondolkodtam

annyit akartam írni aztán most meg elfogyott belőlem a szépiroalom

tegnap megnéztük a
Faun lapirintusát
gyönyörű a spanyol nyelv de más igazi értéket így nagyhirtelen nem tudok felhozni
vettem Ákos-jegyet
asszem Georgiet is fogok pedig kikúrtdrága

hát ez a blog nem egészen én vagyok most
hagyom is

inkább bemásolok néhányat a most megtalált
leggyönyörűbb / legviccesebb / legleíróbb idézetem közül
pápá

Mrs Glaszékesztyű

ezt a dalt írtam le melinek amikor franciaországba ment:

...jöttök, mentek...

nem mondom hogy éppen rosszul mert kedvesek vagytok mind

filmeket néztem sokat
-egészséges erotika
-pillangó hatás
-amerikai szépség(well, it was the american beauty without subtitle, was exciting... my english is quite sick)
-szomorú vasárnap

olyan erős mind külön is
lehet hogy sok volt ez így egyszerre

de nem

nagyon klassz hétvége volt ez


///már régen nincs más vágyunk eltitkolni minden álmunk nyomasztó évek súlya húzza egyre le a vállunk bár erről nem beszélünk ott van minden mozdulatban félünk hogy térdre hullunk egy utolsó pillanatban/// --->csak napoleont hallgatok és annyira tökéletes mondataik vannak...

ma is
nap
fű
nevető arcok
jó volt

csak hazajöttem
s elkezdtem valahol európábant hallgatni és olyan nyomasztó volt...
meg nagyon is akartam már írni nem is tudom miért csak az írásélvezetért magáért

Balázs Balázs megnyúzol még párszor ugye?
olyan kínosan hűvösek a szavaid nincs bennük érzés semmi
virágnyelven írsz
és én sem merek még csak egy picit is félreérthető kis utalást is írni Neked
látod
nagybetűs vagy nekem

nem akarod vagy nagyon akarod?
te lehettél volna/lehetnél a legnagyobb, az egyetlen betű...
hiszek az álmokban
miért álmodnék állandóan veled ha nem lenne valami jövőbeni közünk egymáshoz

csak szeretem ha valahol itt vagy
elérhető közelségben
"kéznél"

meg nem is volt az a dolog átbeszélve te talán azt hiszed hogy szeretlek
persze, nagyon, jobban, mint értelme lenne
de sorry, tökéletes barát vagy, vagy inkább lennél
s mégis ijedt kis fal húzódik köztünk
a szokott nőcis kis dolgokat félreérthetőnek hiszem s nem merem
nem merek Neked igazi lenni...

érdemes lenne pedig

vagy itt ez is: megalázó szinten azt hiszi valaki, hogy a kurvája leszek, na mindegy ezt hagyjuk, nem tudom, ha összefutnék petivel mit mondanék neki, de jobban megbántott, mint bevallottam eleinte magamnak.

most ott volna jó, Máriafürdőn, sörpadoknál, Te meg Gergő kedvesre söröztétek már magatokat és megölelsz és segítesz hogy nyerjek pókeren

elkényeztetett egyke, Te!
gonosz vagy és sértődékeny és konok és infantilis és nagy az arcod és hiú vagy, mint a fene és kitalálsz magadnak hobbikat (Te jövő borásza, Te!), hogy ne érezd: egy elcseszett kapcsolatban élsz évek óta egy igazán gyönyrű lánnyal kényelemből vagy megszokásból vagy még az is lehet hogy szerelemből, de nem hiszem, és észre sem veszed a kincseid és nem akarsz érteni egy sor fontosabb dolgot minthogy elkoncertezhesd az ösztöndíjad! és mégis szeretném ha most egy kicsit élőben szólogatnánk be egymásnak, vagy szidd a kormányt vagy csak néznénk a vizet

jó volna ha itt lennél

Ez a legelevenebb emlék tegnap éjjel...

fodrozódó Dunafény

+két üveg tokaji hárslevelű

hmmmmmmmmmm

először:
majdnem Kondorosi (életem meglepetése hogy szeretem a jogot)

aztán:
Egészséges erotika (mármint a film ->Huba meg Szameg...)

utána:
Vincent VanGogh kiállítás (finommm + kis kellemetlen utóízek:kevés kép, sok ember)

végül:
tervezett retroparty elmaradt leszakadni vágyó bokám okán de nem jártunk rosszul:
-bor
-este
-Dunapart
-fények
-Maricc
-Hair-dalok
-stég
-vízragyog
-kellemes idő
-nagy film- és lerészegedés-történetek

járultak hozzánk

ha nem fáztunk fel(és remélem)
akkor nagyon megérte
ha igen
akkor is




előtte Judyval:
finom ebéd, fánk, két új csodaszép kasmírsál (ANNNNNNNNNNNYIRA GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰŰEK - nem eszek a héten, de megérte)
kávé

jó volt.
a drága Jude-om pillanatnyilag repülőgépen ül, avagy svédtornázik félve a trombózisveszélyteől, aztán még kábé hat-nyolc óra és Tokió űrvilágába ér, átadja az ajándék túrórudikat, könyvet, kisdobozt, túléli a trombózist, és elmegy szusizni.
nosza.
jó szórakozást kedvesem.


hirtelen ennyi

csak majd próbáld ki
vegyél szeszt és egy/több kedves barátot
Budapest, Dunapart, pesti oldal, Margithídlábhoz közel
csüccs egy betonizére
húzz egy kortyot
oszt nézzél ki a szemeden
előzetes:
ottan lesz sok víz
egyre kevesebb agysejt
meg
vizet fények felülről
fodrozva fel


tetszeni fog
:-)

...amikor vakít szemedbe az éltető, mindenki várta már, ennyi távollét után megérkezett és szeret minket, szeret, téged, engem, a nyíló virágú kerteket és nyíló combú lányokat, az éledő legyeket még tök kómásan...

... ülsz a villamoson, nézel ki.
A Duna felett párák, épp annyi, hogy lásd a túlpartot
és még azért vakítson az átszűrt fény

úgy hullik most mindenre
mint télen a zúzmara
észre sem veszed de megváltoztatja a kedved

ragyognak a ronda panelházak az egyik oldalon
ragyognak a gyönyörű tipikpesti sorházak a másikon
a várnegyednek ez a világítás még sokkal jobban áll mint az estéli műfényár
országházunk kicsit groteszk ezzel a fesztiválokra emlékeztető kordonnal
mégis valahányszor látom, úgy megmelegszem belülről
valami hazaszeretet-féle szentrölhíting lehet
(ah, mily nagy szavak)

séta a víz felett
duplapluszjó
vakító ragyogás egyre-egyre
egészen fel lehet benne oldódni

a szigeten
kék
zöld
fehér
sárga kibújó virág
szárad a fű a sok eső után
szárad a lelkünk is ennek analógiájára
rengeteg ember
mindenki jött feltölteni az elemeket
mint VanGogh virágai fordulunk felé

aztán
szocializáció
kutya-kutya, ember-kutya, ember-ember

mint majálison
mindenki örül
nevet
nem öli egymást
csak a két kiskuty azok meg ugye nem gondolják komolyan
vagyis de, teljes munkafegyelmet tanúsítva a játékban

meztelen talpak
meztelen vállak
meztelen lelkek

.
...
.

itt vagy, tavasz!
gátlástalanul tomboltál ma , pimasz!
te voltál a legjobb, Nap!
meg is ünnepeltünk szépen
hát
szerelmetes városom
te "broken-heart-town"
nagyon
nagyon szeretlek

...tudni
hogy tudod
hogy tudom
hogy tudod
hogy összekötve vagyunk
valahogy

illene ide hogy örökké
de nem merem
leírni
már

de még egy pár közös nap talán jár

neked
s
nekem
meg nektek
is

jól
van
akkor

kis A.





(pá
...Glaszékesztyű...
még mindig)

talán mégis jók vagytok ti, emberek...
persze, ittam ma este, de mégis teljesen átérzem a boldogságot...
jó itt, szeretnek
meg: Jamie írt!
azt írta szimpi...épp ezt a szót használta..,
lehet-e az vajon, hogy összebarátkozom valakivel, aki tudtán kívül boldogít...
persze ez még perpill csak egy beleélés...Lola-módra.
de jó lenne

néha azt hiszem miért ne?
lehetnek olyan barátaim, akiket tényleg becsülök
persze
egy ideig
az emberek elmennek mellőlem... idő kérdése
de ha valaki egyszer mellettem marad
jó lesz
minden a helyére kerül
majd
majd

ködös a fejem
pá

MINDEN FÉRFI DISZNÓ

Glaszékesztű
leszek egyszer
majd meglátjátok

ööööö
hogyan kell lereagálni egy olyan sms-t ami egyértelműen valamiféle könnyen kapható ringyónak tart?

mindenfélére gondoltam:
-válasz nélkül hagyom, csak agyalok rajta
-küldök három kérdőjelet
-írok egy felháborodott hangú sms-t
-vagy mia a fene????????????

oké, tudható volt, hogy miért hívogat meg miért akar annyira találkozni velem, de ez így kicsit túl konkrét volt nekem...

a konklúzió:
MINDEN FÉRFI DISZNÓ!!!

Kivétel: Jamie Winchester, aki írt nekem e-mailt! Ha lehetne ide is olyan kis animációkat beszúrni, akkor most teleraknám ugrabugráló, örömtől visítozó kis Lolákkal...
kedves volt és baráti... éljen.ű
Megyek legközelebb is és meg fogok ismerkedni vele...

Körkörös öröm:

tegnap koncert - > Lola örül - > megírja Hangulat c. művét(hihi) - > felteszi Jamie honlapjára - > Jamie örül - > ír egy szmájlit a honlapra - > Lola örül + fórumolvasók is örülnek a Hangulatnak - > Lola még jobban örül!!!

What is it if not a fucking perfect day!!!


aztán
Találkozások napja:

ma összefutottam tök sok rég-nem-látott-szeretettel:

-reggel Márk beszaladt az egyetemre+rövid itthon-tartózkodására beiktatunk egy hétfői randit. Szegény drága, megszakad érte a szívem, elvettek tőle mindent amit szeretett, barátait, otthont, egyetemet, csaját, bulijait, mindent. Le se szarják az idióta ostoba szülei, hogy mi van vele.

-Vikcsi (means Vikár István my ex-rajztanár-mester-szexitanár-tünemény) akivel a nyugatiban futék össze ICjegy vásárlás után. Fura, akik nem olyan emberektől tanultak, mint mi, azok fel sem foghatják, milyen érzés ha valakit évek távolából is mesterednek hívsz magaban, nem tanár, valaki, aki igazán törődött veled, aki sokat adott, nem csak tanított, életre nevelt... nagyon szerettem őt.
Most egy mézeskalácsház-vadászkastélyban él, gyönyörű a házikó, mit a mesében, meg kimész, körülnézel és minden irányból csak fákat látsz. Rengeteget. Viszont elmebetegség, mert csak két módon közelíthető meg: terepjáróval vagy túrabiciklivel. Na oké, mi megtettük gyalog de derékig másztunk mindenféle gazban meg sárban meg hasonló finomságok... de ez egy másik történet

- Pumukli.
Ő volt Nyíregyházán a legeselegeslegesleggyönyörűbb pasi.
Tényleg. Azon a fejen egyesül minden, ami széppé tehet egy férfiarcot, kölykösség, férfiasság... ahhhhhhhhh... szexisten. Persze ez is csak egy a túl szép hogy igaz legyen típusból, ugyanis ez a gyönyörűűűűűsgées csoda egy tapló. Tényleg. Na mindegy, mentem a négyeshatoshoz, erre jön szembe egy dolog, amit úgy gondoltam, nem árt megszemlélni, mert úgy perifáriálisba is szépnek tűnt, erre felnézek, megállapítom, hogy azannya, ez csodaszép, aztán negyedpillanat múlva mikor elhaladt mellettem, elkezdett birizgálni a gondolat, hogy ismerem, aztán m,eg le is esett, hogy igen, ő az, pumukli... nyam. (ja egyébként van neki emberi neve is de nem publikálnám inkább)

Na
e vót a lényeg
pápá

...na ez volt a kedd este
fucking perfect

húha
nem lesz jó ha rászokik az ember
anyagilag erőssen megterhelő
de ennyi endorfinért bármikor...

jaaaaa
akinek nem egésszen világos:
Jamie Winchester és Hrutka Róbert (és zenekara, de még mennyire)
tegnap esti koncertje
volt az iménti kis szösszenet ihletője.

röviden?
jóóóóóóóóóóóóóóóó volt

Félhomály, színes fények, villanó vakuk. A zene egyre tornyosul, felsikolt egy-egy húr, izzadó arcok, csillogó tekintetek... egyre csillogóbbak, ahogy a gyülekező könnycseppeken átvilágít a piros-kék-zöld-rózsaszín...

Mindenki érzi, együtt vagyunk.

Együtt vagyunk mi mind, fontos ember fotóapparáttal, törzsrajongó fehérben percenként fotózva, beteg arcú lány, félrészeg szesztestvér, trendi csaj, anyuka, idetévedt külföldi pléjboj, szerelmesek, idegenek, kameramen, hangtechnikus, izzadó zenészek s én is, kínosan talpig díszletben, nevetve-ámélkodva a gyönyörűségtől.

Egyre futnak az ujjak a zongorán, hangok jönnek egyre közelebb, visznek egyre mélyebbre magukba, magunkba, egymásba át.
A színpadon a fiúk arcán ott van minden, persze.
Bravúr bravúrra, szépség szépségre tornyosul, parádés a zene s mégis, mégis annyira emberi, közel van hozzánk, belőlünk is szól, mienk.

Aztán felbőg a basszus... mint a csókolózás, néha finom, apró rezdülések, mély hangok hosszan felhúzva az érzékeket a végtelenségig... személyes kedvenceim ezek a fel-felsikoltó, hosszan áradó, földöntúliak...
Másszor meg villámló erő, tombolás, parádés csoda.
Hosszan szól, váltakozva, s mi nem unjuk meg, dehogy...

Megy tovább s nem tudjuk, honnan jön, megszerkesztett vagy csak a magát elragadtató zenész egyéni akciói ezek... nem is kérdezzük, szeretjük, örülünk neki, átéljük, elég...
...mert pillanatról pillanatra emelkedik, magasodik, lavinaként hömpölyög, fel-fel...

...

Középen egy hangfalon üldögél a főhős, felnőttférfi-kiskölyök, pimaszul vigyorog, na mi van, hogy tetszik, jó kis bandám van, mi??? Látjátok, anyu-apu, csak összehoztam, bibíííííí!!!
Komisz fején azért büszkeség, aszongya, naaa, nem is rossz.





2007. II. 27.
koncert a Gödörben

...meg kavargás, felkavarás-felkavarodás.
Újralátásnap.
Nem is tudod, te, te kedves, honnan is tudhatnád, hogy felnaposítottad ezt a keserű havas-lucskos-csúnya-üres napot...
pillanat, és elmész mellettem, egy összepillantás, nem az észrevevésé, a rutin, ahogy az ember néz ki a fejéből, egy vidám szia részemről, egy gyors helló utólag, Tőled, Robiék cinkosan vigyorognak, persze, mint aki tud valamit, ja, asszem tudjátok, de nem biztos, én sem tudom, én sem értem...

...vicces, hogy a minap küldtem el azt a bejegyzést Csillának, amiben leírtam, hogy mióta nem látlak, nem érdekelsz. És ma. Igazából, tessék, kimondom, látlak, érdekelsz. Kellesz. Falat kenyér, te.

Na jó, oké, túldramatizálod, Lola, egész mostanáig, míg le nem ültél, nem is gondoltál vissza rá.
De itt jön képbe a lolás bebeszéleffektus, ami megédesít-megkeserít, Lolává tesz. Mióta élek, ez vagyok, s ugye, tudjuk, nem adhatok mást, csak mi lényegem... és mindig ez voltam, a véletlen (tudom, olyan nincs, de mindenki hívja, ahogy tetszik) találkozások, másoknak-semmit-sem-nekem-mindent-jelentő történések, pillantások, megszeretések... nagyon, nagyon tudok szenvedni a magam hülyeségétől...(na ebben vagyunk tökéletesen egyformák Alteregommal, ő is, én is fenntartások nélkül beleesunk félig valakibe, aki valami miatt tudtán kívül, megérint)

...ugye legékesebb példája T.Z. volt. Ha leírom, minden blogolvasóm fejét fogja majd és pszichiáterért kiált, hogy egyetlen beszélgetés és tánc után 3 (három,érted, három) évig döglöttem meg és szenvedtem és minden pillanatban elméleteket gyártottam arról, hogy ő, igen, ő, ő tökéletes lenne, mi együtt tökéletesek lennénk és hogyan kellene... nem is tudom, édes volt ringatózni elképzelt viszontszerelmében... tényleg mindet, mindent megadtam volna érte...
hosszú elalvás előtti szenvedések, imákba belealudni, mindenütt őt keresni... céltalan ábrándozás volt.

Azt hiszem, soha többé nem süllyedek ilyen mélyre...
nem nem.

Persze, most is könnyebben alszom el a talán-nem-is-létező-vagy-csak-soha-engem-meg-nem-találó kedvesem odaálmodozott ölelésében...(az illető jelenlegi személyét szerintem tudjátok)

ti szerencsések, boldogok, adjatok minden pillanatban hálát valami felsőbb erőnek, amiben hisztek, hogy valaha is, egyetlen pillanatra is megtapasztalhattátok azt a bizonyos arasznyi repülést... nem is tudjátok, mitek van, nem eljátszani... vagy éppen játsszátok el, azt hogy éltek s nem lehetne másképp... egyszerű a játék(-Ákos)

Sokszor azt hiszem, az embereknek adott kis táblázatába (mátrixjába-huh,közgáz) a Jóisten előre beixelgette, kinek mi jár és nincs túl sok olyan táblázat, ahol nincsenek üres mezők... és nálam a szerelem mező üresen áll... esélytelen, hogy oda valaha is egy bejegyzés kerüljön.

Jogot formálhattam az eszemre, a lehetőségre, hogy tanulhatok, hogy szeret és gondoskodik rólam a családom, van tető a fejem felett és puha párna alatta, néha mellém sodródik egy-két ember egy időre (mert a barátság mezőbe csak én próbáltam mindig, újra és újra orvul, ceruzával ixeket lopni, amit Atyám mindig könyörtelenül kiradírozott) és párszor megkívántak valakik, senkik, egy pillanatra, egy estére, egy csókra, egy simogatásra.

Én hálás vagyok minden egyes bejegyzésért ebben a táblában, a nagy Xért az egészség mezőben, meg a még nagyobbért a lélek-egyensúly-életlátás mezőben, tényleg, köszönöm.

Persze, itt a mondat hangsúlya pofátlan módon emelkedik, várjuk a de-t... hálátlanság.
Idézet Dr. House-tól: "...ahogy a Jagger nevű filozófus is mondta, nem kaphatsz meg mindent..."

és itt most következik egy dalszöveg, stílszerűen, a dal eredetijét mindenkinek figyelmébe ajánlom, olyan jazzes, szvinges, Csikágós hangulata van, proffeszzionális hangszeres és hangjátékkal... tuti az ilyen dalos részeket mindig ugorjátok, de ennek nem olyan bonyolult a nyelvezete, fel lehet fogni és kell a hangulathoz, plíz, ha már elkezdted, olvasd végig...

hát innen nem könnyű folytatni, de még szeretném, ha nem haragszotok...
nehogy aztán gyertek itt az antidepresszáns szövegekkel, nyugiiiiiiiii, semmi bajom, jól vagyok, teljesen tárgyilagosan írtam, amit írtam, nem kell.

Egyszerűen így érzem, így látom s pillanatnyilag az élet engem igazol.

Más.
Mi más?
asszem mégsincs más.
Csak jó volt téged, fiatalember, újra látni, meg ronda volt ma az idő, én már nem akarok telet, köszi, megvolt, kipipálva, meg holnap koncert, ami biztos klassz lesz, alig várom, jólesett ma a Kővágót hallgatni, olyan okos, neki is csak úgy röpködnek az irodalmi jellegű idézetek a szájából, meg a rozskenyér is finom volt, beszélgettünk pár szót Álompárral, jólesett az is, meg elaludtam A puszták népén, tudom, nem szép tőlem, de két napja ilyen kis narkolepszia vagyok, tegnap a Szimplában voltunk, hangulata van a helynek... jobb lenne most tavasz.nekem

De az nincs, és Múúúúúúúúúúúúú is megérkezett, ami mint tény maga ok a kiborulásra...így megyek inkább lefekszem, holnap tesi és info és poltudszeminárium, és este Jamie, de várom már...

na pápá
Őglaszékesztyűségem...
(ja, az most nagyon jó lenne)
nagyon
kell

Hiába hívtok
nem mehetek
megíratlan bölcs levelek
tartóztatnak
és a versek
kínomban mind dalra kelnek

a fájdalom mint hűs farakás
misztérium zakatolás
ömlik a térre a lágy nyugalom
nincs hely ahova nem tartozom
mindenhol otthon
szépnek szép
de tágas nekem a mindenség
nem ezt álmodtam uram
és most sem így akarom
...
ööö bocs ha rosszul írtam valahol
ennyi tellet fejből és el is feljetettem a folytatást
pedig ezután jön a lényeg

hu de idegesítő
pedig le akartam írni végig

mindegy
utolsó sora jut csak eszembe, benne van a beköszönésben is

dúdolnom kell
hogy magam is halljam

hát ennyi
péntek kora délután vagyok kellemes napsütés
tavaszi hangulat
csodálatos este
pihentető alvás
és egy fergeteges előadás után

jó...

nem is értem miért kápráztat el ennyire ez a Zsinka holott éppenhogy nyomasztó a tudat hogy ha meggebedek és fejreállok és bármit teszek se leszek soha még csak a közelében sem intellektuálisan...
a fickó hatalmas
csak így fejből idézgeti Homéroszt
meg latin idézetekkel bombáz de nem ám azokkal az unalomig ismertekkel amit minden érettségizett ismer
meg disztichonokat csak úgy IQból
ehh
hihetelen... kb negyvenes a fickó tehát van húsz évem hogy pedálozzak azért hogy legalább megközelíthessem ezt az értelmi színvonalat és messziről üvöltő harmóniát
bár mondjuk esélytelen

tegnap elmentünk kocsmázni Moszattal, meg Álompárral és nagyon nagyon jó volt nem is tudom forszírozni nagyon az ügyet
rég éreztem ilyen jól magam
valami végtelen hülyeség és érzéketlenség kellene ahhoz hogy ne vágja szájon az embert az a mértéktelen gyönyörűség, az az isteni csodaszép ami például egy esti fényű Budapest...
perzse a jó bor és a jó táraság is nyilvánvalóan éreztette hatását de ez az este mégis úgy volt gyönyörű ahogy az isten megadta álltam a lánchídon és felhívtam Herceget, Mirellát is akartam de ki volt lőve persze aztán gondoltam, a színház de úgyis csak annyit akartam vele közölni amit most meg is teszek itt a blogon

viiiiiiiiieeeeeeeeeewwwwwwwwww
esetleg
VJÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ

na de helyette aztán felhívtam Hercit mert valakivel meg kellet osztanom a dolgot és nagyon
örült eszemaszivét és csak annyit akartam hogy tudom te is szereted ezt a várost és itt állok és nagyon szép... örült a kis drága
jó volt
megnéztük az andantét
ja merhogy úgy kezdődött az egész hogy mostmár azt mondom szerencsére nem volt hely a mélypontban és kitaláltuk hogy veszünk bort aztán elsétálunk az andantéhoz a kossuth tértől na így is lett

vettünk egy vöröset meg egy fehéret aztán irány... olyan szép volt és meghitt...
még nem tudom biztosan de asszem kirángatott elmúlt napjaim unalmából életuntságából satöbi és helyrerántott.

elsétáltunk a kossuth tértől a battyhiányig végig a korzón át a lánchídon végig a bemrakparton...
egyébként próbáljátok ki

aztán még hazáig röhögtünk és még néztünk egy dr houset meg ittunk isteni Aszút és még aludni is maradt időnk...
meg ma meg már írtam a zsinkát ő volt a fő impresszióm mára eddig legalábbis...
aztán most mennem kellene venni ezt azt kaját piperét egyéb pénzigényes dolgokat s ezt meg is teszem mindjárt ha kiírtam magam aztán estére olvasást meg kockulást terveztem mivel senki nem elzett vissza buliügyben meg aztán ha kedden megyünk márpedig úgy néz ki hogy kedden megyünk JamieWinchesterre akkor végülis nyugis hétvége is jöhet... holnap el kellene jönnöm az ervinbe elolvasni a heynét mert kissé ijesztő volt a tegnapi közgázóra...
hm...
asszem hétvégém megin enyhe bézéeufóriában fog telni mivel az épp nálam lévő hajónaplóban most értem el a vele készült riportig... hejjj de jó lesz

na asszem megyek
pápá

Glaszégörl
N. M.

ja, a vers természetesen Ákos

írni

Meg miről is írjak?
Bájos kis estém volt.
Zsuzsóék, intuitív hangulat, ilyesmi.
Utána hazajövök, itthon meg spontán party
egész jó volt.

Ma meg éledtem, wellnessnap, kockulás ezerrel, aztán most mindjárt megyek művelődni.
Könyvtár, szociográfiák, közgazdaságtan, ilyesmi tervek vannak.
Pávakékek a körmeim, gyönyörű...
anyuci azt mondaná rá, veszedelmes...
és tényleg,

kikúrt király zenét hallgatok, meg néztem dzsordzsiklipeket is...
sexi vót, azám
illő vóna írnom végre az indiai gáddzsónak.. de olyan fárasztó angolul fogalmazni, viccesnek meg jófejnek lenni pláne...

rá tudnék szokni a you tube-ra meg az msn-re.
A vízipipára nem, ez tennap kiderült, merthogy sikerült kettesszintes barátaimnak ilyen csúfságra rávenniük...

meg tánciztunk meg nyertem szeszt
(nyeRtem hangsúlyozom, nem csupán nyeLtem)
meg ilyenek
szoba továbbra is teljesen üres már ami a szellemi tölteteket illeti...

na megyek lassan
elültem a senekem, és megnéztem nemcsak amit akartam még azt is, amit nem akartam
meg elindulok könyvtárazni ha már beiratkoztam az ervinbe

na pá

Jövendőbeli Fehér Glaszékesztű
született Nemistudom Mivanvelem
(pávakék körmű kis vörös)

elolvastam első blogbejegyzéseimet
és az októberi csodatörténések s bebeszélések
s depresszív hangulatok címén adtam akkoriban magamnak egy nevet
ami tökéletesen rámillik most is

pápá
Nemistudom Mivanvelem

... mármint az előadást. Tudod.

Furcsa hangulatom továbbra is tartja magát, jelentem alássan. Olyan vagyok, olyan ... semmilyen. Nem vagyok vidám, de szomorú sem igazándiból. Teljes spleen. Csak tudnám, miért... egyetlen momentum, mi ha kicsit is, de kimozdított apátiámból, az új cuccok voltak. Farmer, felsők, gatyó, sál... klassz. Meg jippi is.

Tényleg, zavart vagyok, most én vagyok ű.k.n. drága. Űznek érzéseim, megérzéseim, hiányérzetem, űznek unalmas mindennapjaim, űz az ünneptelenség, űzöm magam...

Ja bomlott vagyok, az eredet bolondja... vágtatnék váltott szavakon.
Ha ráér valaki, aki olvassa ezt a ... nem minősítem, szóval ezt itt, legyen szíves és aranyozza be egy napom. Ez a múlt héten s hétvégén sem sikerült... lehet a februári szürke fénytelen(s)ég... csak csücsülsz felettem, istenke, s nézel, esetleg jegyzetelsz, de csak mechanikusan, mint fáradt egyetemista előadáson se hallsz, se látsz... nem látsz, vagy csak hagyod kicsit te is futni ujjaid a billentyűimen... annyira nem élvezem, nem vagyok magam...
(ó fogcsikorgatás, hogy rab vagyok s nem vagyok szabad - Kosztolányi-asszociáció)

Eltűntek mellőlem azok, akiket már úgy megszoktam. Megszerettem? Nem tudom. Vagyis igen, a szeretem léte nem kérdés, inkább hasznossága (nesze neked közgazdaságtan, micsoda fogalomkészlettel dolgozom) sőt létjogosultsága ... Mer ugye minek?
Sokszor hittem, túl erőszakos vagyok, vagyis nemcsak hittem, egészen biztos... szeretettel lehet megfojtani, azt már bűnügyek bizonyítják (hosszú...)


Kedves barátaim! Hol vagytok? Gyakorlatilag nincs kivel együttélnem, együttlennem... egyedül élek, egyedül vagyok... Hol vagytok, ti régi világmegváltások? Hol vagy, gyertyafényes gitárest? egészen eltűntél. remélem jól vagy és semmi bajod
Pár napja egész komolyan gondolkodom a kiköltözésen. Egyedül lakni egy elviselhető dolog, de az "együtt is egyedül" érzést, az "üvegbura-effektust" nem szeretm... ha megtehetném, már holnap elmennék.

Sokat bézézik a kisfejem, kisszivem. Túl sokat. De most nem kezdem el kibontani itt az épp aktuális háthogyismondjam, magamba-beszélt-hiányérzet-félszerelmes-
vágyakozós-eratomán-elmebetegségemet...
megtartom magamnak. Nem kell a szánakozóan baráti pillantás meg a bársonyos hangon előadott pedig-annyira-megérdemelnéd című hősköltemény.
Nem érdemlem meg, vagy nem megérdemelni akarok semmit (a diplomámon kívül de ez más tészta) ... csak le akarom vetni szeretetlenség-ruhám.

Hogy azok a jelek, megérzések, meglátások, mármint egy szív meglátása, valakiben valami meglátása, egy nagyon nagyon erős aztsúgjavalami, szóval hogy ezekben nekem legyen igazam. Nekem van igazam. Csak a másikok, a körülmények (de szar szó, atyaég, szegényes nyelv) sosem akarják meglátni a helyzet tökéletességét, az én tökéletességét.
Mert mostanában _tökéletesen_biztos_vagyok_benne_ hogy eltékozolt vagyok.
Mondtam is ezt, ugye Mirella, de nem a szó szinglis én-megérdemlem-a-világ-minden-kincsét értelmében, hanem szó szerint. MIért ne járhatna minden kézbe egy másik?

Nekem pl lennének ötleteim.
Nagyon nyomott, igen ez a jó szó, nyomott vagyok, nyomorult is, magányos, szomorú, ugye homlokodra írva (hm neved szép betűit Ámor homlokodra írta - Ákos asszociáció)
milyen véletlen (tudom, Maricc, olyan nincs) találkozások bele tudnak rugdosni a közönybe? Mit jelent valami Egyiknek, menyi mindent, csodát, varázslatot, világmindenséget, s lehet, hogy Másik épp átsiklik ugyanazon pillanat felett, észre sem veszi mit okoz, akaratlan, vagy inkább miféle gonosz humor szüleménye az a vicc, aminek Másik a csattanója, szegény Egyik meg az, akin csattan... húúúúúúúúúúú de bonyolult, csak azt akartam kifejezni, hogy hányszor volt már olyan, hogy történt veled Valami, így, nagybetűvel,
Valami, ami különlegesen fontos, szép, egyedi, meghatározó satöbbisatöbbi volt az életedben, és ugyanez az esemény egy Másiknak, Valakinek aki ezen esemény által az életed része lett, fontos, szép, egyedi, meghatározó satöbbisatöbbi lett neked, Neki nem volt egyéb, mint pillantásnyi intermezzo. Észre sem vette, el is felejtette amint megtörtént.

(egy példával hagy éljek ;) szóval az érthetőség kedvéért, tizenkét évesen egy sulibuliban felkért táncolni egy fiú. Tökéletesen beleszerettem ettől. Fél évig sírtam tele párnákat (hm kamasz rapszodikusság) írtam nevét mindenhová, imádkoztam érte (érte, hogy jól legyen s érte, hogy enyém legyen) szóval szerettem, ahogy egy tizenkét éves kislány szeretni tud, annak ellenére hogy ez egy köztudomásúlag foggyos és bunkó srác volt, mindegy. Az a lassúzás akkor életem legcsodásabb háromésfélperce volt, neki meg fel sem tűnt, persze. )

Na ez volt előbbi féloldal lényege, hogy hányszor van ilyen. Pl a sokat emlegetett fiatalember sem tudja mai napig hogy azon a gitározós hajn alon mennyire megérintett. Hm, pedig ha tudta volna, most lehetne egy fergeteges csaja, személyem.

Hasonló analógiára ha bézé tudná milyen szép és csúnya dolgok meg nem fordulnak kisagyamban... na neki is lehetne egy fergeteges nője, szintén személyem. :-)

Terápiás ez a blog. Ahogy írom érzem, ahogy javul a kedvem. Mint amikor az ellenméreg árad szét a kígyómarta testben. Most már csak szomjas vagyok, és továbbra sem látom semmi értelmét ittlétemnek. Valami dal megint: "...nekünk találkoznunk kell..."
Vagy, egyszerűbben, a legegyszerűbben: látni akarlak, ebben a pillanatban, most azonnal.

Na jó, ebből elég
szia

és:

fehér glaszékesztyű akarok lenni
nagyon fehér
nagyon glaszékesztyű
nagyon akarok
nagyon lenni
nagyon

...amit egyszer majd énekelek, neked, aki szeretsz, meg egy másikat neked is, aki nem...

(nem tudom, miért írtam le ezt a sort csak hagyom az ujjaimnak, szaladgáljanak amerre csak gondoltaim akarják...)

Készülök megírni egy gasicalázó megbosszuló önmegnyugtató blogocskát, de halogatom, mint a foghúzást... mer fájni fog, anyu, védj meg a csúnyanénitől...

Sokminden megint ittvan a fejemben, nyugalom-várakozás, mit akar már megint tőlem ez az oly jól ismert érzés? Néha-néha feljön, birizgál, azt súgja, valami jön... változóban van körülöttem minden(ki). Szerelmek alakulnak s halnak el barátaim(?) között... jön a tavasz, talán, a testem is változik, a lelkem, nanáhogy, mint mindig... lehet hogy mindezek miatt van ez a várakozás kisszívemben, nemtudom, ottvan, él.

Egy másik blog is lesz majd egyszer, amiben azt fogom nagyon gyűlölni, aki a legborzasztóbb soha el nem fogadható rettenetet megismertette velem... majd ne olvassátok el, jó? Nagyon csúnya része ez a szívemnek, s terápiás célját nem látja majd el, ha megleplek titeket gyűlöletre való képességemmel s elfordultok (méltán) egy fekete szívtől... de szólok majd előre.

Olyan nemistudommilyen, sűrű nap volt ez, olyan régen kezdődött és meglep, hogy még mindig tart. Egyetemen is voltam, meg blahán gyrostenni meg koliban is és tök sokat Manóval a mélypontban (hangsúlyozandó, nem mélyponton:-)) és még ébren vagyok. itt ülök. írok.

Hogy mennyire szeretem ezt, el sem hinnétek. Magát a mechanizmust, nézni ahogy a kezem a billentyűkön pötyög, mert ugye muszáj a kezem néznem, aztán a gondolatot, hogy >exhibicionista gyarló én
Hogyan lehetne megtenni azt hogy mindig úgy legyen hogy körülvegyen a szép? Vagy ez eleve adott? Talán, így lehet, persze, mondja panteista lényem... fáradok, fáj a háta, nem is igazán van mit írnom, csak azért csinálom, mert jólesik...

Azthiszem megyek fogatmosni/aludni...
úgy érzem magam, mintha valami nagyot cselekedtem volna ma, mintha túlélem volna valamit, fáradt vagyok és kicsikét szomorú, de nem tudnám megmondani miért, úgy, mint Cesira a Moravia-regényben(La Ciociara), idegen mellett ül a kocsin s lányára nézve könyeket lát... nincs semmi veszve,

szép, holnap is szép lesz
persze nem kimondottan miattam vagy tőlem - valakitől

húúúúúúúúú
de zavart a kis fejem
ezt le kell tenni egy kék, margarétás kispárnára gyorsan
szia
my favourite game

...volt ez a mai... eddig.

Mert még tart az aktuális bézéőrület és így a déli ébredést és wellnessfittness-koradélutánt követően hajónaplót és bárkahonlapot olvastam ólldéj.

Olvastam? Még mit nem. Talán nyálaztam.
Tudjátok, kétoldalról, lírai ívű ajkaim mellett csillámló vékony patakokban ömlött a nyálam ettől a félelmetes megragadó emberfeletti kisemberi szépséges csúnya ördög angyal ember állat gyermek apa kedves gonosz simogató ijesztő selyem durva idegen rokon barát felebarát idegenidegen otthonotthon egyedüli csoda férfitől...

Nem a gondosan visszafogott fogalmazványoktól Róla, melyekben _minden_részrehajlás_nélkül_ méltatják színészi-rendezői-emberi nagyságát.
Nem nem. De nem ám.

Az arca.
A szeme.
Az mindenféle dolgokat mesél... meséje szép és érdekes. Néhol vicces, néhol megható, de mindenütt igaz. Máramennyire álmodhatom azt a csodát, hogy valamennyit tapasztaltam süldő leánykorom művészeti képzésében az ember lelke és arcvonásai közti kapcsolat mibenlétéről és talán talán meg tudok ítélni egy-egy ismeretlen-ismerőst.

Mert tudom, hogy egyébként a klasszikus értelemben vett emberismeretem, hogy korábbi blogbejegyzésem idézzem, eldobható, mint a pillepalack. Révésszel szólva: "...még sosem értett meg az, akiben én hittem..." és a többi, ennek a sztorinak folyt.köv a Csalódásaim hiteles története című nagyobb lélegzetű egyszer-majd-csak megírásra kerülő tény-, lény-, és lélekfeltáró öntanulmányomban...(azaz nem most)

Régi musicalek dallamai villannak be most a képzeletembe.
Ostobácskák, mibenlétükből fakadóan, de könnyeztetők, ugyanezért.
Kicsit elrévedeztem, elálmodoztam, beteges eratomániámnak átadtam magam ezen a borongós téltavaszi napon... miért ne, olyan kényelmes és olyan nagyon szórakoztató?
Most, miközben írok, és tejóég, milyen gyorsan gépelek néha, az jár a fejemben, nini, milyen jó szájízű dolgokat is tudok írni néha... a tegnapi elcseszett filmismertetőm után persze ennyi kijár nekem, kopott író-friss olvasónak (hoppla, csak úgy asszociálok, mint a villám)

El kellene már küldenem Csillanyumnak néhány blogom, ahogy ígértem, ha el nem felejtem, mire befejezem mostani, számomra igen élvezetes - számotokra, olvasóim, annál kevésbe az - írásomat, talán meg is teszem.

Végig egy érdekes, az enyémre kicsit emlékeztető arckoponya-berendezkedés fut agyam művészmozijának vásznán (aztaaaaaaa, micsoda kép, neszeneked, Kosztolányi, írtál te ilyet?)
enyhén előreugró felső állkapoccsal, mint az enyém, meg a Hercegé, amitől az emberek ajkai alatt egy jelllegzetes árnyék alakul ki... nőknek nem túl előnyös ez az árnyék, bár az alsó ajak kicsit érzékibbnek tűnik általa, de egy férfi arcát édesen kölykössé varázsolja... s jól mutat rajta a borosta-bajusz... hmm, nyamnyam

(na tessék, egy analógia: Herceg és bézé arcszerkezete hasonló s még keresztnevük is ugyanaz)

Hát efféle elmélkedések szaladgálnak fejemben a magasművészetről való olvasgatás miatt, meg egy versötlet Kosztolányi Én szeretem a bús pesti népet című versének nyomán egy modern kori, metrónutazó szájberlíra... majd megírom.

Meg a nyócker. Róla (arról?) olvastam a Hajónaplóban és ugyanaz a hangulat jött le a cikkekből mint amit akkor érzek ha a Klinikák, Blaha, Könyves környéken járok... hogy ez a kicsit ijesztő, de nem a média/otthoniak véleménye szerinti gettóhangulat-rosszkörnyék-kerüld el-ne menj arra-szorítsd erősen a táskád... inkább a régi városrész hangulata idéződik fel bennem, amikor még inkább Jozefstadtnak hívták, mert szinte mindenki németül beszélt, amikor a Csókos asszony játszódott, amikor még konflissal meg lóvasúttal jártak és gázlámpák világítottak esténként a korzózók feje felett...

Ha egyetemi tanulmányaim alatt eljut odáig saját s családom anyagi helyzete és lakást bérelhetek valahol, tuti a nyóckerben veszek ki valamit, persze valahol közel a metróhoz és a nem túl balhés részén, engem is befolyásol persze a közvélemény, de pl a Klinikák metróállomás környékén egész patinás hangulatú hazak állanak és azokba nyilván a lakbér is kevesebb... a hangulat viszon térítésmentes juttatás.

Lassan elfáradok, s kezdem szégyellni is, hogy már órák óta itt ülök, holott csak a számlaegyenlegem érdekelt volna, de az internetbankot ez a gép nem bírja felfogni (merostobaállat) s mégis ittragadtam, iwiwen senki, persze, ahogy szokott, csak valami ostoba buliajánló, se e-mail, se semmi, csak a filmajánlók, tele ellentétes véleményekkel, s ha már itt voltam, persze, bárkahonlap s akkor már nézzem meg az unalomig ismételt képeket, olvassam el a kritikákat, vendégkönyvet, csavargassam álmodozó kicsi szívem mint torma az orrot, hogy kérem szépen, mik, meg kik vannak ezen a nagy kerek szép világon és "mennyi mindent megszerethet az ember, alig él..." és persze ha már itt vagyok s ráadásul ilyen rég, miért ne blogolnék, beteges grafománia, doktor úr, első tüneteim óvodás koromban jelentkeztek... s azóta csak tornyosodik, nő, valami felépülőben van... vagy változóban, "mire ez a nagy várás? Ejnye."

De ez egy várakozással teli nap volt.
Megyek is, és tornyosítom tovább a csodát s egyetlen dolgomhoz - ugye - visszatérek, próbálom tovább a szárnyamat

hejj